Örökbefogadás a zsidó jog alapján

       MIT MOND A HALACHA

        VENDÉGOLDAL

           IRTA: Dániel Neustadt rabbi (Blog)

Mik a lehetséges haláchikus problémák és azok megoldása az örökbefogadással kapcsolatban?
Az alábbi tanulmány, kérdésekre bontva igyekszik választ adni az örökbefogadás lényegesebb felmerülhető kérdéseire.

a) Helyénvaló-e egyáltalán az örökbefogadás?
Ha az örökbefogadási folyamat a haláchikus irányelveknek megfelelően zajlik, és a célja nem annak a micvának a kikerülése, mely szerint az embernek legyenek saját, biológiai gyermekei, akkor egyes vélemények szerint rendkívül nemes és üdvös cselekedet az örökbefogadás. A Talmudban bölcseink számos helyen dicsérik azt az embert, aki a más gyermekét sajátjaként neveli fel.

b) A gyermek származása: zsidó vagy nem zsidó?
Mindkét választásnak vannak előnyei és hátrányai. Elméletileg a zsidó gyermek előnyben részesítendő volna, minthogy igen nagy micva olyan zsidó gyermeket felnevelni, akinek egyébként nem jutna zsidó otthon. Sőt, a lubavicsi rebbe szerint, az aki zsidó gyermeket örökbe befogad, abból a célból, hogy a vallási előirások szerint felnevelje, az ennek az érdemében még saját biológiai gyermekekre is érdemesnek találtattatik . A gyakorlatban azonban nehéznek bizonyulhat a gyermek leszármazásának (jichusz) ellenőrzése, hogy például nem mámzer –e (törvénytelen gyermek), s ez esetben problémák merülhetnek fel a gyermek jövőbeni zsidó házasságkötését illetően. Így hát, mielőtt zsidó gyermeket fogadnánk örökbe, alaposan meg kell vizsgálni a hátterét, hogy tisztázzuk a jichuszt.
A nem zsidó gyermek esetében nincsen jichuszprobléma. Az örökbefogadás alkalmával betérésen megy keresztül, amely megengedi neki, hogy házasságot kössön bárki olyannal, akinek szabad betérővel házasodnia. A hátránya az, hogy a gyermekkel közölni kell  áttérése tényét, amikor eléri az érettség korát (fiúk tizenkét évesen, lányok tizenhárom évesen). Akkor lehetőséget kell adni neki, hogy korábbi áttérését megtagadja, mely az ő beleegyezése nélkül zajlott. Ha a gyermek elutasítja az áttérését, attól kezdve nem zsidónak számít.

c) Mennyire szoros egy ilyen kapcsolat?
Az örökbefogadott gyermekkel származását a lehető legkorábban közölni kell.  Aki eltagadja adoptált gyermeke elől a származását, szándékán kívül súlyos haláchikus nehézségeket okozhat a jövőben. Tilos így tenni. 
Bár spirituális értelemben az adoptált gyermek olyannak tekinthető, mint a saját, a poszkim (rabbinikus döntvényhozók) hangsúlyozzák, hogy a fizikai érintkezésre ez nem áll. Az ölelgetés, csókolgatás stb. nem szabad úgy, mint a saját természetes gyermek esetében. A legtöbb poszék szigorúan meg is tiltja az ilyenfajta fizikai érintkezést. 
A jichud (egyedül lenni) adoptált gyermekkel egyes vélemények szerint még szigorúbb elbírálás alá esik, mert a libo gász bó kategóriájába tartozik.  [Itt jegyezzük meg, hogy ezek a haláchák érvényesek mostohagyerekek és nevelt gyerekek esetében is.]
Van ugyanakkor egy különvélemény,  mely kevésbé szigorúan ítéli meg a dolgot. Eszerint ha a gyermeket kicsi korában adoptálták, feltételezhetjük, hogy az alapvető apa–gyermek és anya–gyermek kapcsolat kialakult köztük [azaz közte és örökbefogadó szülei között]. Nem tartunk attól, hogy bármiféle meg nem engedett viszony váltaná ezt fel, ezért nem korlátozzuk a szülőket abban, hogy adoptált gyermekeiket a sajátjukként kezeljék. Ez az engedmény azonban csak azokra a gyermekekre vonatkozik, akik azon kor előtt kerültek örökbefogadásra, amikortól kezdve a jichud tilos, lányok esetében ez három, fiúk esetébe kilenc éves kor. Egy házaspár csak akkor fogadjon örökbe idősebb gyermeket, ha a jichud és fizikai érintkezés minden korlátozását tiszteletben tartják.
Móse Feinstein rabbi  szerint a jichud megengedett adoptált gyermek esetében, de más okból. Szerinte egyetlen örökbefogadó apa sem követne el tisztátalan dolgot örökbefogadott lányával, attól való féltében, hogy a felesége esetleg rajtakapja őket. Ez a félelmi faktor önmagában elég ahhoz, hogy a jichud megengedett legyen. Tehát ameddig mindkét örökbefogadó szülő él, házas és együtt él egyazon otthonban, a jichud az örökbefogadott gyermekkel [az otthonukban] megengedett.  Ez a vélemény nem korlátozza az engedményt, mint az előző, az olyan gyermekre, aki, fiú esetében kilenc, lány esetében három éves kora előtt lett örökbe fogadva.
Feinstein rabbi szerint megengedett megölelni, megpuszilni az örökbefogadott gyermeket, minthogy az ölelgetés és csókolgatás olyasmi, amit bármely szülő tesz a gyermekével, s ez megengedett dolog.  Mások ezt csak öt-hat éves korig engedik meg. 

d) Hogyan hívják fel az örökbefogadott gyermeket a Tórához?
A poszkim nem értenek egyet abban, hogy az adoptált gyermeket úgy kell-e felhívni a Tórához, mint az örökbefogadó apa fiát.  Slomó Zálmen Auerbach rabbi  úgy ítéli, hogy ha a biológiai apa neve ismert, akkor a gyermeket az ő nevén kell a Tórához hívni. Ha a biológiai apa neve nem ismert, akkor szabad az örökbefogadó apa nevén hívni fel a Tórához.

(Forrás: Zsido.com)