CHANUKA UTÓHANGJAI BUDAPESTEN

 

"Ha már úgy gondolod, nincs tovább, akkor valahol felbukkan egy kis fény" 

Dr. Matei  Hoffmann német nagykövet hanukai beszéde  a Nyugatinál

 

Ez immár a második meghívás, amelyet Oberländer rabbi úrtól és Köves rabbi úrtól kaptam a budapesti Hanuka-ünnep alkalmából. Ez kiemeli, hogy a Hanuka-gyertyák és fényük az erkölcs fölényét és a szabadság valamint az igazságosság győzelmét jelentik. Nem ezek-e azok az értékek, amelyet a nem-zsidók is osztanak? Létezik egy régi német szólás, amelynek ismeretlen az eredete, amely azonban hasonló módon vigaszt kínál: Ha már úgy gondolod, nincs tovább, akkor valahol felbukkan egy kis fény. Ezzel a reménysugárral egyébként teljesen azonosulnak a nem vallásos emberek is. Nyilvánvalóan a fény és a remény az emberek gondolataiban metafórikusan összekapcsolódik.

 

 

                                                              *

Az elmúlt évben alkalmam nyílt arra, hogy meséljek a legelső Hanuka-ünnepemről, amely szimbólikusabb jelentőségű már nem is lehetett volna. Kilenc évvel ezelőtt, Kolumbiában, Bogotában az ottani izraeli nagykövet-kollégám és én, a katolikus egyház és egy fiatal pap hathatós támogatásával közreműködhettünk olyan fiatalok kiszabadításában, akiket egy baloldali irányultságú terrorszervezet rabolt el és tartott fogva több hónapon keresztül a dzsungelben. Négy fiatal izraeliről volt szó, akik a katonai szolgálatuk vagy egyetemi tanulmányaik befejeztével megkezdték hagyományos külföldi utazásukat és az ilyen hirtelen befejeződött, valamint egy fiatal német turistalány, akit véletlenül raboltak el velük együtt, ők szabadultak ki Hanuka alkalmából. Hogy ez valójában véletlen volt vagy a Jó Isten keze volt a dologban, nem fogjuk megtudni. Mindenesetre december 23-án közösen és hálásan gyújthattuk meg a nyolc gyertya egyikét.

*

Három nappal ezelőtt vendége voltam a barátom, az izraeli nagykövet, Ilan Mor úr rezidenciáján, és jelen voltam, amikor Köves rabbi Dr. Martonyi János külügyminiszterrel együtt meggyújtotta az egyik gyertyát. Ebben az összefüggésben Köves rabbi megemlítette azt a csodát, amelyet átélhettek a zsidók, saját, modern államot alapíthattak. Szinte „flashback-ként” visszaemlékeztem szavai hallatán az óvodai és általános iskolai zsidó barátaimra, akik saját maguk megélhették Izrael fejlődését és abban később  közreműködtek. Gyermekként elhagyták közös szülőhelyünket, Bukarestet, és – akkor úgy tűnt, nagyon távolra utaznak – Izrael Államba mentek, amely akkor éppen tíz éves lett.

 

Ezekben az órákban a Chabad Lubawitsch fivérei és nővérei Berlinben, a Brandenburgi Kapunál és másik szülővárosunkban, Majna-Frankfurtban, a város központi helyén meggyújtják az utolsó gyertyát. Jó kívánságaink, a feleségemé, a családomé valamint a Német Nagykövetségé kísérjék az itteni közösséget és fogadják köszönetemet a mai ünnepre szóló meghívásért.