A HETI SZIDRA –CHASZID SZEMSZÖGBŐL – JITRÓ

 

        AMIKOR LÁTJÁK A HANGOKAT

 

   "Látják a hallhatót és hallják a láthatót" (Rási, 2. Mózes, 20, 15).

 

   Amikor az Örökkévaló leereszkedett a Szináj hegyre és adta a zsidó népnek a Tórát, egy olyan dolog történt amit a Tóra ezekkel a szavakkak aposztrofál: "És az egész nép látta a hangokat"(uo). Rabbi Akiba ezt úgy értelmezi hogy "látták a hallhatót és hallották a láthatót" (Méchiltá).

 

   Azonnal felmerül a kérdés: miért kellett az Örökkévalónak egy ilyen hatalmas és rendhagyó csodát tenni? Mi hasznuk volt belőle Izrael fiainak hogy látták a hallhatót és hallották a láthatót?

 

    Van kilátásunk a dolgok megértésre, ha felfogjuk hogy mit jelentenek valóban, a maguk mélységében, a "látás" és a "hallás" fogalmai.

 

A kettő – látni és hallani – két eszköz melyek segitségével az ember kommunikál és információt kap környezetétől- Az ember tudomást szerezhet valamiről,azáltal hogy látja a dolgot a saját szemével és/vagy azáltal, hogy hall a dologról valakitől.

 

    Azonban nagy különbség van van a kettő között.

 

         LÁTÁS – ÉS HALLÁS

 

      A látás az amely a látott dolgot  minden kétségen felül igazolja. Egy ember aki látott valamit a saját szemeivel – nincs szüksége több magyarázatra és bizonyitékra, hiszen saját maga látta a dolgot. Ő meg van győződve a dolog igaz voltáról.

 

   Ezzel szemben a hallás – hallomásnak nincs ilyen meggyőző ereje. Itt még marad hely a kétségeknek  és az ingadozásnak. (Egyébként ez az oka annak a talmudi utasitásnak hogy "a tanu nem lehet biró"(Ros Hásáná 26 a) mivel a biró kell hogy képes legyen  a vádlottat jó szemmel nézni és a javára dönteni, mig a tanu aki saját szemmel látta amit látott – erre nem lehet képes).

 

    Másrészt viszont a látás mint cselekmény és a látvány maga -  csupán a fizikai lét jelenségeit fogja fel és "regisztrálja", de  nincs lehetősége felfogni és "meglátni" szellemi-elvi jelenségeket. Ezen a pontos nagy előnye van a hallásnak, amelynek nincsenek fizikai korlátai. Tény hogy az ember képes hallani – és "meghallani" – szellemi dolgokat is, hajszálfinom (zenei) hangokat és ideológiai okfejtéseket.

 

     MIT KELL BIZONYITANI?

 

        Mindennapi világunkban a fizikai valóság "látszik" és annyira látható és érzékelhető, hogy nem szorul bizonyitásra. Senkire nem vár a feladat hogy a mindennapit "bizonyitsa". Ez magától értetődik, hiszen látjuk a saját szemünkkel.

 

Ezzel szemben a szellemi "valóság" csak ,vagy alig, "hallatszik" – ez egy elvont fogalom – amely bizonyitékot igényel. Hogy felismerjük – és elismerjük – az elvont szellemi fogalmat , szükségünk van arra, hogy gondolkodjunk és belegondoljunk a dolgok mélyébe. Még mindezek után sincs az eredménynek az a meggyőző ereje ami a fizikai valóságnak van. Minden gondolkodás után is marad a  dolog, mint amiről hallottunk ugyan valamit - de nem láttuk a saját szemünkkel.

 

Ez volt tehát a Tóraadás aktusának forradalmi ujdonsága: "Látták a hallhatót és hallották a láthatót" – vagyis a szellemi valóság (a hallható) olyan érzékelhetővé vált mint a "látható", mig a fizikai valóság (a "látható" elvesztette abszolút igaz voltát és megkérdőjeleződött, vagyis felvette  a "hallomás" kritériumát.

 

     Ez nem volt egy különleges, magában álló csoda – mondja a rebbe – hanem ebben jutott kifejezésre az isteni reveláció a Szinai hegyen. Amikor az Örökkévaló megjelent a Szináj hegyen, hogy a Tórát adja népének- az isteni Lét és jelenlét a világ legmagától értetőbb dolga lett, mig a fizikai világ elvesztette magábanálló létét, jelentőségét – és létezését – migcsak felmerült a kérdés: létezik-e ez a világ egyáltalán...

 

    A  MESSIÁSI IDŐK EGYÉRTELMÜSÉGE

 

          A Szináji reveláció idején ez egy egyszeri állapot volt, ami utána felhagyott és a világ visszatért szokott kerékvágásába. A reveláció végeztével a fizikai lét ismét "láthatóvá" vált, mig a szellemi – csak "hallható".

 

Miért?

 

Azért mert akkor még a világ annyira anyagias volt, annyira nem képes a szellemi médium befogadására, hogy nem volt lehetőség arra, hogy a reveláció és annak konklúziói – örökre elfogadtassanak.

 

     Ezzel szemben a Messiás korszakában az a különleges helyzet, különleges szellemiség, fog uralkodni a világban, ami a szináji reveláció idején volt, ahogy a próféta mondja "megjelenik az Örökkévaló dicsősége, és látni fogja minden hús-vér ember egyaránt---" (Jesája, 40,5).Ekkor olyan nagy erővel jelenik meg az isteni igazság, hogy a hús-vér ember is látni és érzékelni fogja.

 

 Akkor nem lesz szükség "bizonyiték"okra az isteni Lét vonatkozásában, mivel az isteni erő olyan egyértelmüen fog látszani, ahogy  ma látunk fizikai dolgokat.

 

     (Likuté Szichot, 6. kötet, 119 oldal)