A HETI SZAKASZ – CHASZID SZEMSZÖGBŐL – KI TISZÁ – 2013

 

            TÖRÖTT KÖTÁBLÁK A FRIGYLÁDÁBAN

 

  "ÉS ELHAJITOTTA KEZÉBŐL A KÖTÁBLÁKAT ÉS ÖSSZETÖRTE ÖKET---"

(2.Mózes, 19).

 

   Amikor lement Mózes a Szináj hegyéről, kezében a két kőtáblával, és meglátta az aranyborju körül táncoló népet –összetörte a kőtáblákat. Mózes ezt a saját elhatározásából tette, de Bölcseink szerint ez "az Örökkévaló (utólagos) hozzájárulásával történt", ahogy irva vagyon "ahogy eltörted" (áser sibártá) amit Rási  hozzájárulásként, beleegyezésként értelmez (Áser=Isur) vagyis "skajach"!

 

    Ennekutána adta az Örökkévaló Mózesnek a második kőtáblákat, amelyek dupla értékünek  számitanak, mivel velük együtt adattak "a halachák, a midrások és az aggádák" -az egész Szóbeli Tan.

 

  Ez a második garnitura bekerült a Hajlékbeli frigyládába és melléjük odatették az első kötáblák összetört darabjait is, ahogy a talmud fogalmaz: "A kőtáblák és (az első) törött darabjai – együtt vannak a frigyszekrényben" (Babiloniai Talmud Menachot 99a és Bava Batra 14b)

 

   MIÉRT KELL  EMLITENI ?

 

      Felmerülhet a kérdés: miért kellett a törött táblák darabjait a frigyszekrénybe tenni? Hiszen ezek a zsidó nép nagy vétkére emékeztetnek? Ezen túl azt is meg kell értenünk, miért adatott a Szóbeli Tan éppen a második kőtáblákkal, miután a nép vétkezett és úgy tünt hogy lecsúszott előbbi szellemi szintjéről? Miért nem adatott mindjárt az első kötáblákkal, amikor a nép közfelkiáltással elfogadta a Tórát és szellemi szintjének csúcsán állott?

 

        A chaszidizmus elmagyarázza, hogy mivel a Tóra  mibenléte és jellege végtelen –  lévén az Örökkévaló végtelen és határtalan bölcsesége – ezért egy halandó, gyarló ember nem képes felfogni és megérteni – mindaddig amig érzi a maga behatárolt "létezését" – ezek mintegy akadályként – sorompóként – szerepelnek közte és a Tóra megértése között.

 

 A feltétel a Tóra "vételére" nem más mint a "vevő" létezésének negligálása, olyannyira, hogy az ember nem érzi magát "valaminek" illetve "valakinek", ahogy azt az imában mondjuk "és a lelkem legyen mint a por" (Bráchot,17,a). Ha elérte ezt a fokozatot, akkor kérheti, hogy "nyisd meg a szivemet a Tórádnak".

 

     NEM VOLT KELLŐ ALÁZAT

 

     Azonban a nép , a Tóra-adás idején, a helyzet magaslatán volt és nem volt meg benne a kellő és szükséges alázat, illetve az önmaga semmibevétele. Képzeljük csak el: az Örökkévaló kiválasztott bennünket minden nép és minden nyelvjárás közül. Az érzés ami eltöltötte az egész népet, a fenköltség és emelkedettség érzése volt. Ámbár az isteni Dicsfény – a Sechina – megjelenése egyrészt félelem és önmegtagadás érzetét keltette – de ez nem volt az "igazi" önmegtagadás és önmaga semmibevétele – a chaszid "bitul" -  hanem csak olyan valami, ami nagyratartás és fenköltség visszfénye.

 

   Ennél fogva a Tóra amit  ekkor kaptak – a Szináj hegyi Jelenéskor -  szintén visszafogott volt és nem voltak benne a Szóbeli Tan végtelen rónái, mivel a zsidók ekkor még nem voltak alkalmasak ennek  befogadására.

 

       KÉTFÉLE TÖRÉS =TÖRŐDÉS

 

       Miután azonban elkövették az aranyborju vétkét és Mózes eltörte a kőtáblákat  felfogták mit tettek és elfogta őket a mély önmegtagadás

páni érzése. Szivük megtört, akárcsak az első kötáblák és már-már elérték a  "lelkem legyen mint a por" kategóriáját. Ez már alkalmassá tette őket arra, hogy megkapják – illetve átvegyék – a Szóbeli Tant és a második kötáblákat, amelyek együtt képezik a Kiflájim Lötusiá (Jób, 11,6) a Dupla értéket, vagyis értéktöbbletet.

 

Ez tehát az értelme annak hogy a második kötáblák és az első törött maradványai – együtt vannak a frigyszekrényben. A második – egész – kőtáblák, megjelenitik az emelkedettség érzését, mig a töredékek jelzik azt a szivsajgató önmegtagadást amit egy zsidónak kell érezni a Tóra felé.

 

Ennek a két – ellentétes – érzésnek együtt kell szerepelni a zsidó sziv repertoárjában és ezzel a zsidó ember alkalmas lesz a Tóra fényének befogadására.