AMIKOR NYILASOK ÉS "SZOCIALISTÁK"(*

EGY ZÁSZLÓ ALATT

MASIROZTAK MISKOLCON

–        IRJA Bächer Iván: SZOMORU HAGYOMÁNY CIMÜ CIKKÉBEN

 

MÁSOK MONDJÁK

 

Szembe kell nézni a múlttal, be kell azt vallani végre, számvetést kell végezni, önvizsgálatot tartani, önkritikus leltárt, és így tovább, és így tovább – halljuk, olvassuk naponta. Aztán marad, ami volt: hallgatás, felejtés, kushadás és hazudozás minden mennyiségben. A múlt pedig, a piszkos, szennyes, véres, szégyenletes múlt nem múlik el soha. – IRJA BACHER IVÁN A NÉPSZABADSÁGNAK KÉSZÜLT CIKKÉBEN AMIT A MAZSIHISZ HONLAPON OLVASTUNK(**

Természetesen minden jó érzésű magyar polgárt fölháborított 2009-ben a miskolci rendőrkapitány nyilatkozata, amely rasszizmusában semmivel sem maradt el a jobbikos Gyöngyössy, vagy a fideszes Bayer – a rossz Bayer, mert van rossz Bayer és jó Bayer, ugye – mostani, nagy botrányt kavart megnyilvánulásaitól.

Az illetékesek akkor le is váltották a helyi főrendőrt, ami a miskolciak osztatlan tiltakozását váltotta ki. A protestálók élére a kormányzó szocialisták helyi potentátjai pattantak, akik árpádsávos lobogók alatt együtt tüntetve a rasszistákkal, gárdistákkal, fasisztákkal el is érték, hogy a cigányozó főkapitány visszakerüljön hivatalába.

Akkoriban úgy mondták, hogy a miskolciak adják a szocialista párt meghatározó erejét. Ehhez képest egy évvel később elbukták és a szélsőjobb kezére adták nem csak Borsodot, hanem egész Észak-Magyarországot. (A helyiek egyik vezére a párt etikai bizottságának elnöke is volt, aki arról híresedett el, hogy elzavarta a halasiakat, amikor azok panaszra mentek, miszerint egy amúgy is lejáratódott fiatalember, bizonyos Zuschlag nevezetű rémes dolgokat művel az Alföldön. Aztán a fiatalembert lecsukták, az etikus pedig magabiztosan intézkedik azóta is.)

  Az apropó: BIG új könyve

Az egész történet még érdekesebbé válik, ha az ember elolvassa Benedek István Gábor most megjelent – Miskolc, Zsidó utca 46 című –- kisregényét és Pelle János hozzá csatolt történelmi összefoglalóját.

Mert ebből kis könyvecskéből kiviláglik, hogy a 2009-es események egy lokális hagyományba illeszkednek, amelynek lényege, hogy a miskolci kommunisták, szocialisták, baloldaliak mindig is vezető szerepet játszottak mindenféle helyi pogromban, üldözésben, rablásban, ölésben és aztán mindezek gyors felejtésében, elhallgatásban

A város lakosságának a két háború között épp úgy körülbelül 13-15%-a volt zsidó, mint ahogy ma cigány. A zsidóság kilencven százalékát 1944-ben sikeresen elpusztították. A hely potentátok, a polgármester és a főispán különösen kitűnt kegyetlenségével. Miskolci csőcselék sem tétlenkedett, nem várt semmiféle német segedelemre: ezrével rabolta ki egykori polgártársait és szomszédait, s több tömeggyilkosság, vérengzés történt a városban és a környéken is. 

De 1945. után még mindig maradtak annyian, hogy egy kiadós pogromra elegen legyenek. 1946. nyarán rémhírek és vérvád felemlegetése nyomán felhevült és bányászkalapácsra kapott munkás- és asszonytömeg, a rendőrség, a szovjet katonaság, a helyi és a pesti kommunisták 

Rákosi, Rajk László és Péter Gábor – cinkos asszisztálása mellett egy zsidó származású malomtulajdonost, egy rendőr főhadnagyot állati kegyetlenséggel meglincselték, harmadik társukat pedig nyomorékká verték..

Az egyik főszereplő, bizonyos Páricsi volt nyilas, majd partizán, majd politikai rendőr a nyolcvanas évek végéig, tehát majdnem a rendszerváltásig magas rangú határőrtisztként szolgálta a népi demokráciát. Az elfogott gyilkosokat tárgyalás nélkül szabadon engedték, a történtekről pedig nem esett szó tizenkét éven át.

De a miskolciak nem felejtettek.

1956. október 26-án egy a tömeget csillapítani akaró rendőr alezredest koncolt fel a tömeg, ugyanazon helyen és ugyanúgy, és ugyanazért: – vélt vagy valós zsidósága miatt –mint tíz évvel azelőtt a főhadnagyot. A gyilkosságot még több további követte, mindig antiszemita jelszavak skandálásának kísértében.

Itt és ekkor ugyan esett megtorlás, de az antiszemita gyilkosok egyazon elbánás alá kerültek a reformkommunistákkal, lázadó diákokkal, munkástanácsi vezetőkkel. El lett mismásolva a pogrom-vonal. Aztán a hallgatás évtizedei jöttek. Nem esett szó sem 1944-ről, sem 46-ról, sem 56-ról többet.

És nem esett szó 2009-ben sem.  Amikor csak a zsidókat kellett a cigányokkal behelyettesíteni. Tudom, hogy a kettő történelmileg nem ugyanaz. De lényegbéli párhuzamosságokat kár lenne tagadni. 

2009-ben épp úgy megjelent a gyáva és elvtelen baloldal, a fölheccelt tömeg, és az ordas eszmék vezette szervezett erő, mint évtizedekkel elébb – igaz, ölésre nem került sor. Itt. Mert a cigánygyilkosságok már beleillenek a sorba. És a Nemzetbiztonsági Hivatalnak azokban játszott több mint furcsás szerepe is ismerős.

És ma sem esik szó 2009-ről. Nem esik szó sem az ATV-ben, sem a Klubrádióban, sem a Népszavában. Annak idején esett egyébként, Dési kolléga például becsületes cikkben protestált.

De most egyedül e lap hasábjain (az írás eredetileg a Népszabadásnak készült, a szerk.) Révész Sándor és a HVG-ben Tamás Gáspár Miklós volt olyan szíves, tisztességes és bátor, hogy a magyar szocialistákat és liberálisokat figyelmeztesse: nem olyan régen még Miskolcon egy zászló alatt masíroztak a nyilasokkal. Hozzátehetjük: az elmúlt hetven évben immáron nem először. Végezetül: én a szocialistákat azért kritizálom, vegzálom, mert szocialista vagyok.

És nagyon rossz nekem látni, hogy ott tartunk megint, mint négy éve. Kezdődik a kampány és minden félre van téve, szőnyeg alá gyűrve, elmismásolva, kenve.

A szocialisták három év alatt nem néztek azzal őszintén szemben, hogy voltak képesek ekkorát bukni, hogy voltak képesek elveszíteni Budapestet, Borsodot, Hevest, Baranyát, szinte mindent és mindenkit. Nem számoltak el Puch Lászlóval, szerencsétlen Zuschlaggal, Verókkal, a köztársasági elnökválasztással, cigánygyilkosságokkal. Nem referáltak arról, miért nem voltak képesek kulturált közszolgálati rádiót és televíziót gründolni, miért nem gondoskodtak egy baloldali sajtó anyagi föltételeiről.

Nem is gondolkodtak el azon, miért engedték át az ifjúság nevelését, befolyásolását száz százalékban a jobb- és a szélsőjobboldalnak. Miért nem dolgoztak ki felelős és hosszú távú roma programot. Miért fütyültek a határon túliakra – és nem csak a magyarokra! – húsz éven át. És sorolhatnám még vég nélkül.

Be kellene a múltat vallani.

Elnézést kellene kérni, azoktól, akiktől, és azért, amiért kell. Meg kell szabadulni azoktól, akiktől kell. És – ha kell, ha nem – nem szabad lopni többé.

Kínos, nehéz munka ez, de utána jobb lenne mindenkinek: az országnak is és a szocialistáknak is. Egyedül a Fidesznek nem lenne jobb.

De az nem olyan nagy baj.

 

(* A volt kommunisták (azelőtt nyilasok) fedőneve

(**Nagyon úgy néz ki, hogy a Szabad Nép (elnézést: a Népszabadság), azért nem közölte állandó munkatársa cikkét, mert nem felelt meg a "vonal"nak . A szerk.