A HETI SZIDRA CHASZID SZEMSZÖGBÓL  MISPATIM 2013

 

                        A "logikus" parancsolatok

 

    Szakaszunk azzal kezdődik hogy "ezek a törvények amiket tégy elibük" (2, Mózes 21, 1).

 

    Az elibük kifejezésből Bölcseink több dolgot szűrnek le:

 

a)      Hogy minden vitás dolgot "elibük", vagyis a zsidó biróság, a Bét Din elé kell vinni és ott tárgyalni és nem szabad nem zsidó (világi, polgári) biróság elé vinni (a Talmud alapján, Gittin 88b).

b)      Hogy a tanitványok oktatásának az a  módja, hogy "eléjük kell tárni" vagyis alaposan megmagyarázni, hogy megértsék a háláchá logikáját és okfejtését.

c)      "Elibük" (héberül lifnéchem") amelyben benne foglaltatik a"pnim – bensőség  is – ami alatt azt érti a kabala hogy a parancsolatok behatoljanak a lélek belsejébe.

 

Az teljesen érthető, hogy miért éppen az ésszerü, logikus törvényeknél ("Mispátim") hangsulyozza a Tóra, hogy tilos a nemzsidó birósághoz fordulni. Éppen itt gondolhatnánk, hogy miért is ne – hiszen a logika adja hogy ebben ne legyen különbség. Ezzel szemben, a második és harmadik értelmezésnél, érthetetlen első látásra, hogy kerülnek ezek a Mispátimhoz, a logikus, napnapi "köztörvényes" dolgokhoz? Hát a másfajta micváknál, a szellemibb, elvontabb törvényeknél, tilalmaknál – nem kell  "eléjük tárni" (magyarázni) és oda hatni hogy ezek a lélekbe hatoljanak?

 

    Sőt, ha a kérdést tovább élezzük, kiderűl, hogy  még nagyobb szükség van  a szellemibb, ideológusabb törvényeknél, ("Édut" =Tanuság) vagy a Chukimnál (ami indokolatlan isteni parancs mint a Vörös tehén) az alapos magyarázatra-értelmezésre          ) – mivel ezeket a tanitvány nehezebben érti és fogja fel mint a köztörvényes, érthető és logikus itéleteket, jogszolgáltatást. Ezeknél – amelyek egyszerübbek és könnyebben érthetőek – úgy tűnik hogy kevésbe kell hangsulyozni az alapos magyarázat szükségességét.

 

       TFILLIN A GÓJ BIRÓSÁGON?

 

      Ugyanez a kérdés merűl fel a harmadik magyarázattal kapcsolatosan, amely a logikus törvényeket a lélekbe hatolástól teszi függővé. Hiszen első látásra mi szükség van a köztörvényekkel kapcsolatos biráskodáshoz a lélekbe hatolásra – vagyis nagyobb szellemi elmélyedésre? Hiszen ezek a törvények logikusak, érthetőek és az emberi ész egykönnyen felfogja őket? Erre az alaposabb elmélyedésre éppenséggel a bonyolultabb

Édutnál vagy Chukimnál lenne/lehetne szükség. Miért találjuk a "tedd elibúk" ezen interpretációját az egyszerü köztörvényeknél (Mispátim) és nem a másik kettőnél?

                                                           ***

      A magyarázatot a kérdésre abban az értelmezésben találjuk amelyet Bölcseink a szakasz bevezető szavainál alkalmaznak: Vöéle hámispátim – "És ezek azok a törvények---".

 

    A Bölcsek irott szabálya, hogy ott ahol "és"sel kezdődik a mondat, ott valami folytatódik. Esetünkben arról van szó hogy ugyanúgy ahogy az előzőek Szináj hegyén adattak, ugyanúgy az itteniek is. Vagyis a Tóra itt kihangsulyozza, hogy éppen úgy ahogy a Tiz parancsolat isteni eredetü és maga az Örökkévaló adta a Szináj hegyen az egész milliós nép füle hallatára - ugyanúgy a most következö Mispátim (köz)törvényei, azok a logikus, érthető törvények amelyek az emberi kapcsolatokat szabályozzák – szintén a Örökkévaló adta, ugyanúgy és ugyanott – a Szináj hegyen.

 

     Mit jelentsen ez?

 

    Ez azt jelenti, hogy a legegyszerübb emberi vita, perpatvar vagy csirkeper, ami zsidó emberek között felmerül – szintén nem tartozik a világi biróságra, hanem kizárólag a Bét Dinre. Az ilyenszerü pereskedés is lényegében az isteni biráskodásra tartozik, amely az isteni jurisdikció szerves része – a szináji szellemü törvénykezés velejárója.

 

 Ahogy nem jutna eszébe senkinek egy gój biróságnál keresni igazát egy tfillin ügyében, vagy egy sábesszal kapcsolatos kérdésben – úgy nincs értelme hozzájuk fordulni bármilyen mindennapos, köztörvényes dologban sem – mivel a népeknek nincs részük az isteni szellemiség jelenlétében, ami a zsidó biráskodást determinálja.

 

   ÉSZFÖLÖTTI – A LOGIKÁBAN

 

      Értelemszerüen ebből az következik, hogy a Tóra "beoltja" az isteni logikát, az észfölöttit, az emberi logikába. A Tóra megtanitja a zsidó embert, hogy a parancsolatokat ne csak azért tartsa be, mert érti és logikusnak tartja őket, az ő emberi véges eszével – hanem azért mert aláveti magát az isteni akaratnak.

 

    Ez az oka annak, hogy a Tóra éppen a Mispátimnál, a köztörvényes, egyszerű, logikus vagy "logikus" törvényeknél, hangsulyozza ki annak a szükségességét, hogy a parancsolatok legyenek "elöttük", annak második és harmadik értelmében (is):

 

·        A parancsolatokat  úgy kell betartani, hogy a zsidó ember aláveti magát az isteni akaratnak – ez a lélek legbelsőbb részéből jövö indittatás – annak dacára, hogy itt egyszerü köztörvényes, logikus törvényekről van szó. Nem szabad hogy a zsidó ember (akár) ezekben a törvényekben (is),  csupán a saját értelmére és eszére hagyatkozzon – hanem odaadóan és egyértelmúen kell betartania öket, önmaga semmibevételével, ami csak lelke legbelsőbb bugyrából fakadhat.

 

·        Ugyanakkor és ezzel egyidejüleg az ember köteles ezeket a parancsolatokat úgy betartani, hogy érti és megérti őket (ahogy fentebb mondottuk, "eléjük kell tárni" vagyis alaposan megmagyarázni, hogy megértsék a háláchá logikáját és okfejtését.)

 

Az Örökkévaló akarata az, hogy a zsidó ember ezeket a parancsolatokat úgy teljesitse, hogy érti és felfogja őket és igy az esze és felfogő képessége is társak legyenek a micvák teljesitésében.

 

Az igy létrejövő egység adja azt a teljességet, amit egy zsidótól elvárnak a Tóra és a parancsolatok betartásánál és ez éppen a Mispátimnál jut kifejezésre .