AZ  UTOLSÓ MEGILA - A GÁLUT FORGATÓKÖNYVE(4) (*

AMIBEN HÁMÁNNAK IGAZA VOLT

„Ahasvéros király uralkodásának 12. évében, az első, Niszán hónapban, Hámán sorsot vetett, napról napra, hónapról hónapra, a 12. hónapig, vagyis Ádár haváig. Ekkor azt mondta Hámán Ahasvéros királynak: Van egy nép, amely elszórtan és elkülönítetten él a népek között birodalmad minden tartományában. Törvényeik különböznek minden más népétől, és a király törvényeit nem tartják meg. A királynak nincs hasznára, ha meghagyja őket. Ha a király jónak látja, adja írásba, hogy el kell veszejteni őket, én pedig tízezer talentum ezüstöt mérek ki a tisztviselők kezébe, hogy vigyék a király kincstárába. Ekkor a király lehúzta pecsétgyűrűjét és az agági Hámánnak, Hámdátá fiának, a zsidók ellenségének adta.” (Eszter 3,7-10)
Miért akarta Hámán kiirtani a zsidó népet? Számtalan feltevés született e kérdés megválaszolására. Volt olyan, hogy azért, mert így akarta megtorolni sérelmét, amit Mordechájtól elszenvedett. Más vélekedés szerint, Hámán abból, hogy Mordecháj nem volt hajlandó térdet hajtani előtte, azt a következtetést vonta le, hogy a zsidók – vallásukból eredően – nem fogják totális uralmát elfogadni.
Született olyan vélemény is, miszerint teljesen felesleges az okokat kutatni, hiszen a zsidók történelme során mindig és mindenhol természetszerűen felütötte fejét a zsidók iránti gyűlölet.
Ámosz Cháchám, akire a racionális magyarázatok jellemzőek, arra a következtetésre jut, hogy Hámán a zsidó népet nem is említette meg a királynak, hanem csak egy bizonyos népről tett említést, amely nem tartja tiszteletben a király törvényeit. Idéz egy olyan feltevést is, hogy szándékosan nem a zsidókról beszélt, hanem inkább azt a látszatot kívánta kelteni, mintha egy vad, nomád törzsről lenne szó, (pl. a szkittiták, a perzsák ádáz ellensége), kiknek léte ellenkezik a birodalom érdekeivel.
Mint az előzőekben is, ennek a kérdésnek a megválaszolásában is csak a zsidó hagyományra, a midrásokra, vagy a Talmudra hagyatkozhatunk.
Ennek szellemében ez a gyűlölet az ősidőkre vezethető vissza.

* * *

A Midrás szerint Ézsau végrendeletében arra kérte unokáját, Amalékot, hogy álljon bosszút Jákobon, mivel „sokat fáradoztam, hogy eltegyem láb alól Jákobot, de nem sikerült. Kérlek, állj bosszút érettem!” (Jálkut, Chukát)
A fentiekhez tudni kell, hogy Ámálék a törzs megalapítója volt, mely törzs minden uralkodóját Ágágnak neveztek, olyképpen, mint pl. az egyiptomiaknál minden uralkodót fáraónak. Hámán származását, tehát azt, hogy agágita, ebből vezetik le.
Egy másik Midrás is megemlíti, hogy az is Ézsau befolyásának köszönhető, hogy az Egyiptomból alighogy kiszabadult zsidókat szintén Ámálék támadta meg. (Bámidbár rábá 16,18) Ezen támadást követően a zsidó nép parancsba kapta, hogy ennek a vad, barbár népnek még az emlékét is el kell törölni a föld színéről – a zsidók tettek is ennek az érdekében egyet s mást. Utoljára Dávid, ill. Hizkija király korából történik említés az ámálékitákról, kiknek többségét még Saul király korában megsemmisítették.
A fentiek már érthető magyarázatot szolgáltatnak arra, miért viseltetett Hámán a zsidók ellen ádáz gyűlölettel. Bosszújának gyakorlati kivitelezéséhez csak alkalomra várt, amire Mordecháj magatartása szolgáltatott okot.

* * *

Az antiszemitizmus legfőbb kiváltó oka, akár az ókorban, akár a modern korban, mindenekelőtt a zsidók „mássága” volt. Bár Hámán közvetlenül abból indul ki, hogy Mordecháj nem hajolt meg előtte, de ezt nem mondja ki nyíltan, hanem általánosít. Arra hivatkozik, hogy elkülönülnek, nem olvadnak be, vallásuk törvényei, szokásaik mások, mint a többi népé, s ebből fakadóan nem tartják be a király törvényeit, sőt még ki is játsszák a királyt a pénzügyekben „és tőlük tanulják a többi népek is, hogyan kell a király törvényeit semmibe venni”. (Málbim)
A Talmud még azzal is kiegészíti, hogy „Hámán azt mondta a királynak: vallásuk nem engedi meg nekik, hogy egyenek velünk, hogy lányainkat elvegyék és összeházasodjanak velünk”. (Megilá 13b)
A Megilla egyik arameus nyelvű fordításában szerepel egy olyan szöveg is, miszerint Hámán vádjai között szerepelt a zsidók különállása, a zsidók összetartása is, melyek azóta is szálkák a zsidógyűlölők szemében.
Ámosz Cháchám nem titkolja, hogy Hámánnak ezen vádjai – a zsidók elkülönülése stb. – nem voltak alaptalanok, de nem érti, miért bízott meg vakon Ahasvéros Hámánban, sőt még gyűrűjét is átadta, hogy kivitelezhesse tervét. Meg sem kérdezte, melyik népről van szó, s csak amikor Eszter felfedte előtte az igazságot, döbbent rá Hámán alattomosságára. (Eszter 7,5)
A Megilla rezignáltan szól arról – taglalván a király „gyűrűlehúzását” –, hogy ez az aktus nagyobb hatással volt a zsidókra, mint „48 próféta és hét prófétanő, akik Izraelnek közvetítették az isteni igét, de mégsem tudták jó útra téríteni őket, míg most, a »gyűrűlehúzás«, és ennek nyomában az életveszély, rávették őket arra, hogy böjtöljenek és megtérjenek.” (Megilá 14a)

* * *

A racionális magyarázókkal és magával az Írással ellentétben, a midrások szerint Hámán egyértelműen közölte Ahasvérossal, kikről is van szó. Egyes források azt vallják, Ahasvéros eleinte vonakodott beleegyezését adni, mondván, fél a zsidók Istenétől, nehogy vele is az történjék, ami elődeivel, a fáraóval, vagy Nebukodnecárral, de Hámán megnyugtatta, a zsidók eljátszották jogukat Isten védelmére, mert nem tartják be parancsolatait.
„Mondá neki Ahasvéros: igen, de vannak köztük rabbik, igaz emberek, kiknek érdemében megmenekülnek...”
Válaszolt erre Hámán: „Egy nép ők” (vagyis, mivel a többség nem viselkedik zsidó módra és nem tartja be a parancsolatokat, a cádikok érdeme nem képes védelmet nyújtani nekik). (Megilá 13b)

* * *

A szöveget elemző kommentátorok azt is észrevették, hogy a királynak tett javaslatában Hámán nem beszélt a zsidók „megöléséről” vagy „kiirtásáról”, hanem csupán „elveszejtéséről” (az ábd igét használja), míg a népeknek megküldött parancs a zsidók „megsemmisítéséről, megöléséről és elveszejtéséről” szól.
Egyesek szerint Hámán azt sugallta a királynak, hogy ne legyen túl nyíltan involválva a zsidók elpusztításában. Hivatalosan tehát, csak „elveszejtésről” van szó, nem fizikai kiirtásról. A Málbim ez alatt azt érti, hogy szellemi genocídiumról van szó: kényszerítsék őket szellemiségük feladására; különleges, zsidós életformájuk megváltoztatására, vagyis totális asszimilációra, és ezzel elveszejtik őket, mivel megszűnnek zsidók lenni.
Egy másik kommentátor szerint, Hámán azt mondta a királynak: írd csak alá ezt a burkolt utasítást, a népek majd értenek a szóból, hiszen ők is gyűlölik a zsidókat, nem kell nekik nyílt utasítást adni... (Joszéf Lekách)

MORDECHÁJ ZSÁKOT ÖLT

„Az első hónap tizenharmadik napján hívatták a királyi írnokokat és megírattak mindent Hámán parancsa szerint... Ahasvéros király nevében készült az írás és a király gyűrűjével pecsételték le..., hogy egyetlen napon, a 12. hónap, vagyis az Ádár hónap tizenharmadikán, pusztítsanak el, gyilkoljanak le és semmisítsenek meg minden zsidót, ifjakat és öregeket, gyermekeket és nőket egyaránt... A futárok sietve útnak indultak a király parancsával és Susán várában kihirdették a törvényt. A király és Hámán leültek borozni és Susán városában (a zsidók körében – Rási) nagy volt a megdöbbenés.” (Eszter 3,12-15)

Ezzel, Hámán gyilkos terve törvénnyé vált.

Figyelemre méltó az a körülmény, hogy a parancs végrehajtására nem a katonaságot jelölték meg, hanem a zsidógyűlölő tömegekkel szándékozták megvalósíttatni (később a cári Oroszországban is volt erre példa), amit alátámaszt az is, hogy kilátásba helyezték a zsidók vagyonának megszerezhetőségét is. Ezért igényelt, az irányított pogrom megszervezése, népszerűsítése 11 hónapot.
Miközben a király és Hámán a jól végzett „munka” után leülnek borozni, Susán városán a megdöbbenés lesz úrrá. A – többnyire – aszszimilálódott zsidó lakosság hitetlenül fogadja a hírt. A Dáát Mikrá úgy értelmezi, hogy még a nem zsidó lakosságot is fájdalmasan érintette, olyannyira, hogy még a perzsa egyházak képviselői is – feltehetően – felemelték tiltakozó szavukat, s elsősorban a perzsa vallást felvett zsidók megmenekítését szorgalmazták.
A Tárgum (arameus) egyesíti a két verziót, miszerint Susánban a népek örömujjongása a zsidók sírásával vegyült...

* * *

Egyes kommentátorok szerint Hámán igyekezett tervét a zsidók előtt titokban tartani, hogy ne tudják védekezésüket megszervezni, leginkább a király tisztségviselői, a pasák és satrapák körében. Ezért, amikor Mordecháj, aki „(meg)tudta mindazt, ami történt, hamut szórt a fejére, kiment a városba és hangosan, keservesen jajveszékelt. Így ment egészen a király kapujáig, de a király kapuján, zsákba öltözve, nem volt szabad belépnie”. (Uo. 4,1-2)
Mordecháj eme cselekedete, mindenekelőtt, arra irányult, hogy Hámán tettére irányítsa a figyelmet, és Eszter királynét arra ösztönözze, hogy vesse latba minden tekintélyét.
Mordecháj, mint királyi hivatalnok jutott a hír birtokába, bár a Midrás szerint Illés próféta fedte fel előtte a titkot, míg Rási szerint álmában közölték vele, hogy „a fentiek” beleegyeztek a gyilkos tervbe, mivel a zsidók térdet hajtottak a bálvány előtt, és nemrég pedig részt vettek Ahasvéros tréfli lakomáján.

* * *

„Minden egyes tartományban és helységben, ahová eljutott a király törvénye, nagy gyász szakadt a zsidókra. Böjtöltek, sírtak, gyászolták magukat és sokan zsákruhában és hamuban fetrengtek.” (Uo. 4,3)
Ezek után, amikor Eszter királyné szolgái jelentették, hogy Mordecháj zsákruhában áll a kapu előtt, „a királyné nagyon megrendült és ruhát küldött, hogy öltöztessék fel Mordechájt és a zsákruhát vegyék le róla, de ezt ő nem fogadta el”. (Uo. 4,4) Ekkor Eszter, egyik megbízható emberét küldte ki, hogy „megtudja, miért tesz ilyet?”
Mordecháj megüzeni, mi történt, még a parancs szövegét is beküldi, egyben megparancsolja neki, menjen be a királyhoz, és könyörögjön népéért.
Eszter arra hivatkozik, hogy hívás nélkül nem léphet a király színe elé, de Mordecháj visszaüzeni, hogy „ne áltasd magad azzal, hogy te, a királyi palotában, megmenekülhetsz. Mert ha te most néma maradsz, máshonnan támad majd a zsidók számára menekvés, de te és családod elpusztul! Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királyi méltóságra?!” (Uo. 4,13-14)
Mose Alsech szerint Mordecháj üzenetében az rejlett, hogy elérkezett az ideje a király előtt felfedni Eszter zsidó származását. Mások ehhez még hozzáteszik, hogy Mordecháj azt is közölte Eszterrel, miként csapta be Hámán a királyt a zsidók ügyében, hogy ezzel segítségére legyen a király előtti érvelésben.
Eszter eleget tett nagybátyja utasításának, bement – hívatlanul – a királyhoz... és Hámánnal együtt vacsorára hívta meg őket.

* * *

„Ekkor Eszter azt üzente (vissza) Mordechájnak: menj és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Susánban található és böjtöljetek értem! Ne egyetek és ne igyatok három napig, se éjjel, se nappal. Én is ugyanúgy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz, a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát elveszek! Mordecháj ezután elment és mindenben úgy járt el, ahogy azt Eszter meghagyta (szó szerint: megparancsolta) neki.” (Uo. 4,15-17)
Eszter tehát belátta, nincs más választása, most rajta a sor. Nem titkolhatja tovább a király előtt zsidó mivoltát. Azzal, hogy nem kihallgatást kér a királytól, amit biztosan megkapott volna, hanem a „törvény ellenére” jelenik meg, a helyzet súlyosságát jelzi.
Megjegyzendő, hogy Eszter – Mordechájnak adott – utasítása, parancsa, „gyűjtsd egybe”, a zsidóság jelmondatává vált, amiben kifejeződik az a zsidókra jellemző szokás, hogy ha baj, córesz van, meg kell mutatni, hogy a zsidók egységesek.
Bölcseink szerint, a háromnapos szigorú böjt éppen Peszách első három napjára esett, ami példa nélkül álló a zsidó történelemben. Mordecháj, ez esetben, hatályon kívül helyezte a Széder-est megtartását, a pászka evését és a négy pohár bor elfogyasztását.
A Midrás drámainak írja le Mordecháj és Eszter vitáját, amikor is Mordecháj a háromnapos böjt elrendelésekor arra hivatkozik, hogy ebbe beleesik a Széder-est is. Eszter válasza: „Zsidók nagy öregje!! Hát ha nincsenek zsidók, minek a Peszách?” Ez végül is hatott, s Mordecháj azonnal elrendelte a böjtöt... (Eszter rábá 8,7)
Más források úgy vélik, hogy az eset csak később, Ijjár hó elején történt, hiszen Hámán parancsa Niszán 13- n született meg, ezután még legalább három hétnek el kellett telnie, amíg Mordecháj minden részletet megtudott, majd eljutott Eszterhez, és összegyűjtötte a zsidókat, hogy böjtre fogja őket.
Egy másik midrási forrás azt állítja, hogy a böjt lényege nem az evés-ivástól való tartózkodás, hanem az együttlét és az önmagukba való fordulás.
Ibn Ezra úgy értelmezi ezt a verset, hogy maga a böjt csak két napig tartott és a harmadikon ment Eszter a királyhoz.
Olyan vélemény is van, hogy úgy böjtöltek, hogy esténként ettek, csak napközben nem, ahogy manapság a mohamedánok, Ramadánkor teszik.
Van, aki azt kérdi, nem félt-e Eszter attól, hogy a böjt tönkreteszi szépségét. Az egyik válasz szerint csoda történt, még meg is szépült ezalatt...

* * *

„Ha elveszek – hát elveszek!” (Uo.)
A hagyományos kommentátorok szerint Eszter a lelki elveszejtéstől félt. Ugyanis, ez ideig kényszer révén volt Ahasvérossal, mintegy erőszaknak engedve, most meg önként, magától megy. Ez viszont – a halachában – más elbírálás alá esik, mintha saját jószántából lett volna kedves hozzá. (Folyt.köv.)

 (*Az Ősi Forrás sorozat 6.kötete, "Az öt Tekercs" alapján