Herman Wouk:Én Istenem (2)

 

 

 

A szerelem és a házasság

 

A szexualitás

A vaskos Talmudnak mintegy negyedét teszi ki a Násim, Nők könyve, amely hét hosszú traktátusban foglalkozik a nemek közötti kapcsolattal és annak minden ágával-bogával. Ha ebben a szerény kötetben kisebb arányban szerepel ez a téma egy rövid fejezetet szánok erre , annak nem az az oka, hogy kevésbé tartom fontosnak a szexualitást, mint a régiek, hanem az, hogy regényíró lévén óvakodom a foglalkozási ártalom tüneteitől. A művelt emberek számára ismertek a zsidóság alapvető eszményei a szexualitásról és a házasságról, mégis érdemes röviden áttekintenünk őket. A Talmud a nemiség témájának szinte végtelen eseti jogi kérdéseit fejtegeti, s ezért áll annyi kötetből a nőkkel foglalkozó könyv.

Jogi szempontból nézve a szexualitás két fél közötti szerződést feltételez: talán a lehető legközösebb megegyezést. A szerződés lehet állandó, mint a házasságban, vagy ideiglenes egyezség, mint a szeretők vagy prostituáltak esetében, sőt lehet akár hallgatólagos megegyezés is, mint az alkalmi kapcsolatokban, amelyekben a felek állati vágyaik kölcsönös kielégítésére kötnek alkut. Amit az állat egyszerűen megtesz, abban az embereknek meg is kell egyezniük. A gyengébbik fél beleegyezése hiányában a törvény erőszakos bűncselekményként értelmezi az esetet. A nemi aktus ritkán kerülheti el a törvény vizsla szemét, noha a virágos lankák, elhagyatott tengerpartok és sötét szállodai szobák elég menedéket látszanak nyújtani. A cselekmény talán soha nem kerül nyílt tárgyalás során történő minősítésre, ám ettől nem válik kevésbé minősítetté. Az emberek mindig a messze múlt naturális gyönyöreit számba vevő, váratlan és kellemetlen törvényszéki vizsgálat során tudják meg ezt. E nélkül a tény nélkül számos regényíró, zsurnaliszta és jogász munkanélküli lenne. A Talmud hét traktátusa ennek a rendkívül változatos jogi területnek kiterjedt tartományait öleli föl.

A nagy szenvedélyt a törvény oldaláról megközelíteni persze eléggé avítt szemléletmódra vall. A judaizmusnak megvannak a maga nagy költői és szerelmesei. A Biblia históriai elbeszélésében realista átéléssel ábrázolja a testi szerelmet, költészetében pedig erőteljesen és szépen. A Biblia főalakjainak időtállóan ragyogó ecsetvonásai, legalább részben, örök emlékezetű szerelmi kalandjaikat ábrázolják. Minden nemzedéknek megvannak a maga Jákobjai, akik a Ráchelokat szeretik, de a Leákat kell elvenniük. Potifár szemérmetlen felesége ma is ott él a gazdagok elegáns házaiban, s ma is csábítja a csinos, fiatal Józsefeket: "Hálj velem!" Nem egy nagy ember züllik most is, mint akkor, hitvány bűnözővé, és zuhan szörnyűséges lelki gyötrelmekbe, mert megpillantotta a fürdőző Bátsevát.

A szenvedély nem fő témája a Bibliának, amelynek sokkal nagyobb szabású dolgokról kell beszámolnia. De ha a szenvedély lángjai világítják be a fontos eseményeket, mégis fürge, biztos vonásokkal rakja föl ezeket a lángokat, nem takarékoskodva a finom részletekkel. Ezek azok a szakaszok, amelyek az én időmben magányos héber betűs tömbökként tarkállottak az iskolai Biblia oldalain, az angol szöveg segítőkész hasábjai helyén árválkodó, szűzies fehér foltok mellett, minek következtében több figyelmet szenteltünk ezeknek a szakaszoknak, és többet tanultunk belőlük, mint száz lefordított versből.

A testi szerelem és a kápráztató mezítelenség költői felmutatása az Énekek énekében nem egy Talmud-bölcset meglehetős zavarba hozott. Rabbi Ákivá azonban az Isten és Izrael közötti kötelék magasztos metaforájaként, a prófétai képzelőerő csúcsteljesítményeként értelmezte a könyvet, és az ő álláspontja diadalmaskodott. A könyv bekerült a szent kánonba, hogy minden eljövendő nemzedékek kábuldozhassanak grandiózus szóképein és héberségének érzéki zenéjén, amelyek valamilyen irodalmi csoda folytán némileg a fordításokban is felismerhetők. A szenvedélytől átfűtött költemény rejtélyes és körvonalazhatatlan képeinek csillámló kaleidoszkópja föl-fölrezzen a zsidó imarendben, és gyakorta felbukkan a midrási és kabbalista írásokban is.
Az olvasó hajlamos lehet úgy vélni, hogy Ákivá értelmezése nem más, mint a szerelmi költészet izzó parazsához való teológiai piszkavas. Még ha így volna, a világ akkor is mérhetetlen hálával tartoznék Ákivának, amiért kifundálta a módját, hogy az Énekek éneke helyet kaphasson a Biblia biztos örökkévalóságában. De az Ének kicsit is alapos tanulmányozása során azonnal felvillan az allegória csillogó telérje, vagy legalább egy rejtélyes utalásé, amely a rabbik kifejezésével értelmezés után kiált. Nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy a költemény nem más, mint számos jelentésréteggel bíró rapszódia. Ezeknek a jelentéseknek a feltárására vállalkoztak az idők során a kommentátorok, és munkájuk kétségkívül nem ért még véget.

A nagy zsidó próféták a testiség képvilágát tökéletesen más módon használták fel, visszájára fordítva Ákivá metaforáját: rettenetes villámcsapásként, éjfekete halálként ábrázolták. Úton-útfélen megcsalt férjként festették le Istent, Izraelt pedig üresfejű, kikapós asszonyként, aki minden bokor alatt összedörgölődzik szeretőivel. Ez a botrányos képzet annyira elárasztja Hóseást, Jeremiást és Ezékielt, hogy szinte elkerülhetetlenül kihívja maga ellen Ákivá elméletének költői kontrasztját. Nem ismerek világi költészetet, amelyben a szenvedély szörnyűséges másik arca vérfagyasztóbb hatást keltve jelenne meg. A próféták a szexuális féltékenységet, hangulathullámzást és haragot hatalmas és félelmetes tételüknek, a bukásra ítélt nagy nép és az eljövendő Megváltó víziójának illusztrálására használták. Nem voltak tisztában vele, mi a különbség az égre törő, élvezetes nyelvi tűzijáték és az öncélú, sötét gyönyörűségű költészet alkotása között. Ékesszólásuk teljességgel haszonelvű volt: az a cél vezette őket, hogy jobbá tegyék a népet. Bár huszonöt évszázada elfeledett sírjaikban nyugosznak, rettentő költészetük ma is él, és érintésére megpendül az emberi szenvedély vágyainak húrja. Egyáltalán nem állja meg a helyét az a felfogás, hogy a zsidó hitbuzgalom csakis szenteskedő nyájassággal kezelheti a testiséget: elég egy futó pillantást vetni az Írásokra.

Ami a Talmudot illeti, a szexet tárgyilagos, néha csúfondáros tisztánlátással tárgyalja, nem hunyva szemet a görögök, rómaiak és egyiptomiak által oly kedvelt, túlfinomult változatok fölött sem, amelyek mostanság kezdenek divatba szállingózni. A Talmud szexuális szemlélete magát Proustot is elgondolkoztatta volna, ha rászánja magát, hogy alaposabban szemügyre vegye a maga zsidó hátterét...(Folyt,köv.)