A HETI SZIDRA  CHASZID SZEMSZŐGBŐL BÖSÁLÁCH – 2013

 

                   KÉT HÁBORU KÖZÖTT

 

  "Az Örökkévaló fog harcolni értetek, ti pedig hallgassatok!" (2.Mózes,14,14).

 

Két háborun ment keresztül Izrael népe útban Egyiptomból a Tóra átvételéig a Szináj hegyen. Az egyik az őket üldöző Fáraóval mig a másik – a támadó Amálékkal.

 

  Szakaszunkban olvasunk erről a két háboruról és észrevételezzük a beható különbséget a kettő között: a Fáraóval vivott háboruban az  isteni parancs úgy szólt hogy "Az Örökkévaló fog harcolni értetek, ti pedig hallgassatok!" (2.Mózes,14,14) mig amikor Amálékról volt szó, a parancs  az volt hogy "menj és harcolj Amlék ellen"!

 

A KÜLÖNBSÉG

 

     Miben rejlik ez  a jelentős különbség a két háboru között?

Kétségtelenül abban, hogy a Fáraó támadása fizikai veszedelmet jelentett Izraelre nézve, mig Amálék szellemi veszélyt.

  A fizikai veszélyt Izraelnek az Örökkévalóra kellett hagyni. Ezzel szemben a szellemi veszéllyel magának a népnek kellett felvenni a harcot és harcolni, megküzdeni Amálékkal.

 

     A Fáraó ugyan üldözte a kiszabadult zsidókat – de nem helyezte magát közéjük és az Örökkévaló közé. Ez nem volt egy háboru a zsidó hit ellen és nem kontrázta meg akaratukat az Örökkévalót szolgálni. Ezért vállalta fel az Örökkévaló ezt a háborut és a menekülő zsidóknak azt az utasitást adta ki hogy ők csak hallgassanak.

                                                          * * *

       A zsidó nép nem kultiválja a fizikai erőt és nem mondja azt hogy "erőm és karom ereje eredményezte nekem mindezt".(4.Mózes, 8,17). A zsidó népnek nincs szüksége arra hogy legyőzze a Fáraót, hogy aztán eldicsekedhessen vele. Azzal hogy magára vállalta a  háborut a Fáraó és hadserege ellen - utalt az Örökkévaló arra, hogy  a zsidó nép dicsősége nem háboruból és katonai győzelmekből áll.

 

AMÁLÉK "HŰTI" A LELKESEDÉST

 

            Ezzel szember az amáléki háborunak egész más jellege volt. Ez a rabló nép azután támadta meg Izrael fiait, amint átkeltek a Vörös tengeren, útban Szináj hegy felé, hogy ott átvegyék a Tórát. Éppen ebben a sorsdöntö pillanatban jött Amálék és megpróbált éket verni Izrael és Szináj között.

 

       A Tóra azzal a kifejezéssel illeti Amálék tevékenységét "Áser kárchá báderech", vagyis aki "lehütött téged az úton". Amálék ördögi célja az volt, hogy lehütse a zsidók lelkesedését a Tóra elfogadására. Erre a zsidóknak azonnal reagálnia kellett és nem várni ölbetett kézzel, hogy az Örökkévaló harcoljon érte.

 

     Amikor valami vagy valaki(k) akadályozni próbálják a Tóra elfogadását és átvételét, illetve amikor valami vagy valami(k) akadályozzák hogy a zsidók a Tórát tanulják és a parancsolatokat betartsák – nem kell és nem szabad arra várni, hogy az Örökkévaló harcoljon ellenük – hanem mindent meg kell tenni,  még az egyszerü fizikai háborut is – ami pedig Ézsau tulajdonsága – hogy Izrael fiai háboritatlanul tanulhassák a Tórát és tarthasság a micvákat.

 

       ...ÉS A BELSŐ AMÁLÉK

 

        Ismeretes az a parancsolat amely meghagyja nekünk, hogy naponta emlékezzünk Amálék orvtámadására (5.Mózes,25,17). Tilos hogy bármilyen engedmény, kiegyezés vagy megalkuvás legyen amikor valaki megkisérli a zsidó emberek "lehütését" az Istenszolgálatban, a Tóra tanulmányozásában, illetve a parancsolatok tartásában.

 

     Az Amálék elleni háboru – örökös. És ez nemcsak kifelé, a külső ellenség ellen van, hanem "befelé" is, a belső Amálék ellen, amely mindenkinek a bensejében, a lelkében rejtőzik és amely megpróbálja a zsidó embert lehüteni, lelkesedését csökkenteni és oltani a  szeretet szent tüzét, amely szivében lobog az Örökkévaló iránt.

 

    Ebben a dologban – emlékezzünk erre – nincs kompromisszum. Ki kell állni ez ellen a belső "Amálék" ellen nagy eréllyel; elvetni és elutasitani  őt szó nélkül, minden eszköz latbavetésével – és haladni a Tóra átvétele felé nagy lelkesedéssel!

 

(Likuté Szichot, első kötet, 144 ol)