KÉT MORÁL ÜTKÖZÉSE

Az atyák bölcs tanitásai (82)

 

    Aki az alábbi három jó tulajdonsággal rendelkezik, az Ábrahám ősapánk tanítványának mondhatja magát. Akiben viszont három más [rossz] tulajdonság van, az a gonosz Bileám [Bálám] tanítványa.

 

   Jóindulat,  alázatos szellem, szerény lélek - a jó tulajdonságok.

Rosszhiszemüség [rosszindulat], fennhéjázás, kevély lélek - ezek a rossz tulajdonságok.

 

 További különbség: Ábrahám tanítványai élvezik az e világot, és öröklik a túlvilágot... a bileámiták a poklot öröklik, és alászállnak az enyészetbe... (Atyák, 5, 19).

 

 Ábrahám és Bileám szembeállítása, a személyes példamutatáson alapuló szerénység, a tiszta erkölcs bemutatása a pogány amoralitással szemben.

Ezért - jegyzi meg Tiferet Jiszráél -, aki sikerrel "utánozza" Ábrahámot,

az tanítványának vallhatja magát. És ez nemcsak a zsidókra, hanem a Föld minden emberére vonatkozik, mert ő mindenki számára követhető példa.

 

                                     ****

 

    A neves exegéta, Cofnát Pánéách felteszi a kérdést, vajon mit jelent az, hogy "Ábrahám tanítványai élvezik az e világot", amikor köztudott, hogy azok szűkölködnek a leginkább?

 

    Ábrahám tanítványai, lévén igen szerények, megelégszenek azzal, ami jut nekik, és szegénységük ellenére is boldogok. Bileám tanítványai viszont nagyravágyók, mindig elégedetlenek, sosem elég, amijük van, így egész életük pokol...

 A két ellentétes erkölcsi és életfelfogás kihat az ember életének minden történésére, sőt az ember éveinek számára is. Ezért halt meg Bileám is fiatalon.

                                                                              ****

 Bileám, aki próféta volt, visszaélt a belé helyezett bizalommal. Bálák moabita királynak azzal akart segíteni, hogy kiátkozza a zsidó népet. Az átok visszájára fordult, és áldássá változott, és ekkor azzal próbálkozott, hogy Moáb és Midján erkölcstelen lányai révén bűnbe vigye a zsidókat. Ez viszont 24 ezer zsidó életébe került.

 

                       POKOLRA VALÓ SZEMTELENSÉG

 

Jehuda ben Téma mondotta: "Légy bátor, mint a párduc, könnyű, mint a sas; gyors, mint a szarvas, erős, mint az oroszlán, amikor tenned kell Mennyei Atyád akaratát". Ugyancsak ő mondta: "A szemtelen ember a pokolba, a szégyenlős a mennyországba való".

"Legyen a Te akaratod Istenünk és őseink Istene, hogy a Szentély felépüljön mielőbb, napjainkban, és nekünk legyen részünk szent Tórádban!" (Atyák, 5, 20)

   Jehuda ben Téma neve a Misnában csak e helyütt fordul elő, a Talmudban több alkalommal. Személyéről semmi közelebbit nem tudni, és csak feltételezni lehet, hogy a Szentély pusztulása után élt, amire abból lehet következtetni, amit itt mond a Szentély közeli felépítéséről.

 Egy talmudi mondás szerint "Jehuda és társai - a Misna támasztékai".

(Chágiga, 14). Ben Téma fenti mondása az idők folyamán klasszikussá vált, és mottóként szerepel sok helyütt, ahol a zsidó állhatatosságról és meg nem alkuvásról esik szó. A Sulchán Áruch elején is ez a mondás áll.

 A legtöbb kommentátor az állatokat allegorikus értelemben szerepelteti.

Így: a "párduc bátorsága" - Bartenora szerint - azt jelenti, hogy a tanítvány ne szégyellje tanítóját megkérdezni, ha nem ért valamit, míg Toszfot Jom Tov jó tanácsként kezeli arra az esetre, ha valakit a parancsolatok betartása miatt csúfolnak.

 

A "sas könnyűsége" arra hívja fel a figyelmet, hogy a tanultakat minél többször, könnyedén ismételgessék (Bartinora).

Báál Háturim viszont azt érti ezalatt, hogy valaki a sas könnyedségévei utasítsa el a bűn kísértését.

 

A "szarvas gyorsasága" alatt az értendő, hogy gyorsan kell a micvák után szaladni.

 

Az "oroszlán ereje" arra szükségeltetik, hogy az ember elnyomja magában Rossz Ösztönét, és uralkodni tudjon saját magán.

  Rabbi Nátán Ávotjában további jó tanácsok olvashatók Ben Témától. Például: "Szeresd az égieket [a Jóistent], légy istenfélő, és örömmel teljesítsd a parancsolatokat. Ha egy felebarátodnak egy csekély rosszat tettél, tűnjön ez neked soknak. Ha viszont nagy szívességet tettél, legyen szemedben csekélység..."(Ádrán, 41).

  A Misnát a tanaita imával fejezi be. Tiferet Jiszráél megítélése szerint ennek különleges jelentősége van. Ezt azzal magyarázza, hogy mivel a Talmud szerint a messiási időkben a pimaszság növekedni fog, ő azért imádkozik, hogy majd akkor ne szenvedjünk túlságosan az emberi arcátlanságtól.

                                    ****

Az állathasonlatok jelentős szerepet játszanak a zsidó folklórban. Jákob is  állatokhoz hasonlította fiait, nevezetesen: Jehuda - oroszlán; Jiszahár - szamár; József - ökör; Benjámin - farkas stb.

 

[A Máchzor Witry, ill. a Rabbi Nátán Atyák (2. verzió, 45) szerint ezzel véget ér az Atyák traktátusa, ami ezután jön, már csak toldalék.]

  A haszid folklór is felhasználja ezeket az állathasonlatokat, és vallja, hogy az oroszlán ereje a Rossz Ösztön leküzdésére szolgál. A szellemességéről közismert ropsitzi rebbe, reb Naftali mesélte, hogy fiatalkorában meglátogatta a Rossz Ösztön, azon hajnali órában, amikor fel akart kelni, hogy imádkozzék, és le akarta beszélni róla, hogy felkeljen, hiszen milyen jó dolog is ilyenkor aludni. "Elkergettem őt - mesélte -, és azt mondtam neki, menj, hagyjál békén, te már fenn vagy és dolgozol, nekem meg azt tanácsolod, hogy még aludjak...?!"

    Saul Brách kassai rabbi írja: A szarvas futás közben mindig hátranéz.

Ebből azt a tanulságot lehet levonni, hogy miközben az ember "szalad" micvákat gyakorolni, időnként nézzen hátra, és figyeljen, hogy a fiai a nyomdokaiban haladnak-e...

 

A kocki rebbe szerint az, hogy "a szemtelen a pokolba, a szégyenlős a mennyországba" jut, természetes, mivel a szégyenlős másutt létezni sem tudna, de a szemtelen még a pokolban is megél...

 

A lublini Cádok Hákohen szokta mondani:

A vétkes ember szégyenérzete valóságos pokoli szenvedés, de ennek révén meg is szabadul vétkétől, és egyenesen a mennyországba jut. Erre mondják Bölcseink: "ha valaki vétkezik, de szégyelli vétkét, akkor bocsánatot nyer".