2013. február 8., péntek

  MIT MOND A HALACHA:Abortusz

       VENDÉGOLDAL

 

      Irta Daniel Eisenberg, M. D.

 

Az abortusz sokszor kerül ma szóba, mint társadalmi, erkölcsi vagy politikai kérdés, nem árt tehát a kérdés zsidó szempontú megközelítését is megvizsgálni. Az abortusz hagyományos zsidó felfogása ugyanis nem illeszkedik a jelenlegi vita egyetlen nagyobb „táborának” álláspontjához sem. A zsidóság nem tiltja teljesen, de nem is engedi meg a feltétel nélküli abortuszt, „megrendelésre”.

?
Egy nő érezheti úgy, hogy míg a csecsemő megszületik, addig az ő testének része, s ezért fenntartaná a jogot, hogy a nem kívánt terhességet megszakítsa. A zsidó vallás elismeri-e az abortusz „választásának” jogát? Avagy milyen helyzetekben engedi meg a háláchá az abortuszt?
Hogy megértsük világosan, mikor szabad az abortusz (sőt, akár maga csak a kívánalom is), és mikor tilos, ahhoz a háláchá (zsidó vallási törvény) bizonyos nüanszaival kell megismerkednünk, melyek a méhmagzat jogállását szabályozzák.
Legkönnyebben úgy lehet megragadni a méhmagzat helyzetét a haláchában, ha teljesen kifejlődött emberi lénynek tekintjük – de azért mégsem minden tekintetben.  A legtöbb esetben a méhmagzatot úgy kezeljük, mint bármely más „személyt”. Általában nem szabad tudatosan ártani a magzatnak. De míg az például nyilvánvaló, hogy a zsidó vallás elmarasztalhatónak tartja azt, aki miatt egy asszony elvetél, például büntetés sújtja, aki megüt egy várandós nőt, és az elvetél – bár ha nem is ez volt a szándék.  Ezzel együtt, ez nem azt jelenti, hogy a Tóra gyilkosságnak ítéli az abortuszt.

 Azt a tényt, hogy a Tóra pénzbeli kártérítést rendel azért, ha valaki vetélést okoz, egyes rabbik úgy értelmezik, miszerint az abortusz tehát nem egyenlő a gyilkossággal,  mások szerint annyit jelez csupán, hogy a vétkest nem végzik ki az abortuszért, noha az voltaképpen a gyilkosság egy fajtája.  Abban sincsen egyetértés, hogy vajon a tiltás biblikus vagy rabbinikus eredetű. Ugyanakkor általános egyetértés van abban, hogy a magzat emberi lénynek tekintendő, az abortusz megengedéshez tehát igen nyomós ok szükségeltetik.

Az abortusz megengedett az anya életének megmentése céljából

Általános szabály, hogy az abortusz a zsidó vallásban csakis akkor megengedett, ha a kihordás során vagy a szülés során közvetlen veszély fenyegeti az anyát. Ilyen helyzetben a magzat úgy tekintendő, mint a rodéf, azaz mint aki az anya életére tör.   Ugyanakkor, amint az a Misnában  található, ha meg lehet menteni az anyát a magzat életének kioltása nélkül, például egy végtagja amputálásával, akkor az abortusz tilos. Tekintet nélkül arra a besorolásra, ami szerint a magzat olyannak minősül, mint aki az anya életére tör, amint a gyermek feje vagy testének nagyobb része napvilágot látott, az élete az anyáéval egyenrangúnak számít, és nem sorolhatjuk az egyiket a másik elé, mert az olyan volna, mintha mindegyikük a másik életére törne.

Tilos az abortusz más életének a megmentése érdekében
Fontos megjegyezni, hogy a magzat élete csak azért rendeltetik alá az anya életének, mert a magzat az oka az anya életét fenyegető állapotnak, akár közvetlenül (pl. terhességi toxémia, elől fekvő méhlepény, farfekvés miatt), akár közvetve (pl. cukorbetegség, vesebetegség, magas vérnyomás súlyosbítása).  A magzat életének elvétele tilos bárki más életének megmentése céljára, aki nincs közvetlen veszélyben a magzat miatt (pl. transzplantációs célra felhasználni magzati testrészeket).

 

Pszichiátriai faktorok az anyánál

A zsidó vallás pszichiátriai faktorokat is elismer a magzat által az anyát fenyegető potenciális veszély felmérésekor. A magzat által jelentett veszélynek azonban (akár fizikai, akár emocionális) bizonyosnak és jelentősnek kell lennie ahhoz, hogy az abortuszt igazolja.  A rabbinikus tudósok közt széles körben folyik a vita arról, milyen fokú mentális betegségnek kell jelen lennie, hogy a terhesség megszakítását igazolja,  világos konszenzusra nem jutottak eddig azt illetően, melyek a pontos kritériumok az abortusz engedélyezéséhez ilyen esetekben.  Ugyanakkor mindenki egyetért abban, hogy ha a terhesség folytán az anya valóban szuicid állapotba kerül, az alap az abortuszra.  Számos modern rabbinikus szakértő úgy ítéli, hogy mivel a terhességi és a szülés utáni depresszió kezelhető, az abortusz nem indokolt.

Abortusz a beteg vagy fogyatékos magzat esetén
A háláchá elve, hogy életek között egymáshoz viszonyított értéket nem állapít meg. Ezért sok poszék (a háláchá dolgaiban dönteni hivatott rabbik) tiltják az abortuszt a magzatban talált abnormitások és deformitások esetén. Móse Feinstein rabbi szerint azonban az amniocentézis [magzatív-mintavétel] is tilos, ha csak azért kívánják elvégezni, hogy megállapítsák az esetleges olyan születési rendellenességeket, melyek alapján a szülők abortuszt kérnének. Ha azonban olyan beavatkozáshoz szükséges az amniocentézis vagy az alfa-fetoprotein [fehérjefajta] szintjének mérése, amely beavatkozás megengedett, s a szülés körülményeinek javítását célozza, a vizsgálatot is szabad elvégezni.
Móse Feinstein rabbi nem engedi a „fogyatékos” magzatok abortuszát, Eliezár Jehuda Waldenberg rabbi azonban az első három hónapban megengedi az olyan magzat abortuszát, amely szenvedéssel járó deformitással születne, és az olyan terhesség megszakítását, melyben a magzat halálos kórral (pl. Tay–Sachs-szindróma) jönne a világra, egészen a hetedik hónapig megengedi.  A rabbinikus szakértők közt vita folyik arról, hogy megengedhető-e az abortusz a rubeólás anyák esetén, illetve az olyan magzatok esetén, melyeknél a Down-kórt megállapították.

Abortusz házasságtörés vagy nemi erőszak esetén

Különböznek a vélemények a házasságtörésből vagy a biblikus tilalom alá eső más kapcsolatból eredő terhességek megszakításáról. Ami a megerőszakolást és a vérfertőzést illeti, kulcskérdés az érzelmi teher, mely a magzat kihordásával az anyát terheli. Erőszaktevések esetén Slomó Zálmán Aurbach rabbi megengedi az asszonynak a közösülés után a terhességet megakadályozni célzó módszerek alkalmazását.  A házasságtörés esete újabb megfontolásokat von a vita körébe, s a döntések a teljes tilalomtól odáig terjednek, miszerint micva az abortusz ilyenkor.

Igyekeztem a fentiekben leszűrni az abortuszhoz való hagyományos zsidó hozzáállás lényegét, ugyanakkor minden eset egyedi és kivételes, s a kritériumok, melyek az abortuszt a háláchá keretein belül lehetővé teszik, összetettek és aprólékosak. Fontos itt emlékeztetnem az olvasót arra, hogy ha valakihez ilyen kérdéssel fordulnak, mindenképpen kompetens haláchikus .tekintéllyel kell konzultálni, minden esetben..(Folyt.köv.)

(F

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése