Rabban Gamliél, Jehuda, a Fejedelem fia mondotta: "jó, ha a Tóra-tanulás valami gyakorlati munkával párosul, mert amíg az ember mindkettővel el van fog foglalva, addig "elfelejt" vétkezni. Ezzel szemben az olyan Tóra-tanulás, ami nincs egybekötve munkával, a végén kárba vész, és vétket von maga után. Akik közélettel foglalkoznak, tegyék azt önzetlenül. Ez esetben atyáik érdeme segítségükre lesz mindörökké, [de emellett] olyan jutalmat kapnak, mintha saját maguk, önerejükből tették volna mindezt". (Atyák 2, 2).
Ez a harmadik Gamliél, kivel HilIél családjában eddig találkoztunk (az Öreg és a javnei után) a nyolcadik nemzedék a Fejedelemségben.
A Talmud beszéli el, hogy amikor Jehuda, a Fejedelem halálán volt, magához kérette Izrael bölcseit, és végrendelkezett: Gamliél fiam legyen a Synhedrion feje, míg Simon fiam lesz a "cháchám" (a bölcs, vagyis a Felsőbíróság elnöke). Ezt követően átadta fiainak a rájuk váró feladatokra vonatkozó utasításokat. Gamliélhez szólva még hozzátette: vezesd az ügyeket kemény kézzel, és fegyelmezd a tanítványokat... (Ktubot, 103).
* * * *
Gamliél - ez esetben - abból a szempontból javasolja a Tóra-tanulással párhuzamosan végzendő munkát, hogy a sok elfoglaltság kösse le figyelmét és idejét, vagyis "felejtesse el" az ember lelkében rejtőző Rossz Ösztönt (Jécer Hárá). "Mivel a Tóra-tanulás igen fárasztó, a munka pedig kimerít és összetöri a testet; így aztán a Rossz Ösztön elkerüli az embert..." - állítja Bartinora.
Mások (Meiri és Rási) akként magyarázzák, hogy "aki Tórát tanul, az tudja, mit szabad és mit nem, és mitől kell őrizkednie, s aki becsülettel keresi kenyerét, annak nincs szüksége arra, hogy csaljon, hiszen megvan a megélhetése".
A továbbiakban a Misna (3,17) még taglalja ezt a gondolatot, miszerint aki csak tanul, de nem dolgozik, annak a tudománya a végén kárba vész, mert ha nincs kenyér, nincs Tóra sem. Mindez még bűnök elkövetését is maga után vonhatja, mert megélhetés híján az ember hízelkedéshez, csaláshoz, s ne adj Isten, még lopáshoz is folyamodhat.
* * * *
"Akik közélettel foglalkoznak, tegyék azt önzetlenül" - vagyis ne akarjanak tevékenységükből hasznot húzni, tetteikkel ne dicsekedjenek, mert minden sikerük a közösség érdeme, atyáik érdeme, mely érték örökkön való.
Az a puritánság, ami valamikor a zsidó közélet személyiségeit jellemezte, korunkra szinte teljesen kihalt. Egy mai ember talán meg sem érti, miről beszél Gamliél. Amikor Sámuel, a próféta - a kikényszerített királyválasztás előtt - búcsút vesz a néptől, a végén megkérdezi őket, ki az, akit megrövidített, kinek ítélt igazságtalanul az ügyében, és kitől fogadott el megvesztegetést. "Kitől vettem el egy szarvasmarhát, vagy akár egy szamarat?" És a nép egyhangúlag kiáltja: "Semmit sem vettél el senkitől" (1. Sámuel, 12,4-5).
Annak idején Mózes is ezt mondja a Korach-lázadáskor: "Még csak egy szamarukat sem vettem el." Amikor Sámsont, a Hőst, a filiszteusok megvakítják, és arra kényszerítik, hogy a csőcseléket szórakoztassa, ő így kiált fel: "Istenem, emlékezz arra a 22 esztendőre, amikor Izrael bírája voltam, és nem mondtam egyiküknek sem, hogy tegyen nekem valami személyes szívességet".(Midrás Rábbá).
Ilyen a valódi ászkán, a közéleti férfi. Életét a köznek szenteli, a közösségtől nyeri erejét, tekintélye belőle fakad. Nem hiteti el magával, hogy ő a világ közepe, és nem várja el, hogy hódoljanak neki.
Ami a beígért jutalmat illeti, az nem más, mint kárpótlás azért az elvesztett időért, ami alatt nem tudott Tórát tanulni, vagy más micvát teljesíteni. A közért folytatott munkát olybá veszik - mondja Rabban Gamliél - mintha egy micvát teljesített volna (Maimonides értelmezése).
Cháféc Chájjim a Misna szavait - miszerint a Tóra-tanulás nem ér semmit, ha nincs munkával egybekötve - megfordította: nem ér semmit az a munka, ami nincs Tóra-tanulással egybekötve...
Egy talmudi mondás szerint "Amikor az ember halála után az égi Felsőbíróság elé kerül, ott megkérdezik tőle: becsületesen éltél? Szenteltél időt a Tóra-tanulásra?" (Sábbát 31,a). A kettő elválaszthatatlan egymástól. A becsületes életmód, a Tóra szerinti élet: az maga a Tóra! (Jiszmách Lév).
"Legyetek óvatosak a hatalmon lévőkkel, mivel azok csak a saját érdekükben barátkoznak, amikor az hasznukra van, de nem állnak az ember mellé, amikor az rájuk van utalva."
Ugyancsak ő (Rabban Gamliél, Jehuda, a Fejedelem fia) mondotta: "Teljesítsd az Ő akaratát, mintha a tied lenne, hogy Ő is teljesítse a te akaratodat, mint sajátját. Érvénytelenítsd akaratodat az Ő akaratával szemben, hogy Ő is érvénytelenítse mások akaratát a tieddel szemben." (Atyák, 2, 3, 4)
"A hatalmon levők" alatt jelen esetben az Erec Jiszráélt megszállva tartó római hatóságokat kell érteni. A zsidók mindössze vallási ügyekben rendelkeztek autonómiával, minden egyéb kérdésben a római hatalom döntött sorsuk felett. Mint minden megszálló hatalom, így a római is azon volt, hogy a helyi lakossággal való kapcsolatot ne közvetlenül, hanem azok képviselőivel tartsa. Így néhány embernek bizonyos előjogokat biztosítottak (vám beszedése, adóbehajtás), ezek azt hitték, hogy ezáltal az elnyomó hatóságokkal egyenlő jogokkal rendelkeznek. Ezeknek tanácsolja Gamliél, hogy legyenek óvatosak, mert a hatalom csak addig "barátkozik", amíg neki van szüksége rá.
Már Smájá is, Hillél egyik tanítómestere figyelmeztette annak idején tanítványait arra, hogy mélyebb barátságba ne keveredjenek a hatalmasságokkal. Kapcsolatot tartani természetesen szükséges, csak ezt kellő távolságtartással kell tenni.
Mindezek a gondolatok egyértelműen olyan korokra vonatkoznak, amikor a zsidók idegen uralom alatt éltek.
A fenti idézet második része, Gamliél szavai, nem a hatalommal, hanem az Istennel való "egyezségre" utal. A gondolat lényege: amennyiben egy zsidó a Tóra által megszabott módon él, ami Istennek tetsző cselekedet, akkor Isten is magáévá teszi az ő akaratát, ami nem más, mint jól, egészségesen és békességben élni.
* * * *
Hajtsd végre az Ő akaratát legalább olyan lelkesedéssel és odaadással, mint ahogy a saját dolgaidat intézed. (Ovádjá Bartinora) "Érvénytelenítsd akaratodat az Ő akaratával szemben!" Ha az ember valamilyen értékes dolgot akar elhelyezni akár egy edényben vagy dobozban, azt mindenekelőtt megtisztítja, hogy semmi se károsítsa meg azt az értékes dolgot. Így az ember, ha az Örökkévaló akaratát a szívébe akarja zárni, meg kell, hogy "tisztítsa" szívét minden hívságos érzéstől, hogy az alkalmassá váljék az Isteni Akarat befogadására. (A laddi Snéur Zálmán, a Tánjá szerzője.)
(FOLYT.KÖV.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése