A köztéri chanukai

 gyertyagyújtás története 

1975 telén történelmet írt a San Franciscoi chábád közösség, amikor a Union Square-en felállítottak egy közel hét méter magas, mahagóni chanukiát és nagy nyilvánosság előtt lobbantották fel az ünnepi lángokat. Ezzel kezdetét vette a chábád egyik legtöbb port kavart és legtöbbet vitatott kampánya. 

Támadták háláchikus indokkal, és nevezték olcsó PR fogásnak. Volt, aki antiszemita támadást vizionált, mások a karácsony majmolását látták benne. A Rebbe így válaszolt a vádakra egy levélben, amit a Tenesse-i Modern Ortodox közösségnek írt: „Nehéz elképzelni, hogy azután, ami a hitleri Németországban történt, vannak zsidók, akik még mindig hirdetik azt az elképzelést, hogy ha nem keltenek feltűnést és eltitkolják zsidóságukat, azzal érdemeket szereznek a nem-zsidó szomszédaik szemében… Az antiszemitizmus és az előítélet nem igényel külső indokokat!”

A kampány azonban soha nem látott sikert is hozott, a chabad mozgalom egyik jelképévé váltak a hatalmas, fémből készült gyertyatartók. A kritikák ellenére a ’80-as évek Amerikájában a közösségi gyertyagyújtások többségét a chabad köztéri ünnepségei adtak, és más szervezetek is elkezdtek hasonló programokat szervezni. A Hanukai gyertyagyújtás kampány sikerét mutatja, hogy az 1994-ben kelt írásában már így nyilatkozik a Rebbe: „…(a köztéri menórák) a büszkeség érzetét hozták a zsidóságukba, és a felismerést, hogy ebben a szabad országban tényleg nincs ok arra, hogy elrejtsék zsidó voltukat, mintha az ellentmondana, vagy összeegyeztethetetlen lenne az amerikai élettel és kultúrával”

A gyertyagyújtás nem csak a zsidó közéleten belül kavart vihart. Több per is kísérte útját, elsősorban amiatt, hogy az Egyesült Államokban tilos köztéren vallási szimbólumokat kiállítani. Így perek során vívták a gyertyagyújtás jogát például Pittsburghben és Chicagóban is, ahol azt bizonyították, hogy fontos, egyetemes – és nem csak szakrális - üzenete van a menórának, így nincs akadálya a felállításának. Hamar beszivárgott a politikai életbe is a köztéri gyertyagyújtás szokása: 1979-ben Avraham Shemtov rabbi a Fehér Ház előtt állította fel a több, mint kilenc méter magas „nemzeti menórát”, aminek meggyújtásánál Jimmy Carter, az Egyesült Államok akkori elnöke is jelen volt egyszer: ez volt az egyetlen alkalom, hogy elhagyta a Fehérházat az iráni túszdráma idején. Beszédében arról beszélt, hogyan vívja meg harcát a fény a sötétséggel.

A csoda fényei autók tetején

1977-ben a Crown Hights-i Tomchei Temimim Yeshiva tanulói elhatározták, hogy az autójuk tetejére szerelt menórákkal érkeznek majd a közösségi gyertyagyújtásra. Az autókon ekkor még valódi lángok égtek; napjainkban összesen több, mint tízezer, autókra szerelt, LED izzókkal világító mobil menóra közlekedik Hanuka idején szerte a világban.

A köztéri Hanukai gyertyagyújtás kiegészíti az 1973-ban útjára indított kampányt, melynek során mórákat és az egész ünnepre elegendő gyertyát juttatnak el a zsidó otthonokba. Az első évben Amerikában 60.000 menórát osztottak szét. A magyaroszági chábád 1998-ban csatlakozott a nemzetközi programhoz a Nyugati téren felállított chanukiával; idén már öt köztéri menóra hirdeti az ünnepet a fővárosban és Debrecenben. A magyar Cahbad mozgalom és az EMIH idén 15.000 családhoz jutatott hanuka gyertyákat az ünnepre. A világ legnagyobb menórája tavaly New Yorkban volt látható: a Central Parkban felállított, majdnem 10 méter magas menórát a chabad ifjúsági tagozata finanszírozta.  

Hanukakor azt ünnepeljük, hogy a maroknyi, elszánt zsidó az Örökkévaló csodáinak segítségével legyőzte elnyomóit. A lángok, melyeket otthonainkban, családi körben, vagy több ezer felebarátunkkal együtt az utcán lobbantunk lángra, egyaránt az Örökkévaló csodáját, a zsidó nép belé vetett hitét és az összefogás elpusztíthatatlan erejét hirdetik.

forrás: Maya Balakirsky Katz: The visual culture of Chabad

Steiner Zsófi