2012. január 26., csütörtök

                                 

                              HA A KIRÁLY VÉTKEZIK - נשיא כי יחטא

 

  ZSIDÓSÁG VÉLEMÉNYE A  PLÁGIUMRÓL

 

A médiát és a közbeszédet is foglalkoztató plágium gyanu kapcsán, mely a köztársasági elnök doktori disszertációját érte, Oberlander Baruch rabbi   mult péntek esti előadásában a plágium morális és etikai kérdéseit vizsgálta  – természetesen zsidó szempontból.. Talmudi példák mellett magyarországi ortodox rabbik állásfoglalását is ismertette. 

      Bevezetőjében elsőként az Atyák Bölcs tanításaiból idézett, melyben azt találjuk, hogy a Tóra elsajátításához szükséges negyvennyolc dolog között szerepel a forrásmegjelölés is: „aki jól odafigyel (hogy pontosan idézhesse a mesterét), és aki a forrás megjelölésével idéz" (Pirké Ávot 6:6.).

 

A Midrás lopásnak tekinti a szellemi termékek forrásmegjelölés nélküli használatát. Erre hivatkozva a Sulchan Aruchban azt találjuk, hogy ez tiltó parancsnak számít. Kevésbé egységes a megítélése annak, hogy a plagizálás vagy más bűn milyen hatással van az elkövető megítélésre. Oberlander rabbi több kapcsolódó esetet is idézett. Elsőként annak a szofernak, vagyis tóramásolónak a megítélését, akit többször kaptak azon, hogy elmulasztotta a forrást megjelölni.

 

Az első pesti ortodox rabbi, Szofér Chájim szerint ez tényleges lopás és az illető nem lehet többet szofer, mivel elveszitette a hitelét. Ezzel szemben Sík Mózes, a huszti rabbi  engedékenyebb ezzel kapcsolatban, hiszen ez "csak" morális vagyis erkölcsi és nem anyagi lopás, és nem befolyásolja a szofer munkájának elismertségét és munkáját.

 

Mi történik akkor, ha egy főpapot vagy királyt kapnak rajta hogy vétkezik El kell-e mozdítani a helyéről akkor is, ha megkapta büntetését? A válasz amit a Talmudban és Maimonidészben található, az, hogy ha ez károsan befolyásolná az embereket, és rossz útra vinné őket, akkor nem töltheti be tovább a pozícióját.

                                                             ***

A felvetett kérdések olyan nagy érdeklődést váltottak ki, hogy még másnap, a reggeli ima utáni kiduson is folytatódott a beszélgetés: ekkor izgalmas történeteket és anekdotákat mesélt Oberlander rabbi a témával kapcsolatban. Elmesélte többek között a máramaroszigeti Teitelbaum rabbi esetét, aki 1835-ben adta ki Bibliamagyarázatokat tartalmazó könyvét. A rabbi igen szerény ember volt, ezért a neve megjelölése nélkül adatta ki művét. Ezt használta ki Fekete Méir, egy huszti zsidó, aki felvásárolt egy halom példányt a műből, majd saját nevével ellátott címlapot tett rájuk és így árusította őket, mint saját művét.

 

 Mikor a csalásra fény derült, nagy szégyenben maradt a férfi.

 

 Egy másik eset szereplőit személyesen is ismerte Oberlander rabbi. A két magyarországi rabbi, miután túlélték a Holokausztot, Amerikába vándorolt ki. Az egyikük viszonylag jó anyagi körülmények között élt, a másik azonban rendkívül szegény volt. A jobbsorsú rabbi fizetett szegényebb társának, hogy a nevében könyveket írjon. Végül egy nyolc vaskos kötetet számláló sorozat jött létre. Eddigre azonban a szegényebb rabbi is felküzdötte magát és innentől már saját nevén jelentette meg műveit. Mikor halála után a fia újra ki akarta adatni munkáit, felmerült a kérdés, hogy melyik műveket van joga az apja nevével megjelentetni.

 

 Oberlander rabbi előadására a Vasvári Pál utcai chábád zsinagógában került sor.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése