CHÁJIM HALEVI DONIN / ZSIDÓNAK LENNI(8)

AZ ADAKOZÁS NYOLC FOKOZATA

 

Az élet szentségének hangsúlyozása annyira átjárja a zsidó törvénykezést, hogy vannak pontok, ahol a törvényi szankciók is tartalmazzák az összes többi törvény időleges felfüggesztését - a gyilkosságot, a bálványimádást, az incesztust és a házasságtörést tiltó törvények kivételével - az élet megóvása érdekében, s ezeken a pontokon felismerhetővé válnak az etikai megfontolások, amelyek magában a háláchá működésében rejlenek.

A kivételek felsorolásának is jelentősége van, mert ezeknek a törvényeknek az áthágása az ember szentségének lerombolásával jár, de betartásuk adott esetben veszélyeztetheti az emberi élet szentségét. Ezeknek a kivételeknek az esetében mindig meg kell vizsgálni, hogy melyik törvény áthágása jelentette a kisebbik rosszat.

A zsidó törvények teljes skálája két részből áll: azokból a parancsolatokból, amelyek az embernek Teremtőjéhez való viszonyára vonatkoznak (micvot sebéjn ádám lámákom), és azokból, amelyek az embernek embertársához való viszonyára vonatkoznak (micvot sebéjn ádám lechávéro), bár ezek gyakran átfedik egymást. Még a rituális törvényekben is vannak rejtett etikai vonatkozások, hiszen ezek között is több olyan van, amelyik a rituálét végző egyén etikai-erkölcsi minőségének tökéletesítésére törekszik.

 Sok Biblia-kommentátor etikai alapot ismert fel az olyan tilalmakban, mint a vér evése vagy a hús és a tej összekeverése. Másutt pedig, ahol az előírások elemzése nem vezetett volna hasonló következtetésre, a bölcsek erkölcsi normákat és etikai értékeket feltáró értelmezést adnak (például a kovászos cháméc Peszách előtti eltakarításának parancsát úgy magyarázták, hogy a kovászos kenyér a fennhéjázást és önteltséget testesíti meg, és éppúgy meg kell szabadulni tőle, mint azoktól).

Pszichológiai igazság, hogy a viselkedési követelmények, a mégoly magasröptűek is, jobban érvényesíthetők, ha konkrét, napi cselekedetekhez kötődnek. A judaizmus etikai normái és értékei valószínűleg a rituális gyakorlattól szilárdultak meg. A rituálé alapvető szerepet játszik az etika alakításában, a jellem fejlődésében és az emberi viszonyok tökéletesítésében.

A judaizmus örök témája a jó élet kérdése: "azt tenni, ami helyes az ember számára, és jó Isten számára" (Szifré Deut. 12:29.). A judaizmus nem érthető és nem élhető meg a szentség mint cél nélkül. Ha elválasztjuk az erény és az igazság etikáját a kóserság és a szombat szabályaitól, ha elválasztjuk az emberi iránti könyörületességet a vallásos családi élet szabályaitól, sem nem érthetjük, sem nem élhetjük meg a judaizmust. Isten szeretete nem választható el az ember szeretetétől. Az emberek szeretetére nevelő parancsolatok betartása nem kevésbé jelentős, mint azoké, amelyek Isten szeretetét írják elő, és fordítva. Aki azt gondolja, elég csak az egyikkel foglalkozni, a másikkal nem fontos, akkor fogja felismerni, hogy semelyiket sem teljesítette, amikor már késő.

Az alább következő törvények és tanítások az ember és embertársa közötti viszonyt szabályozó vallási kötelességek, a micvot sebéjn ádám lechávéro széles spektrumából adnak válogatást. Megpróbálunk betekintést adni az általuk érintett területek széles tartományába, és felvázolni az etikai törvények általános útmutatóját. Távolról sem adhatunk az olvasó kezébe teljes kodifikációt, hiszen az külön kötetet igényelne.

A jótékonyság törvényei

A jótékonyság - cheszed - fogalma felöleli a szívélyesség minden formáját, amit csak az ember tanúsíthat, ha másokkal kapcsolatos dologban fáradozik.2 Nem megtenni "mindazokat a szolgálatokat, amelyeket egy ember a másiknak megtehet anélkül, hogy magának szenvedést okozna, Szodoma bűnével ér fel. De még ha mások szolgálata kényelmetlenséggel járna vagy érdekeinket sértené is, az Írások és talmudi művek minden lapjukon megparancsolják, hogy gyakoroljunk emberiességet, és mutassunk szeretetet embertársaink iránt."3

A Tóra arra tanít: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" (3Mózes 19:18.) Ezért az embernek úgy kell dicsérnie a másik erényeit, mint a sajátjait, és úgy kell gondoskodnia barátjának holmijáról, mint a sajátjáról. A fenti bibliai szakasz magyarázatául mondta Hillél: "Amit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak!"

Vallási kötelesség (micvá) otthonunkban ágynál-asztalnál vendégül látni a rászorulót.

Vallási kötelesség (micvá) meglátogatni a beteget. A barátoknak és rokonoknak, akik rendszeresen szoktak vele találkozni, rögtön meg kell látogatniuk, amint megtudták, hogy beteg. A többiek várjanak legalább három napot.

Vallási kötelesség (micvá) meglátogatni a gyászolót, és vigasztalni bánatában.

Nagy micvá az árva vagy nagyon szegény eladó lányokat segélyezni, hogy férjhez tudjanak menni.

Micvá személyesen visszavinni a talált tárgyat jogos tulajdonosának, mert írva van: "...vissza kell vinned..." (5Mózes 22:1.)

Mindenki köteles védelmezni más pénzét vagy tulajdonát elveszéstől, tönkremenéstől vagy egyéb kártól. Ez a talált tárgy visszaszolgáltatására vonatkozó bibliai parancs hatálya alá esik.

Aki látja, hogy szomszédjának élete veszélyben forog, és segíteni tud, vagy segítségül tud hívni másokat, köteles mindent megtenni ennek érdekében, még ha később megadja is az árát. Aki tétlenkedik, áthágja a Biblia előírását: "...ne maradj tétlen felebarátod vérénél!" (3Mózes 19:16.)

Hasonló módon, aki tudomást szerez a más ártalmára szőtt tervről, és továbbra is saját ügyeivel törődik, anélkül hogy bármit tenne a veszély elhárítása érdekében, áthágja a Biblia előírását: "...ne maradj tétlen felebarátod vérénél!"

Rabbi Jósuá azt mondta: "A gonosz tekintet (a féltékenység), a rosszra való hajlam (a bujaság) és az embergyűlölet idegen az embertől. Mi az embergyűlölet? Ha valaki azt mondja: Szeretem a bölcseket, de gyűlölöm a tanítványokat; szeretem a tanítványokat, de gyűlölöm a köznépet."

Az adakozás törvényei

A cedáká - ami szó szerint "tisztességességet" jelent, de általában az adakozás megnevezésére használják - Ábrahám ősatyánk leszármazottainak jellemzője, mert le van írva: "Mert megismertem őt azért, hogy ő parancsolja meg fiainak és háza népének... cselekedjenek igazságot [cedáká] és jogot..." (1Mózes 18:19.) Az adakozás több, mint az áldozat, mert az is le van írva: "Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Örökkévaló az áldozatnál." (Példabeszédek 21:3.)

Izrael számára csak a cedáká gyakorlása hozhat megváltást, mert le van írva az is: "Sion ítélettel váltatik meg, megtérői igazság által." (Ézsaiás 1:27.)

Bibliai előírás adományt adni a szegénynek, hiszen az is le van írva: "Ha lesz közötted szűkölködő, testvéreid egyike... meg kell nyitnod kezedet számára..." (5Mózes 15:7-8.); és "...támogasd őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy élhessen melletted..." (3Mózes 25:35.)

Ha valaki egy szegény embert kéregetni lát, de elfordítja a fejét, áthágja a "...ne keményítsd meg szívedet, és ne zárd be kezedet szűkölködő testvéred elől..." bibliai parancsolatát (5Mózes 15:7.).

A keresztény szegényenek ugyanúgy ételt és ruhát kell adni, mint Izrael szegényeinek.

Mindenkinek lehetőségeihez képest kell cedákát adnia. Még a szegénynek is adnia kell - aki maga is rászorul a cedákára, vagy állami segélyből él -, ha csak kicsit is. Ez a kicsi nagyobb a nagynál, amit egy gazdag adott. De a ha a szegénynek magának sem elég, amije van, nem kell adnia, mert az önfenntartás fontosabb, mint mások fenntartása.

Mekkora cedákát adjon az ember? A közepes adomány az évi jövedelem egytizede. Napjainkban sok helyütt levonják az adót a fizetésből, ezért a nettó jövedelemmel kell számolnunk.

Aki könyörületes, az iránt mások is könyörületesek, hiszen le van írva: "Az Örökkévaló... adjon neked irgalmat, és könyörüljön rajtad, és sokasítson meg téged..." (5Mózes 13:18.)

Aki adományt ad apjának és anyjának, ha azoknak szükségük van erre a segítségre, az szintén a cedáká micváját teljesíti. A házunkban élő szegények segítése példát mutathat a városnak; városunk szegényeinek segítése példát mutathat egy másik városnak, a Szentföld szegényeinek segítése pedig példát mutathat a diaszpórának.

Tilos üres kézzel elfordulni a szegénytől, ha csak egy pár fillért is tudunk neki adni. Akinek valóban nincs semmije, legalább néhány vigasztaló szót mondjon a szegénynek.

A cedákát jó szívvel és együttérzéssel kell adni. Aki gorombán ad, bosszús képpel, az maga csökkenti adományának értékét, még ha hatalmas összeget adott is, és megsérti a Tóra parancsolatát: "...és ne legyen irigy a szived, mikor adsz neki..." (5Mózes 15:10.)

Tilos a szegénynek dühösen szemrehányást tenni, vagy akár csak emelt hangon szólni hozzá, mert szíve már amúgy is megtört, lelke nyomorék. "Jaj annak, aki megalázza a szegényt!"

Az adakozásnak nyolc fokozata van:

A nyolcadik és legalacsonyabb fokozat, ha kelletlenül adakozunk.

A hetedik fokozat, ha a kelleténél kevesebbet adunk, de legalább jó szívvel.

A hatodik, ha a szegény kifejezett kérésére adunk.

Az ötödik, ha úgy adunk alamizsnát, hogy a szegény nem kérte.

A negyedik fokozat a közvetett adományozás. Aki kap, az tudja, ki az adományozó, de az adományozó nem tudja, kinek adott.

A harmadik fokozatban az adományozó tudja, kinek adott, de aki kapott, az nem tudja, kitől kapta az adományt.

A második legmagasabb fokozat, amikor sem a megajándékozott nem tudja, ki volt az adományozó, sem az adományozó nem tudja, kinek adott. A jótékonysági alapítványok ezt a célt szolgálják. A közösségi alapítványok, amelyeket tisztviselők kezelnek, szintén ebbe a kategóriába tartoznak.

Az adakozás legmagasabb foka, ha akkor segítünk valakin, amikor még nem szegényedett el; például ha nem sértő módon felajánlunk neki egy tekintélyes adományt vagy kölcsönt, vagy munkához, esetleg üzlethez segítjük, hogy ne kelljen mások segítségére szorulnia.

Ha lehetővé tesszük egy bölcsnek vagy tudósnak, hogy munkáját végezze, és ezalatt biztosítjuk a megélhetését, az felér a világ minden kincsével. Ha a tudósnak van vagyona, elvállalhatjuk a kezelését, hogy felszabadítsuk energiáját a Tóra tanulmányozására.

Nagy érdem másokat cedáká adására buzdítani, sőt nagyobb, mint maga az adás. Az ilyenekről szól az Írás: "Akik sokakat az igazságra vezetnek, miként a csillagok, mindörökké..." (Dániel 12:3.)

A felajánlott cedákát azonnal oda kell adni. Aki késlekedik, bár rögtön is odaadhatná, az megsérti a Biblia előírását: "Ha fogadalmat teszel az Örökkévalónak, a te Istenednek, ne halogasd azt megfizetni..." (5Mózes 23:22.) De ha a felajánláskor előre megmondta, hogy mikor fogja odaadni, akkor ki kell várni a határidőt.

A cedáká fenti szabályai az adományozó kötelezettségeivel foglalkoznak. Íme, néhány szabály azoknak, akik kapják a cedákát:

Arra kell törekednünk, hogy ne terheljünk másokat, és ne függjünk jóindulatuktól. Még a híres tudósok és köztiszteletben álló emberek is találnak kétkezi munkát, ha a szükség úgy hozza. Inkább vállaljuk a legalantasabb munkát, semhogy mások jótékonykodására szoruljunk. Ez a bölcsek tanítása, akik példát is mutattak ebben.

Aki azonban nem tud megélni, ha nem fogad el cedákát, az habozás nélkül fogadja el. Aki büszkeségből visszautasítja a cedákát, az öngyilkoshoz hasonlít, és bánatában áthágja a törvényt.

Vallási kötelesség (micvá) pénzt kölcsönözni a szegénynek, mert le van írva: "Ha pénzt adsz kölcsön az én népem közül valakinek..." (2Mózes 22:24.) Bár az Írás azt mondja: "Ha...", a bölcsek úgy tekintették, mintha az állna ott: "Midőn...", ez ugyanis nem megengedő, hanem felhívó szabály.

A szegénynek pénzt kölcsönözni nagyobb micvá, mint cedákát adni annak, aki kér. Az utóbbi már rákényszerült, hogy kérjen, az előbbi még nem süllyedt idáig.

A gazdagnak adott kölcsön is micvá. A hasznos tanács vagy útmutatás sem értéktelen.

Tilos visszakövetelni a kölcsönt, ha tudjuk, hogy az adósnak még nincs miből visszafizetnie. A Tóra azt mondja: "...Ne légy vele szemben mint hitelező..." (2Mózes 22:24.)

Hasonlóképpen tilos az adósnak halogatnia a visszafizetést, ha van miből megadnia tartozását, mert le van írva: "Ne mondd a te felebarátodnak: Menj el, azután gyere vissza..." (Példabeszédek 2:28.)

Aki más tulajdonát - akár kölcsöntartozás, akár más adósság formájában - magánál tartja, halogatja kiadását, és azt mondja: "Menj el, azután gyere vissza...", megsérti ezt a parancsolatot: "Ne fosztogasd felebarátodat..." (3Mózes 19:13.)

(Folyt.köv)