A HETI SZAKASZ(2)BÖSÁLÁCH

VENDÉGOLDAL

IRJA: Glitsenstein Smuel rabbi

HIT A MÉLYHŰTŐBEN – KENYÉR HELYETT

Gyerekkoromban, a házban ahol éltünk, lakott egy idős asszony, a neve Vera. Az egész házban tudták, hogy ha elfogy a kenyér, és kéne még egy-egy szelet a sok gyereknek, nem kellett a boltba futni, mert nála mindig volt kenyér.

    Egyszer Édesanyám szalasztott hozzá, kérjek egy kis kenyeret tőle. Vera bevezetett a konyhába, és láttam, ahogy kinyitja a mélyhűtőt, hogy adjon nekem, hát az egész fagyasztó tele volt kenyérrel, 20-30 vekni is volt benne. Elképedtem és megkérdeztem, mondd csak, Vera, miért van neked a mélyhűtőd így tele kenyérrel, hiszen itt a bolt közel, minden nap friss kenyeret lehet kapni, miért kell neked ez a raktár?

   Vera kedvesen válaszolt, harag nélkül.  Tudod, fiam, én megjártam Auswitz-t, és tudom, mit jelent az embernek a kenyér. A bolt bezárhat holnap, bármi történhet, és én nyugodt vagyok, ha van itthon kenyér.  A biztonság kedvéért…

Amikor a zsidó nép a sivatagban vándorolt 40 éven át, ahol nem volt mező, nem volt termény, nem volt a mindennapi kenyér,- manna hullott nekik az égből minden nap. A Jóisten adta nekik, hogy legyen mit enni. Ugyanakkor meghagyta, hogy mindenkinek egy ómer manna van naponta, kicsinek, nagynak, kövérnek, soványnak, felnőttnek, gyereknek egyformán.

 „Midőn látták Izrael fiai, mondták egymásnak: Mi ez? Mert nem tudták, hogy mi az. És mondta nekik Mózes: Ez a kenyér, melyet az Örökkévaló adott nektek eledelül. Ez az a dolog, amit parancsolt az Örökkévaló: Szedjetek belőle, kiki étke szerint, egy ómert fejenként,  kiki a sátrában levők számára vegyetek.”

Miért nem szükségleteik szerint osztotta szét? Mi volt a célja? Hiszen mindenkinek más és más az igénye, testfelépítése, munka és teherbírása…

                                                              * * *

A zsidóságban minden ember földi életének célja van, mindenkinek más és más a feladata, amiért itt kell lennie, mások a próbák, a kihívások. Ugyanakkor mindenkiben van egy közös: Az Isteni lélek.  Ez az összes emberben ott van, egyformán, a lélek nem tesz különbséget kövér és sovány, kicsi és nagy között.

A manna szellemi táplálék volt, a célja nem az, hogy jóllakassa a népet, és tele legyen a hasuk. Ez a különleges eledel a léleknek volt táplálék, azt erősítette.  Nem volt szabad másnapra eltenni belőle, és aki megpróbált raktározni, az is rosszul járt, hiszen megposhadt, tönkrement.

 Mindannyian nagyobb biztonságban érezzük magunkat, ha van egy kis raktárunk: ha tele a hűtőnk, ha van bankszámlánk elég pénzzel, ha útra készülünk, vizet és élelmet teszünk a táskánkba, és az úton ilyenkor kevésbé érezzük magunkat éhesnek és szomjasnak. Amikor mindezek a biztonsági tartalékok nem állnak rendelkezésünkre, mindjárt erősebben érezzük a szükséget. Őseink a sivatagban minden reggel az égre néztek, és imádkoztak, hogy legyen táplálékuk, nem tudhatták biztosan, lesz e vagy sem, csak bíztak az Örökkévalóban, és imádkoztak. A manna pedig 40 éven át becsülettel hullott ez égből, nap nap után ellátva a népet a szükséges étellel.  A manna csodája egyben a hit próbája is volt.

A manna csodája óta mind a mai napig a zsidó ember tudja, hogy tartalékoktól, bankszámlától, kenyértől, tele hűtőtől függetlenül az Örökkévaló mellette áll, s a szívében hozzá fordulva minden nap ajándékot, táplálékot kap tőle, bárhova vesse is a sorsa.

(Forrás:Emberbarát)