CHÁJIM HÁLÉVI DONIN / ZSIDÓNAK LENNI (9)

 A SZÉLNEK ERESZTETT PELYHEK...

A Tóra azt mondja: "Ne terjessz rágalmakat néped között..." (3Mózes 19:16.) Rágalmazó az, aki így beszél: "Erről és erről ezt és ezt hallottam." Még ha igazat mond is, megsérti a parancsolatot. A pletykálás nagy bűn, és nagy vérontást okozhat - szó szerint is és képletes értelemben is -, ezért következik az erre vonatkozó előírás után azonnal: "...és ne maradj tétlen felebarátod vérénél!"

Ugyanebben a fogalomkörben van egy nagyobb bűn is: a rossz nyelv, a láson hárá vétke. Ezt az követi el - még ha igazat mond is -, aki más hitelét rontja, rossz hírét költi, másról kellemetlen dolgokat terjeszt. Aki hazug hírt kürtöl szét, azt rosszindulatúnak, rémhírterjesztőnek, moci sém rának hívják. A hitványak leghitványabbjának, erkölcsi leprásnak tekintik.

Van egy chászid történet egy emberről, aki az egész hitközség széltében-hosszában rágalmazta a rabbit, és rosszindulatú hazugságokat terjesztett róla. Egy nap tudatára ébredt, hogy mit művel, elment hát a rabbihoz bocsánatot kérni és megkérdezni, hogyan tehetné jóvá vétkét. A rabbi azt mondta, hozzon néhány párnát, vágja fel a cihát, és eressze szélnek a pelyhet. Különös dolgot kívánt, de nem volt nehéz teljesíteni.

Az illető elintézte a dolgot, majd visszament a rabbihoz. "Most pedig - mondta a rabbi - eridj, gyűjtsd össze a pelyhet! Mert bármennyire szeretnéd is jóvátenni a gonoszságot, amit műveltél, éppoly nehéz a szavakkal okozott kárt megtéríteni, mint összeszedni a szélbe szórt pelyhet."

A pletykálkodó, rossznyelvű kategóriájába tartozik:

Aki tiltakozás nélkül hallgatja a pletykát. Ez erkölcsileg még a pletykálkodónál is alacsonyabb szinten áll. Ha nem hallgatott volna, a másik nem okozott volna kárt.

Aki becsmérlő megjegyzéseket tesz, vagy továbbadja a gonosz pletykát, még ha nem gyűlölködve, csak könnyedén, "heccből" teszi is, a rossznyelvűség kategóriájába tartozó bűnt követ el.

Aki dicsérget valakit az illető ellenségei előtt, ezzel akadékoskodásra, kritizálásra ösztökéli őket, tehát nem használ, hanem árt a másiknak.

Négyféle ember érdemtelen az Isteni Jelenlét számára - vagyis az ilyenek között Isten nincs jelen -: a lusta, a talpnyaló, a hazug és a rossznyelvű.

Tilos bosszút állni. A Tóra azt parancsolja: "Ne légy bosszúálló!" (3Mózes 19:18.) Bölcseink azt tanácsolják, hogy "akiben bosszúvágy él, az próbálja meg saját jó tulajdonságait tovább csiszolni. Így állj bosszút - mondják -, mert ellenséged biztosan meginog magasztos erényeid és jó neved hírétől. Viszont ha gonosztettekkel állsz bosszút, örömet okozol ellenségednek, mert szégyenbe hoztad magad, ezáltal ő diadalmaskodott rajtad."

Tilos haragot tartani, mert ez is a Tóra parancsának megszegése: "...Ne tarts haragot..." (3Mózes 19:18.).

Tilos valakit, akármilyen nyelven is, káromolni.

Tilos másnak szóban ártani: megsérteni, szívfájdalmat, lelki kínt okozni neki. A szóbeli ártás nagyobb bűn, mint ha anyagi kárt okoznánk valakinek, mert az utóbbit kompenzálni lehet, az előbbit nem; az utóbbi egy ember vagyona elleni bűn, az utóbbival maga az ember az, aki ellen vétkezünk. A Tóra azt mondja: "Ne szorongassátok egyik a másikat, és féld Istenedet..." (3Mózes 25:17.)

"Szóbeli ártás" minden állítás, ami másnak szenvedést vagy fájdalmat okozhat: minden megjegyzés, ami feltépi a lelki sebeket, felszínre hozza a rossz emlékeket, sértő vagy megszégyenítő.

Tilos mást sértő szándékkal a csúfnevén szólítani, még ha az illető megszokta is ezt a nevet.

Tilos akár gyermeket, akár felnőttet szóban vagy tettel megalázni. Egymás közt sem, mások előtt pedig különösen nem szabad sértő módon megszólítani vagy zavarba hozni. Az ilyen cseklekedetre mondják: "Aki mást nyilvánosan megaláz, olyan, mintha vért ontott volna", és "Aki mást nyilvánosan szégyenbe hoz vagy nevetségessé tesz, az nem érdemelte meg, hogy a világra jöjjön."

Tilos más "gondolatait ellopni", vagyis becsapni, még nem anyagi ügyekben is. Íme, néhány példa:

Az ember ne győzködje barátját, hogy egyenek együtt - így akarván "próbára tenni" barátságukat -, ha tisztában van vele, hogy az illető nem tudja vagy nem akarja elfogadni meghívását.

Ne ajánljunk fel adományt, ha előre tudjuk, hogy nem fogják elfogadni.

Még a nem zsidónak is tilos nem kóser húst eladni, ha abban a hiszemben van, hogy kóser húst vásárol.

Az ember szíve és szája legyen egyöntetű. Nem szabad emígy beszélni, amúgy gondolkodni: ez képmutatás.

Abból, hogy "...igaz hin legyen nálatok..." (3Mózes 19:36.), a bölcsek ezt a tanulságot vonták le: az ember "igenje" legyen "igen", "nemje" pedig "nem", azaz legyen ura a szavának. Meg kell tartania szavát, még ha nem eskü vagy ígéret formájában hangzott is el. Aki nem tartja meg, tisztességtelen, és a bölcsek szellemét sérti meg ezzel.

Az az ember, aki azt mondja barátjának, hogy adományban akarja őt részesíteni, aztán nem ad neki semmit, nem tisztességes. Ez akkor is így van, ha valaki szó szerint vett egy kósza ígéretet, és azt hitte, hogy kapni fog valamit.

Aki szegény embernek ígért akár kis, akár nagy adományt - függetlenül attól, hogyan hozta az illető tudomására, hogy meg fogja kapni -, nem vonhatja vissza ígéretét. A szegény embernek tett kijelentés olyan, mint a fogadalom, amiről a Tóra azt tanítja, hogy "ami elhagyta a szádat, ahhoz tartsd magad".

Ez a vers: "...igazat szól az ő szívében..." (Zsoltárok 15:2.) magasrendű etikai erényre tanít. Minden, embertársainkkal kapcsolatos ügyben teljesítenünk kell azt is, amit csak gondolatban határoztunk el. Ha valaki elhatározza, hogy jótékonysági alapítványt tesz, köteles ezt megtenni akkor is, ha egy szót sem szólt róla senkinek.

A munkára és a fizetségre vonatkozó törvények

Tórai parancsolat írja elő, hogy a bérmunkásnak a megbeszélt időben meg kell kapnia fizetségét. Aki megtagadja, áthágja a bibliai előírást: "Aznap add meg bérét, és ne menjen le fölötte a nap..." (5Mózes 24:15.) Ez az éjszakai munkásra vonatkozik. Napszámos esetében: "...ne hagyd éjjelen át béresszolgádnak munkadíját magadnál reggelig..." (3Mózes 19:13.)

Ha valakit egy hétre, egy hónapra vagy egy évre fogadtunk fel, akkor is legfeljebb egy éjszakára tarthatjuk vissza bérét a munka befejezése vagy a korábban megbeszélt fizetési határidő után.

Ha a bérmunkást törvény kötelezi az általa akár gondatlanságból is okozott kár megtérítésére, micvá - sőt ez esetben erkölcsi kötelesség - eltekinteni a törvény (lifnim misurát hádin) szó szerinti értelmezésétől, mert le van írva: "...így jársz a jóság útján..." (Példabeszédek 2:20.)

Micvá kifizetni azt a munkát is, amelynek során az alkalmazott - ha az illető szegény ember - kárt okozott. Így követhetjük az Örökkévalót tisztességesen és igaz módra.

Ahogyan a munkaadó nem lophatja el vagy tarthatja vissza alkalmazottjának bérét, az alkalmazott sem lustálkodhat vagy húzhatja az időt, hanem lelkiismeretesen el kell végeznie munkáját.

Ezért az éjszakai munkás nem vállalhat munkája befejeztével napszámot, vagyis nem fáraszthatja ki magát annyira, hogy ne tudja rendes munkáját elvégezni.

Az állatok szeretete

A Tóra tiltja minden élő teremtmény kínzását. Mindenki köteles minden élőlényt, még a gazdátlant (hefkert) is megóvni a szenvedéstől.

Ha egy állat szenvedést vagy bánatot okoz az embernek, vagy ha hasznosításával értéket hozunk létre - például orvosi kutatások céljára - szabad leölni. Megengedi a Tóra az állat étkezési célra történő levágását is.

A sportvadászat mint a judaizmus szellemi normáinak áthágása megvetendő tevékenységnek számít - különösen, ha nem haszon céljából űzik -, mert szükségszerűen tartalmazza az állatokkal szembeni kegyetlenség elemét.

Aki állatok etetéséért felelős, annak tilos ennie, míg azoknak nem adott. Ez a tanulság abból a Tóra-szakaszból ered, amely leírja, hogy az állatok etetése elsőbbséget élvez az ember étkezésével szemben: "És adok füvet meződön barmod számára, és enni fogsz, és jól fogsz lakni..." (5Mózes 11:15.) Az ivásnál az embernek van elsőbbsége, mert az ember nehezebben tűri a szomjúságot, mint az éhséget. Ennek is az Írásokban találjuk meg az alapját: " Igyál, és tevéidnek is adok inni." (1Mózes 24:14.)

Az állatszeretet kötelessége és az állatkínzás tilalma számos Tóra-szakaszban megtalálható. "Ne kösd be az ökör száját, mikor nyomtat!" (5Mózes 25:4.) "Ne szánts ökörrel és szamárral együtt!" (5Mózes 22:10.) Az anya madár érzelmeinek kímélésére "...ne vedd el az anyát a fiókákkal együtt; el kell bocsátanod az anyát..." (5Mózes 22:6-7.) A szombat törvényei pihenőt rendelnek az állatok számára is. A kóser vágás előírásai szerint a legkisebb fájdalmat okozva, villámgyorsan kell vágni. A Biblia így summázza ezt: "Az igaz ember óvja jószágának életét..." (Példabeszédek 12:10.)

Az igazság törvényei

"...idegent ne sanyargass, hiszen ti ismeritek az idegennek lelkületét, mert ti is idegenek voltatok Egyiptom országában..." (2Mózes 23:9.) Aki rosszul bánik az idegennel, vagy megcsalja őt - akár anyagilag, akár szavakkal -, három különböző törvényt szeg meg.

A Tóra nagy felelősséget ró ránk a betértekkel való bánásmód terén. Kétszeresen parancsolja meg, hogy szeressünk mindenkit, aki az Isteni Jelenlét szárnyai alá helyezi magát. Egyfelől mert az illető felebarátunk - "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" (3Mózes 19:18.) -, másfelől mert idegen - "És szeresd az idegent..." (Dvárim); 5Mózes 10:19.).

Tilos mást megtámadni. Aki mást fizikailag bántalmaz, megszegi a Tóra parancsolatát: "...hogyha a bűnös verést érdemel, fektesse le a bíró, és veressen rá ... [de] nem többet..." (5Mózes 25:2-3.) Ennek az az értelme, hogy a törvényesen kiszabott, igazságos botbüntetést kivéve jogtalan dolog mást megütni. Aki ütésre emeli kezét, még ha nem üt is, bűnös.

De a támadás áldozata vagy más megtámadásának tanúja, ha másképp nem tud segíteni, megütheti a támadót.

Régen, amikor a becsületes mérést szabályozó törvények, a fondorlatos üzleti praktikákat és az uzsorát tiltó törvények még ismeretlenek voltak a nyugati országokban, a zsidó közösségeknek már voltak erre vonatkozó törvényeik. Ezek a szabályozások a Tóra alapján állnak: "Ne legyen nálad tarsolyodban kétféle súly, nagy meg kicsiny. Teljes és igazságos súlyod legyen, teljes és igazságos mértéked legyen..." (5Mózes 25:13., 15.) Ezért írja elő a Talmud (Bábá Bátrá 88a.), hogy "a kereskedőnek kétszer egy héten meg kell tisztítania mérlegét, hetente egyszer a súlyait, a mutatót pedig minden mérés után", hogy a rá tapadt maradékok ne befolyásolják a mérést. A különböző kereskedelmi praktikák is tilosak a Talmud szerint.

"...vesztegetést ne végy el, mert a vesztegetés megvakítja az éleslátókat, és elferdíti az igazak érveit..." (2Mózes 23:8.)

"...igazsággal ítéld meg embertársadat..." (3Mózes 19:15.) Ez az előírás mindenkit kötelez arra, hogy érdemei szerint ítélje meg embertársát, és kételkedhessék bűnösségében, különösen a kifogástalan előéletű személyek esetében. Még ha kétségkívül bűnös is, enyhítő körülményeket kell keresni számára.

Ha látjuk, hogy más a bűn felé vezető útra tévedt, vallási kötelességünk felvilágosítani az illetőt, hogy hamis úton jár, és visszatéríteni a helyes irányba. A Tóra is így beszél: "...fedd meg embertársadat..." (3Mózes 19:17.) Nem mondhatjuk, hogy "Semmi közöm hozzá!".

Akár személyes ügyben, akár vallási ügyben meg kell rónunk mást, vonjuk félre, és barátságos, kedves szavakkal hozzuk tudomására, hogy rosszallásunk csak hasznára válhat.

Aki megakadályozhatná a helytelen cselekedeteket, de nem teszi, az megszegi ezt a parancsolatot. De csak akkor, ha oka van azt hinni, hogy hallgatni fognak rá. Ha tudja, hogy szavai süket fülekre találnának, akkor nem szabad megfeddenie embertársát.

Aki biztos benne, hogy nem fognak odafigyelni intelmeire - mivel vallási kötelessége (micvája), hogy ahhoz beszéljen, aki hallgat rá -, kötelessége (szintén micvá számára) nem szólni ahhoz, aki biztosan nem hallgat rá. "Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged; de fedd meg a bölcset, az szeretni fog téged." (Példabeszédek 9:8.)

A középút

Maimonides írja: "Nem szabad az embernek, aki így szól: elhagyom a féltékenység, bujaság és dicsőségvágy helytelen útját... a másik szélsőséges útra lépnie, és elmennie addig, hogy elutasítja az élvezetes ételeket, nem eszik húst, nem iszik bort, nem házasodik meg, nem költözik kényelmes házba, nem hord szép ruhákat, hanem rongyokba öltözik ... ez is helytelen út, és tilos rajta járni. Aki ilyen úton jár, bűnös... ezért rendelkeztek úgy bölcseink, hogy az ember csak azt tagadhatja meg magától, aminek élvezetét a Tóra megtiltja, de nem tartózkodhat olyasmitől, amit a Tóra megenged. ... És mindezekről a dolgokról mondta Salamon király: Ne légy fölöttébb igaz, és ne bölcselkedj fölöslegesen; miért pusztulnál bele? (Prédikátor 7:16.)"

A legjobb és legegyenesebb út, amelyet az embernek követnie kell, a középút, amelyen minden jellemvonása a megfelelő mértékben bontakozik ki. Aki a középutat választja, bölcs ember.

Semmi okunk szégyenkezésre, ha embertársaink kigúnyolnak, mert imádjuk az Egyetlen Istent - áldassék -, és teljesítjük parancsolatait. Semmiképpen ne válaszoljunk az ilyen gúnyolódásra szemtelenül és hetykén, nehogy a pimaszkodás bűnébe essünk.

"Ne állj a rosszat akaró többség mellé, és ne vallj peres ügyben a többséggel tartva, nehogy elferdítsd az igazságot!" (2Mózes 23:2.) Bár ez a bibliai törvény a bíráskodási gyakorlat szövegkörnyezetébe van ágyazva, erkölcsi jelentősége túlmutat azon.

A rabbik szintén levontak egy tanulságot a fenti szakaszból: a héber szöveg utolsó három szavát - ácháréj rábim l'hátot - úgy értelmezték, hogy ha nem "igazságtalan" a többség véleménye, akkor követendő.

Meg kell tartóztatnunk magunkat mindentől, ami betegséget okoz. Le van írva: "Vigyázzatok tehát magatokra..." (5Mózes 4:15.), és "Csak vigyázz magadra, és őrizd lelkedet gondosan..." (5Mózes 4:9.) Ezért az italozás, a dohányzás, a kábítószer-élvezet és az egészségre ártalmas ételek fogyasztása halachikus szempontból tilos.

Jom Kippurkor sem kap feloldozást az emberek közötti viszonyt szabályozó törvény megszegője, míg a sértett felet ki nem békítette, és az meg nem bocsátott. Az, akitől bocsánatot kértek, köteles teljes szívéből megbocsátani. Nem reagálhat kegyetlenséggel, mert az nem zsidó dolog.

A rossz gyűlölete és az igaz szeretete, a kegyetlenség gyűlölete és a könyörületesség szeretete egyformán nagy erény. De nem elég tartózkodnunk a rossztól, és elítélnünk a kegyetlenséget. Gyakorolnunk is kell a jóságot és könyörületességet, mert le van írva: "Kerüld a rosszat [első lépés], és cselekedjél jót [második lépés]" (Zsoltárok 34:15., 37:27.)