A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMMEL – VÁJÉSEV - 2012
MIÉRT SZENVEDNEK A CÁDDIKOK?
A SZAKASZ BEVEZETŐ mondatát "És Jákob lakott Kanaán földjén---" (1.Mózes, 37, 1), úgy kommentálják a midrás bölcsei, hogy "Jákob most már nyugalomban akart élni, de ekkor rászakadt a József tragédia. Ha a cádikok nyugalomban akarnak élni – azt mondja az Örökkévaló:,Nem elég a cáddikoknak ami elő van készitve nekik (vagyis: vár rájuk) a túlvilágon és már itt ezen a világon is nyugalomban szeretnének élni?!"
Ebből első látásra az derülhet ki, hogy Jákob kivánsága nyugalomban élni, nem volt illdomos vagy kivánatos dolog, hanem talán, ellenkezőleg, valami kivánnivalót hagyhatott maga után, egyfajta vétek ami nem illik az ősatyához.
Ez magábavéve egy furcsa és csodálatos dolog. Hogyan lehetséges az, hogy Jákob, az ősatyák krémje, egy olyan dologra áhitozzék, ami nem való neki?
Továbbmenve: az idézett midrási mondás azt sugallja hogy nem csak Jákob akart nyugalomban élni, hiszen a Midrás cádikokról beszél – többesszámban. Márpedig ha ez a norma és egy megfelelő és pozitiv viselkedési forma egy cáddiknál – akkor miért és mennyiben rossz ez Jákobnál? Egyszerüen kifejezve- miért nem tetszett ez az Örökkévalónak?
A kérdés, ha belemélyedünk, tulajdonképpen az, miért keresnek a cáddikok nyugalmat maguknak ezen a világon? Mit akarnak ezzel elérni? Könnyü, kényelmes életet, luxust? Nem valószinü, nem logikus.
Hanem?
Bizonyos – mondja a rebbe – hogy ha egy igazi, valódi cáddik, nyugalmat keres magának – azt nem önös érdekből teszi, hanem az Örökkévalóért, amit a héber úgy hiv hogy "lösem sámájim". Vagyis ez egy istenes cselekedet, amit önzetlenül, minden mellékgondolat nélkül tesz a cádik Ezáltal azt akarja elérni, hogy magasabb szintre jussanak az istenszolgálatban, hogy az Örökkévalü nevét még nagyobbá, ismertebbé, tehessék a világban.
De ha ez igy van – fejtegeti tovább a rebbe – akkor miért idézik a Bölcsek az Örökkévalót, aki azt mondja hogy "Nem elég a cáddikoknak ami elő van készitve nekik (vagyis: vár rájuk) a túlvilágon és már itt ezen a világon is nyugalomban szeretnének élni?!"
Miért ne? Miért nem jó ez?
Azért mert az effajta pasztorális nyugalom – nem való ebbe a világba, hanem csak az eljövendő világba, amit a Talmud úgy aposztrofál, hogy ott "a cáddikok ülnek és élvezik az isteni Dicsfény (Schiná) ragyogását" (Babilóniai Talmud, Bráchot, 17,a).
Itt ezen a világon a feladat a nehéz munka, a problémák megoldása és a nehézségek legyűrése, mig a nyugodalmas Istenszolgálat, a "Dicsfény élvezete" – az a cáddikok jutalma a túlvilágon, nem munkája.
*
Ennek ellenére azt látjuk, hogy Jákob – élete utolsó szakaszában – mégis elért egy nyugodalmas öregséget, vagyis egyiptomi életének 17 évében békés nyugalomban volt része, gyerekeitől-unokáitól körülvéve. A Zohár itt (1.Mózes, 47,28) részletezi milyen jó volt Jákobnak élete ezen utolsó 17 esztendejében: látta halottnak hitt szeretett fiát, aki Ráchelra emlékeztette – mint király, fiai mellette jómódban dúskálnak és köztiszteletben élnek.
Ezt azonban – hangsulyozza a rebbe – Jákob a József-tragédia által érte el.Ez az óriási szerencsétlenség, ami horribilis fájdalommal járt, nem volt büntetés I.ö, arra hogy "békében akart élni", hanem ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy Jákob kivánsága teljesithető legyen.
Ennélfogva igy kell értenünk az összefüggéseket: Jákob valóban "békében akart már élni", vagyis már éppen eleget szenvedett. De – az adott időben (még)nem volt alkalmas erre, még "nem járt neki". Az Örökkévaló akarta teljesiteni Jákob kivánságát és ezért előidézte a József tragédiát, ami által a végén Jákon elérte az áhitott békét---
*
Tudott dolog, hogy az az Istenszolgálat, amely fájdalom és szenvedés közepette történik – felemeli az embert magasabb szellemi régiókba, mintegy megnemesiti őt. Azáltal, hogy az ember leküzdi a nehézségeket és odaadóan szolgálja az Örökkévalót a bú-baj ellenére - ő megtisztul és felemelkedig ismeretlen magasságokba. Igy tehát – amikor Jákob ezt a szellemi csúcsot akarta elérni – és ilymódon érkezni el a nyugalom birodalmába – előtt át kellett esnie a József tragédián.
Ennek – a tragédiának – nem volt semmi látható és érthetó célja (mint az Ézsau és Lábán afféroknak – amelyeknek célja a rossz leküzdése volt) és ez láthatóan leverte Jákobot olyannyira hogy "az isteni sugallat távozott tőle" (Onkelosz és Rási) – de éppen az hogy kiállta a próbát – vált Jákob alkalmassá az igazi nyugalomra, ami azonos a jövendő világ fogalmával.
Innen a tanulság milyen nagy fontossága van az imának és a kérésnek a megváltás siettetésére, az igazi nyugalom elérésére. Mivel az Örökkévaló sóvárog a cáddikok imájára (B.Talmud, Jevámot 64,a) és Jákob kérése a nyugalomra – imádság volt – az Örökkévaló hallgatott reá és megadta neki amit kért.
Mi is, ha kérjük az Örökkévalót, hozza már el az igazi és végleges megváltást – kétségtelen hogy azonnal meghallgatja a kérést ami teljesülni fog a Messiás által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése