| RÁCHEL – RABBI AKIBA FELESÉGE Ráchel bát Kálbá-Szávuá egy dúsgazdag jeruzsálemi nábob leánya volt. A második Szentély pusztulását megelőző zűrzavaros időkben apja Jeruzsálem három leggazdagabb családja egyikének feje volt. Furcsa nevét, melynek értelme "egy jóllakott kutya", a Talmud úgy magyarázta, hogy a család sok jótékonyságot gyakorolt, és aki bement a házukba "mint egy éhes kutya", az jóllakottan jött ki onnan.
Ez az elkényeztetett, egyetlen leánygyerek beleszeretett apja nyájának egyik pásztorába, a negyvenéves Akivába, aki egy egyszerű, tanulatlan ember volt, a talmud nyelvén ám háárec, aki még olvasni sem tudott. Nem tudjuk, kik voltak szülei, állítólag apja betért a zsidóságba. Ráchel - meséli a Talmud - látta, hogy Akiva szerény és kiváló ember, megtetszett neki, és házasságot ajánlott a pásztornak, egy feltétellel: Ha elmegy Tórát tanulni.
Titokban eljegyezték egymást, de amikor Kálbá Szávuá, a jeruzsálemi nábob, tudomást szerzett a dologról, elkergette a pásztort, és kitagadta egyetlen lányát.
Az ifjú pár egy pajtában lakott, nem volt semmijük csak egy halom szalmájuk. Reggelenként Akiva szedegette felesége hajából a beleragadt töreket. Egyszer azt mondta neki: Meglátod, Ráchel, ha gazdag leszek, veszek neked egy aranyból készült homlokdíszt, amelyre Jeruzsálem látképe van kivésve. Egyszer jött egy ember, és kért tőlük egy kis szalmát, mert a felesége szült, és még szalmájuk sincs, amire feküdhetne. Látod - mondta Akiva Ráchelnek -, vannak nálunk szegényebbek is... * * * A talmudi források igencsak szűkszavúan írnak Akiba házasságáról és arról, ami azt megelőzte. Valószínű, hogy eleinte Akiva egy elkényeztetett milliomoslány kapriciózus viselkedésének tudta be a házassági ajánlatot, amit kapott. Hogy ő menjen tanulni? Negyvenéves korában, amikor van egy kisfia korán elhalt első feleségétől? Azonban Ráchel nem tágított: "Ha eljegyzem magam veled, elmész a Tanházba tanulni?" - kérdezte Ráchel.
- Hát képes vagyok én tanulni, most, negyvenéves koromban?
Akiva sokat töprenghetett a dolgon. Eleinte nem vette komolyan Ráchel szavait, de a lány nagyon szép volt, és a pásztor látta eltökéltségét. Ekkor - meséli a Talmud - látott a kút káváján egy mélyedést.
- Honnan ered ez a mélyedés, ki vájta ki? - kérdezte a pásztor társaitól. Azok elmagyarázták neki, hogy az éveken keresztül oda csöpögő víz vájta ki a gránitkövön a mélyedést. Akiva elgondolkozott, majd azt mondta magában: Ha a víz ki tudja vájni a követ, talán a Tóra szavai is nyomot tudnak hagyni a szívemben.
Kézen fogta kisfiát, és elment vele a tanházba. Mindketten egy tábláról tanulták a héber ábécét: Alef, bét, gimel..., mígnem Akiva megtanult olvasni. Közben felesége háztartási cselédként tartotta el magát és férjét. A csökönyös papa kitagadó fogadalma érvényben volt.
Ekkor Akiva engedélyt kért feleségétől, és elment rabbi Eliézer és rabbi Jósuá tanházába. Tizenkét évig volt ott, és ezalatt felesége, mint egy szegény elhagyott asszony ("élő özvegy") tengette életét. Amikor hazajött, hallotta, hogy egy idős ember azt mondja a feleségének: Hogy lehet az, hogy a férjed elhagyott téged? Ráchel nyugodtan válaszolta: Ha engem kérdezne és rám hallgatna, ott maradna még tizenkét évig, és tanulná a Tórát. Ezt hallván, felesége beleegyezésének birtokában, Akiva sarkon fordult, és visszament a tanházba. * * * Huszonnégy év elteltével Akiva visszajött, immár sok ezer tanítvány élén. Híre messze megelőzte, mint az egyik nagy Talmud-bölcs volt közismert, és az egész város (Jeruzsálem?) elébe ment fogadására. Gazdag apósa, aki egyetlen lányával együtt kitagadta - szintén ott volt.
Felesége is hallott jöttéről, és ő is kiment elébe. Olyan szegény volt, hogy rongyokban járt, a szomszédasszonyok mondták is neki, hogy kérjen kölcsön valami ruhát, ne fogadja férjét rongyokban, de ő csak annyit mondott, hogy férje ismeri őt eléggé, és nincs szüksége idegen ruhákban ékeskedni.
Amikor megjött Akiva, felesége a lábai elé vetette magát. A sámesza el akarta tessékelni a rongyos asszonyt, de Akiba leintette: Mindenem, amim van, és ami nektek van - az az övé, vagyis az ő érdeme.
Apósa, Kálbá Szávuá is odatolakodott a vendégtudós elé, mivel szerette volna feloldatni a kitagadási fogadalmát. A tudósban persze nem ismerte fel pásztor vejét. Kérdezte tőle Akiva: Ha olyan lenne a vejed mint én, akkor is kitagadtad volna?!
- Isten őrizz - mondta a nábob -, ha csak egy fejezetet, egy Misnát tudna... Erre Akiva felfedte azonosságát, és Kálbá Szávuá neki adta fél vagyonát (Ktubot, 63a).
A Talmud elmondja (uo.), hogy rabbi Akiva egyik lánya ugyanazt tette ben Ázájjal, amit édesanyja Akivával: eljegyezte magát vele azzal a feltétellel, hogy elmegy tanulni. Az azonban annyira belemélyedt a tanulásba, hogy a végén nem vette el, hanem nőtlen maradt, mivel "beleszeretett a Tórába".
Ettől fogva Ráchel és Akiva jómódban éltek. Egyes források szerint öt gyerekük született.
Akiva betartotta ígéretét, és csináltatott feleségének egy aranyból készült homlokékszert, ami felkeltette a kollégák, tanítványok feleségeinek irigységét. Állítólag Rábbán Gámliél, a fejedelem is szemrehányást kapott ezért a feleségétől. De ő azt válaszolta: Te megtetted volna nekem, amit Ráchel tett Akivának, amikor eladta a hajfonatát, hogy a pénzből támogathassa férjét, amikor az tanult?...
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése