CHÁJIM HÁLÉVI DONIN/ZSIDÓNAK LENNI(13)
A Szövetség jelképei: Tfilin, mezuzá, cicit
A tfillin, a mezuzá és a cicit jelképek: arra valók, hogy emlékeztessenek az Örökkévaló jelenvalóságára, parancsolataira és vele szembeni kötelességeinkre. "...emlékezzetek az Örökkévaló minden parancsolatára, teljesítsétek azokat..." (4Mózes) 15:37-41.) Mint az ima, amelynek neve a szív szolgálata, ezek a rítusok is Isten iránti szeretetünket és tiszteletünket tükrözik.
Az Isten iránti szeretet késztetése majdnem olyan erősen rögzül tudatunkban, mint a neki való engedelmesség parancsa. Isten egyetlen voltának napi kétszeri megerősítését – Halljad, Izrael, az Örökkévaló az Istenünk, az Örökkévaló Egy! – azonnal követi az emlékeztető: Szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet, egész szíveddel, egész lelkeddel és egész erőddel. De ez még nem minden, mert e szavakat, amelyeket ezen a napon szívedre helyeztem – azaz hogy "szeresd Istenedet..." – szorgalmasan kell tanítani a gyermekeknek, be kell vésni az ember tudatába, és reggeltől estig, minden tettében jelen kell lenniük. Az erre emlékeztető jelnek – kezén és fején, háza kapuján és ajtóin – állandóan szem előtt kell lennie.
Bár minden vallási forrás az "istenfélelmet" (Isten tiszteletét)* hangsúlyozza, és mindennapi imánk elején a Példabeszédek intelme áll – "A bölcsesség kezdete Isten félelme" –, a Talmud mégis azt mondja: "Aki szeretetben szolgálja Istent, nagyobb annál, mint aki félelemben szolgálja." (Szotá 31a.)
Maimonides A tévelygők útmutatójában kiemeli, hogy többet ér, ha szeretettel fordulunk Istenhez, és így teljesítjük előírásait, mint ha félelemmel tesszük ezt. A szeretet magasabb kategória, mivel magasabb értelmi képességet és nagyobb belátást igényel. Miután nem mindenki tud eljutni erre a magasabb szintre, "a bölcsesség kezdetén" valóban legalább félelemmel – áhítatos tisztelettel – kell Isten felé fordulni.
Bármennyire többet ér is Isten szeretetben való szolgálata a félelemben valónál, kétségtelen, hogy mindkét érzésnek jelen kell lennie az átlagos egyéniség tudatában, mert az időtől és a körülményektől függően mindkettő szerepet játszhat az odaadásban és a kötelességteljesítésben.
Nézzük például a szülő-gyermek kapcsolatot! Az a gyermek, aki csak szeretetet érez anyja és apja iránt, és a büntetéstől való félelem nem játszik szerepet cselekedeteiben, sokkal szófogadatlanabb, mint az, aki tart is tőlük. Ez különösen igaz a kisgyerekre, aki még nem tudja felmérni tetteinek és kívánságainak következményeit, és fő motivációja az önzés. Az "önzetlenségtanulás" a "szeretni tanulás" része. Az a gyerek, akinek cselekedeteit csak a büntetéstől való félelem motiválja, azonnal átlépi a fegyelem korlátait, amint szülei nem figyelnek oda, vagy úgy érzi, hogy megteheti, viszont ha szereti is szüleit, nem tesz olyasmit, amivel fájdalmat okoz nekik. Az emberi lények és Isten közötti kapcsolatban – akárcsak a gyerekek és a szülők közöttiben – a leghatásosabb motiváció a félelem és szeretet egyensúlya.
A tfillin, a mezuzá és a cicit kötelezettsége az Isten iránti szeretet keretébe tartozik, de célja mégsem érzelmek vagy elvont érzések felkeltése, hanem az, hogy emlékeztessen: "az Örökkévaló útját" kell követnünk.
"Szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet!" A bölcsek szerint ez az jelenti: "Érd el az embereknél, hogy megszeressék az Örökkévaló nevét!" (Szifré Deut. 6:4.) Másszóval még a szeretet parancsolata is inkább tettekkel, cselekvéssel, aktivitással teljesíthető, mintsem félelemmel. Azt sugallja: Isten szeretetét azzal mutathatjuk ki, hogy viselkedésünkkel embertársainkban is felkeltjük az Isten iránti szeretet és tisztelet érzését. Ehhez az etikai és erkölcsi mérce legmagasabb fokát kell elérnünk.
Lábjegyzet
* Tisztáznunk kell, hogy a jirát HáSém héber fogalom más nyelven – amelyekre többnyire istenfélelemként fordítják – nem adja vissza az eredeti jelentést. Semmiképpen nem jelenti a félelmet a "tartani valamitől" értelemben, nem azonos a vadállattal szemben vagy a veszélyes helyzetben érzett félelemmel. Az erre használt héber szó a páchád.
Bár az embert gyakran ábrázolják úgy, mint aki páchádot érez Istennel szemben, a Biblia ezt a szót csak akkor használja a Mindenhatóval kapcsolatban, amikor Jákob "Izsák félelmes Istenéről" beszél (1Mózes 31:42., 53.) A jirá értelme – noha tartalmazza a rossz cselekedetért járó büntetéstől való félelmet – inkább "áhítat", "megilletődés": mély tisztelet, amit az ember akkor érez, ha egy hatalmas uralkodó vagy nagy és híres személyiség előtt áll. A különös gond, amit ilyenkor ruházatára, beszédére és viselkedésére fordít, ennek a megilletődésnek, tiszteletnek és "félelemnek" az eredménye. Ilyen alkalmakkor nem illik idegesnek vagy félénknek mutatkozni. Szokták mondani, hogy valaki "megkukul", ha hirtelen elébe toppan egy ilyen személyiség. Ezt nem feltétlenül a félelem okozza, inkább a megilletődés. Pontosan ez az az érzés, amit a jirát HáSém kifejezés tartalmaz. Az Isten tisztelete kifejezés sem azonos a jirát HáSémmal: túl langyos, túl lagymatag. Előzékenységet, udvariaskodást, "respektust" foglal magában, ami – bár elengedhetetlen – nem tükrözi a jirá által kifejezett érzelem mélységét. vissza
A tfilin
Halljad, Izrael, az Örökkévaló az Istenünk, az Örökkévaló Egy! Szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet teljes szívedből, lelkedből és teljes erődből! ...azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked... jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!
(5Mózes 6:4-9.)*
A Tórának ezek a szakaszai szolgálnak a két egyedülálló zsidó szimbólum, az Isten és Izrael közötti örök Szövetség ősi bizonyságai, a tfilin és a mezuzá alapjául. Mindkettő parányi sűrítménye az egész Tórának, amely a zsidóság kötelezettségeit tartalmazza. A mezuzá a lakóhely és az otthon zsidó voltát jelöli: arra szolgál, hogy Isten állandó jelenlétére és minden parancsolatának teljesítési kötelezettségére emlékeztessen. Ugyanakkor a tfilin az embert jelöli meg kezén és fején.
A tfilin – amelynek nevét imaszíjként szokták lefordítani – két négyszögletes, fekete dobozka, amelyekben pergamentekercskékre írva a Tóra négy szakasza található: Mózes második könyve 13:1-10. ("Szentelj meg számomra minden elsőszülöttet..."), Mózes második könyve 13:11-16. ("És lesz, midőn bevisz téged az Örökkévaló az országba..."), Mózes ötödik könyve 6:4-9. ("Halljad, Izrael, az Örökkévaló az Istenünk, az Örökkévaló Egy!") és Mózes ötödik könyve 11:13-21. ("És lészen, hogyha hallgatva hallgattok parancsolataimra...").
Mind a négy Tóra-szakasz tartalmazza a tfilin, a zsidó hit és odaadás jelképének parancsolatát.
A fekete dobozkákhoz bőrszíjak kapcsolódnak – héber nevük r'cuot –, amelyekkel a kézre, illetve a fejre lehet illeszteni őket.
A szíjakat, a dobozokat és a pergament is kóser állat bőréből készítik. A tekercsek szövegét kézzel írják.
A tfilin szó hasonlóan hangzik, mint az "ima" jelentésű tfilá. Mindkettőnek az "ítélni" jelentésű pll igető a gyökere. Az imádkozással és a hozzá kapcsolódó szertartásokkal a Mindenható jelenlétében és ítélő szeme előtt – ugyanakkor önmagunk előtt is – tanúságot teszünk hitünkről.
A tfilinrakás parancsolatát meghatározott időben kell teljesíteni, ezért a nők fel vannak mentve teljesítése alól, és nem kell tfilint rakniuk.
Tizenhárom éves korukig a fiúknak nem kell tfilint rakniuk, de amint elérték ezt a kort, a tfilinrakás szertartása "elválasztja a férfit a fiútól". A bár micvá kor betöltésének látható jele szorosan összekapcsolódik a vallási kötelezettségek teljsítésével.
A tfilin parancsolatát csak napközben szabad teljesíteni, lehetőleg a reggeli sáchrit ima alatt.
A tfilint csak hétköznap kell felrakni, szombaton és ünnepeken nem.
Ennek az az oka, hogy a tfilin emlékeztetőül szolgál a zsidók számára arra az esetre, ha mindennapi teendői közepette megfeledkeznék a parancsolatokról. A szombat és az ünnepek maguk is az Isten és Izrael közötti Szövetség örökös jelei, a zsidó élet különleges ékességei. A tfilin parancsolatával tetézni a szombat parancsolatát nemcsak fölösleges lenne, hanem a szombat értékének lefokozása is. Bármily furcsa, a szent tfilint nem használjuk szombaton és ünnepnapon.
Hogy Peszách és Szukot "közbülső napjain", a félünnepeken (hol hámoédkor) raknak-e tfilint, az attól függ, hogy a korai szaktekintélyek – a risonim ("elsők") – eltérő szabályozásait hogyan értelmezik. A szfárd zsidók nem raknak tfilint ezeken a napokon, és az áskenáz zsidók között is vannak, akik elhagyják;(pl. a chászidok)vannak, akik felteszik, de nem mondanak rá áldást, és olyanok is, akik csak az első áldást mondják el; megint mások mindkét áldást elmondják, de alig hallhatóan. Ha a családban nem alakult ki ennek a hagyománya, legjobb annak a közösségnek a szokásai szerint eljárni, ahol imádkozunk.
A tfilin felrakása és levétele:
* A tfilint a tálit felvétele után kell felrakni. Ennek az az oka, hogy "ami gyakrabban van, előbbre való annál, ami ritkábban van" (Zváchim 89a.). A cicit (tálit) parancsolatát szombaton is teljesíteni kell, míg a tfilinét csak hétköznap.
* A tfilint állva kell feltenni.
* A tfilin felrakása közben nem szabad mással foglalkozni: ne beszélgessünk, és ne kapcsolódjunk be a közös imába se.
* A kézre való tfilint, a tfilin sel jádot kell feltenni először, méghozzá a bal kézre. A "...legyenek jelül kezedre..." (2Mózes 13:16.) szövegben a "kezed" kifejezés így szerepel: jádchá, s ezt a bölcsek jád chécháként, "gyengébb kezedként" olvasták, ami többnyire a bal kezet jelenti. Ugyanez az oka annak, hogy a balkezeseknek jobb kezükre kell feltenniük a tfilint.
* A másik ok a "...kösd ezeket jelül kezedre..." és az "...írd őket házad ajtófélfáira..." (5Mózes 6:8-9.) mellérendeléses szerkezetből ered. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az írást és a kötést ugyanaz a kéz végzi, vagyis jobb kézzel kell a tfilint a bal kézre kötni.
* A tfilin dobozát a bicepszre – a "kétfejű" karizomra – kell helyezni, oda, ahol a kar legközelebb esik a szívhez. Ez jelképezi a "Tegyétek ezeket a szavaimat szívetekre..." (5Mózes 11:18.) és a "legyenek ezek az igék... a szíveden..." (5Mózes 6:6.) sorokat.
* A tfilin dobozának elülső oldala fölfelé álljon a karon, hogy a héber jud betű formájú csomó – amely a Sáddáj szónak, Isten egyik nevének része – legyen legközelebb a szívhez.
* Mielőtt a szíjat a kar köré tekernénk, ellenőrizzük, hogy a csomó nem lazult-e meg, és közvetlenül csatlakozik-e a dobozhoz, s elmondjuk a következő áldást:
(Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám áser kidsánu b'micvotáv v'civánu l'hániách tfilin.)
"Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta nekünk a tfilin felrakását."
* Ezután megfeszítjük a szíjat, és hétszer körültekerjük alkarunkon. A fennmaradó részt a kézfej köré tekerjük.
* Ezután a fejre való tfilint, a tfilin sel rost kell feltenni. Mielőtt szíjait megfeszítenénk, a következő áldást mondjuk:
(Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám áser kidsánu b'micvotáv v'civánu ál micvát tfilin.
"Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta minékünk a tfilin parancsát."
Ezután megszorítjuk a szíjakat, és ezt mondjuk:
(Báruch Sém kvod málchuto l'olám váéd.)
"Áldott Ő, kinek dicső királysága örök."
* A fejre való tfilint a homlok fölé kell helyezni. A doboz lefelé néző része nem kerülhet a hajtő vonala alá. Ha a hajtő vonala az idők folyamán magasabbra került, a tfilint közvetlenül az eredeti vonal fölé kell tenni. _gy kell felrakni, hogy a pontosan a szemek közötti rész fölött legyen, mert le van írva: "legyenek homlokkötőül szemeid között..." (5Mózes 6:8.)
* A fejre való tfilin csomóját a koponyaalap közepére kell tenni, közvetlenül a hajtő vonala fölé. A szíjakat a nyak mellett előrevezetjük, ügyelve, hogy kidolgozott, fekete oldaluk kifelé legyen.
* A kézre való tfilin szíját a kézfej köré tekerjük úgy, hogy hüvelykujjunk és mutatóujjunk között haladjon át. Ezután középső ujjunk középső íze köré, majd kétszer az alsó íz köré tekerjük, végül a gyűrűsujj mögött áthúzva tenyerünkbe hajtjuk. Mindeközben a következőt mondjuk:
(V'érásztich li l'olám, v'érásztich li b'cedek uvmispát uvcheszed uvráchámim. V'érásztich li beemuná, v'jádáát et Ádonáj.)
"Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom jegyében. Eljegyezlek magamnak a hit jegyében, és megismered az Örökkévalót." (Hóseás 2:21-22.)
* Az istentisztelet végén* ebben a sorrendben vetjük le a tfilint:
- letekerjük az ujjak körüli hurkokat,
- levetjük a fejre való tfilint,
- letekerjük az alkarról a szíjat, és levetjük a kézre való tfilint.
- A tálitot csak a tfilin után vetjük le.
* Nincs előírás arra, hogy hogyan kell eltenni a tfilint. Mindenki úgy teheti el, ahogy a legjobbnak látja.
A tfilint közvetlenül a bőrünkre, illetve a hajunkra kell illeszteni. Semmiféle idegen anyag nem lehet a test és a tfilin között. Akinek kötés van a karján, annak nem kell tfilint raknia. Vannak, akik a fejen lévő kötés esetében megengedik a tfilinrakást, de áldásmondás nélkül.
Ha valaki akár a kézre, akár a fejre való tfilint nem tudná felrakni – például ha kötés van rajta, be van gipszelve, testi hibás vagy elvesztette az egyik tfilint –, akkor is fel kell raknia a másikat. A két tfilin felrakása két különböző micvá, és aki az egyiket nem tudja teljesíteni, az nincs felmentve a másik teljesítése alól.
Ha csak a kézre való tfilint rakjuk fel, csak az első áldást – l'hániách tfilin: "a tfilin felrakása" – mondjuk. Ha csak a fejre rakunk tfilint, mindkét áldást – l'hániách tfilin: "a tfilin felrakása" és ál micvát tfilin: "a tfilin parancsa" – el kell mondani.
Hasznos szokás, hogy a tfilinrakást három hónappal a bár micvá előtt elkezdik.
Ha valakinek nincs tfilinje, és szeretne a zsinagógában imádkozni, inkább várja meg az istentisztelet végét, és kérje kölcsön valakitől a tfilint – hogy legalább a Smát és az Ámidát tfilinben mondja el –, de ne imádkozzon a többiekkel tfilin nélkül.
A tfilin a felnőtt férfiak hétköznapi templomi "egyenruhájához" tartozik. Tiszteletlenség nélküle imádkozni reggelenként. Isten hadseregének katonája nem járulhat az Örökkévaló elé hiányos öltözékben. A földi hadsereg tisztjei elé sem állhat senki félig egyenruhásan. A Smát – amelyben kétszer szerepel a tfilinrakás parancsa – tfilin nélkül mondani annyi, mint semmibe venni az Örökkévaló parancsát. A bölcsek azt mondják: "Aki tfilin nélkül mondja a Smát, olyan, mint aki hamis tanúságot tesz maga ellen", vagyis a hazugság vádját vonja magára (Bráchot 14b.).
A tálit felöltése – a cicit micvájának teljesítése – nem helyettesíti a tfilinrakást, és nem csökkenti az utóbbi elhanyagolásának súlyosságát.
A tfilinrakást néhány perc alatt meg tudja tanulni egy felnőtt férfi: az is, aki sohasem tudta, és az is, aki elfelejtette az évek során, mialatt elhanyagolta ezt a micvát. A rabbi vagy a tanító, de bármelyik közösségbeli társa eligazítja. Senki nem riadhat vissza egy rituális tárgy használatától, amelyet a máshitűek nem ismernek, sőt büszkén és méltósággal kell viselnie. A tfilinrakás ősi hagyományát az Írás alapozza meg, s ez tanúsítja hitünk töretlen folytonosságát, a zsidók generációinak bizonyosságát az Egyetlen Istenben immár három és fél ezer éve. A tfilin felrakásával a zsidó férfi kinyilvánítja azonosságát a zsidó múlttal, a jelennel és a jövővel. Akár a zsinagógában, akár otthon imádkozik, a tfilin micváját minden kétköznap köteles teljesíteni.
Aki nem rakja fel a tfilint, nyolc bibliai felszólító előírást sért meg. Aki pedig betartja a parancsot, arról azt mondják, hogy hosszú életű lesz, mert le van írva: "Az Örökkévaló velük van, éljenek." (Ézsaiás 38:16.) vissza a fejezet elejére
Lábjegyzet
* A Biblia egyéb helyein is találunk utalást a tfilin micvájára: 2Mózes 13:9., 5Mózes 11:18. vissza
* Ros Chodeskor a tfilint csak a muszáf Ámidá előtt vetjük le. Hol hámoédkor, ha fölvettük a tfilint, a sáchrit Ámidá után, a Hállél előtt kell levetni.
A mezuzá
"Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!" (5Mózes 6:9.)
Bár a mözuzá szó szerint "ajtófélfát" jelent, az ajtófélfára helyezett pergamentekercset – a kláfot – is mezuzának hívják.
A mezuzá egy kis pergamentekercs, amelyre két bibliai szakasz van írva: "Halljad, Izrael, az Örökkévaló az Istenünk, az Örökkévaló Egy!" (5Mózes 6:4-9.) és "Ha engedelmesen hallgattok parancsaimra..." (5Mózes 11:13-21.)
Az összetekert pergamenlapot fa-, fém- vagy műanyag tokba* helyezve erősítik az ajtófélfára. Szabad az ajtófélfába vésett üregben is elhelyezni.
Ha a háznak több bejárata van, mindegyikre kell mezuzát tenni, akkor is, ha csak egyet használnak állandóan.
Az udvar, a kerítéssel vagy fallal körülvett terület bejáratához is ki kell tenni a mezuzát, ha az megfelel a "bejárat" követelményeinek, mert le van írva: "kapuidra".
A ház belső helyiségeinek bejáratára is kell mezuzát tenni.
Nem kell mezuzát tenni a fürdőszoba, a vécé és hasonló helyiségek ajtajára, sem a nyilvános fürdőkre, mert csak magasabb célokat szolgáló helyiségeken kell mezuzát elhelyezni.
A mezuzát csak állandó tartózkodást szolgáló házra vagy szobára kell feltenni. Ezért nem szükséges a szukoti sátor bejáratán, mivel a szuká csak ideiglenes tartózkodásra szolgál.
Mezuzát kell tenni minden nyílásra, amelynek két ajtófélfája és szemöldökfája van.
Bármelyik családtag fölteheti a mezuzát, az asszony is, sőt a bár micvá vagy bát micvá kort el nem ért gyerekek is, ha elég idősek ahhoz, hogy megértsék ezt a kötelezettséget és jelentőségét.
Bérelt lakásban a törvény szerint a beköltözés utáni harminc napon belül kell föltenni a mezuzát. Aki saját lakásba költözik, annak azonnal föl kell tennie. Bár a parancsolat teljesítését nem szabad halogatni, a határidő túllépése nem számít törvényszegésnek.
Kiköltözéskor fenn kell hagyni a mezuzákat, ha tudjuk, hogy utánunk zsidók fognak a lakásba költözni.
Ha tudjuk – vagy okunk van azt hinni –, hogy utánunk nem zsidók fogják használni a lakást, legjobb, ha levesszük a mezuzákat. A nem zsidók nem tekintik szent tárgynak a mezuzát, és megtörténhet, hogy leveszik vagy megszentségtelenítik.
Előfordulhat, hogy a nem zsidók szeretnék, ha fennhagynánk a mezuzákat, mert "amulettnek" vélik, ami szerencsét hoz a házra. Ez nem méltó a mezuzához: ilyenkor is le kell venni.
Ha azonban a nem zsidónak a mezuzá tokja tetszik, és azért szeretné megtartani, fennhagyhatjuk a tokot, csak a szent pergamentekercset, a kláfot kell kivennünk belőle.
Maimonides szerint aki a mezuzát amulettnek, a házra szerencsét hozó tárgynak tekinti, az tudatlan. "Az ilyen ostobák nemcsak egy micvá teljesítését mulasztják el, hanem félreértenek egy nagy micvát azzal, hogy egybemossák Isten egyedülvalóságát és az iránta érzett szeretetre emlékeztető tárgyat, és úgy tekintik, mintha hasznukra szolgáló amulett lenne..." (Hilchot M'zuzá 5:4.)
Elterjedt szokás napjainkban, hogy egyesek mezuzá formájú kis tárgyakat viselnek. A zsidó szimbólumok – a Dávid-csillag, a törvénytábla formájú jelképek – viselése nem kifogásolható, ha valaki ékszerként teszi magára őket, vagy ezzel nyilvánítja ki mások előtt, hogy zsidó. De magát a mezuzát nem szabad viselni. Még a nem kóser – vallási szempontból érvénytelen – mezuzát sem illik amulettként használni.
A mezuzá ősidők óta jelöli a zsidó otthont, és hirdeti a házon, hogy zsidók laknak benne. De magukat a zsidókat is emlékezteti – valahányszor belépnek otthonukba, vagy elhagyják azt – Isten jelenlétére és egyetlen voltára, valamint kötelességeikre, amelyeket a Tóra törvényei és előírásai tartalmaznak.
A mezuzá feltevése:
Mielőtt a mezuzát az ajtófélfára erősítjük, a következő áldást kell elmondanunk:
(Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám áser kidsánu b'micvotáv v'civánu likboá m'zuzá.)
"Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta nekünk, hogy tegyünk föl mezuzát."
Ezután a mezuzát tokjába helyezve a belépés iránya szerint az ajtó jobb oldalára kell szögezni vagy csavarozni, esetleg ragasztani.
Oda kell erősítenünk a mezuzát, ahol az ajtófélfa fölső egyharmada kezdődik, vagyis kicsivel az ajtófélfa hosszának fölülről számított egyharmada alá. Ha nem tudjuk pontosan megbecsülni a magasságot, tegyük inkább följebb, mint lejjebb.
Ha az ajtófélfa nagyon vastag, a mezuzát akkor se tegyük a külső élétől számított 8,5 cm-nél távolabbra.
A mezuzát ferdén kell feltenni, úgy, hogy teteje a lakás felé mutasson. Ha az ajtófélfa annyira keskeny, hogy a mezuzá nem fér el ferdén, szabad egyenesen feltenni, inkább, mint hogy az ajtón belülre tegyük.vissza a fejezet elejére
Lábjegyzet
* A mezuzátok a modern művészeti alkotások között is helyet kapott. A legkülönbözőbb, drága és kevésbé drága anyagokból tervezett művészi mezuzátokokkal lehet találkozni. vissza vissza a fejezet elejére
A cicit és a tálit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése