A HETI SZIDRA CHASZID SZEMSZÖGBŐL – B Ó – 2013

 

      AZ EGYIPTOMI "SZENT TEHÉN" LEVÁGÁSA 

  

   "...vegyen magának minden férfi egy bárányt..."(2.Mózes,12,3)

 

    Heti  szakaszunk elbeszéli azt a speciális parancsot amit Izrael fiai kaptak Egyiptomból való szabadulásuk előtt: minden családfő köteles volt beszerezni egy bárányt Niszán hó tizedikén, azt hazavinni, négy napig otthon tartani, majd levágni mint Peszách áldozatot.

 

     Mire volt  jó a bárányt otthon tartani négy napon  keresztűl?

 

 Bölcseink megmagyarázzák: a bárány tartásának tüntetés jellege volt . A szomszédok  akik látták és hallották a bégető bárányt - jöttek és kérdezték mire kell a bárány és mit terveznek vele csinálni?

  

      Itt a hébereknek egy komoly problémával kellett szembenézni. Mint tudjuk – a bárány az egyiptomiak egyik bálványa volt (ezt maga Mózes mondta a Fáraónak  - 2. Mózes, 8, 23) egyfajta "szent tehén" és hogy képzelhető el, hogy egy zsidó azt mondja az egyiptomi szomszédnak, hogy azért tartja a bárányt otthon, hogy aztán majd áldozatként levágja??

 

                                                                 * * *

       Pedig éppen ez volt a cél: próbára tenni a hébereket, vajon hitük az Örökkévalóban erősebb-e mint félelmük az Egyiptomiaktól? Vajon követik-e at Örökkévalót akkor is ha ez veszélyes lehet?

 

   AKKOR ÉS MOST

 

            A zsidók kiállták a próbát és bátran tartották magukat az utasitásokhoz: válaszuk a kérdezősködö egyiptomiaknak egyértelmü volt: igen, levágjuk az áldozatot.

 

    Erre mondják Bölcseink, hogy erős hitük és önfeláldozásuk érdemében teljesiteni a teremtő parancsát – érdemesültek a zsidók a megváltásra.

 

    Több szempontból nagy a hasonlat az akkori nemzedék között, amikor a héber törzsek az egyiptomi megváltásra vártak – és a jelenlegi korszak között. Mint akkor, úgy most is a  a teljes megváltás küszöbén állunk és várva várjuk a messiás jöttét. És ugyanúgy mint akkor  - most is kéri és elvárja tölünk az Örökkévaló az odaadő önfeláldozást, ami a megváltás előkészitése és előfeltétele.

 

       Ez lehet a magyarázata annak a rengeteg nehézségnek, amelyek az utóbbi időben a zsidó nép osztályrésze, akár szellemi , akár anyagi téren jelentkeznek ezek a nehézségek. Az Örökkévaló elvárja tőlünk hogy nagy odaadással viseljük ezeket a nehézségeket, bevetvén azokat a végtelen  szellemi erőforrásokat amelyek a zsidó lélekben találhatók. Csak ezen erős helytállás érdemében – a Tóra és a parancsolatok betartása alapján – érdemesülünk a megváltásra.

 

       VÁRATLAN SEGITSÉG

 

     Ha azt mondjuk, hogy minden parancsolatot odaadó önfeláldozással kell teljesiteni - ez még sokkal inkább igy van, ha arról a micváról van szó van szó amely az egész Tóra alapja – vagyis az Áhávát Jiszráél, a zsidó ember és a zsidóság szeretete. Minden zsidót úgy kell szeretni, mintha édes testvérünk lenne.

 

   Ebből következik, hogy ha látunk egy zsidót aki eltávolodott a Tóra és a parancsolatok forrásától – kötelességünk odamenni hozzá és szeretettel közelebb hozni őt a Tórához.

 

   Nem szabad kétségbe esni és lemondani egy zsidóról sem – még ha ez a tevékenység nagy nehézségekbe is ütközik. Ahogy egy ember nem mond le az egyetlen fiáról, semmilyen körülmények között sem, - úgy nem szabad lemondani egy zsidóról sem és biztosak lehetünk abban, hogy az igaz, öszinte beszéd – behatol a szivekbe. Még ha az illetó eleinte elutasitja szavainkat, nem kell ezt elutasitásnak venni. Ellenkezőleg – ez annak a jele hogy szavaink szivébe hatoltak.

 

          Kétségtelen, hogy éppen úgy ahogy az egyiptomiak nem próbálták akadályozni a zsidókat, hogy bemutassák a Peszách áldozatot – hanem még kölcsönadtak nekik arany és ezüst tárgyakat – igy lesz velünk is, ha odaadóan és erélyesen állunk a Tóra és parancsolatai alapján, még azok is akik eleinte ellenezték ezt – segitségünkre lesznek ebben és együtt érjük el a teljes megváltást, minél hamarabb.

 

(Likuté Szichot, 1,  127 oldal)