A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL – VÁJIGÁS 2012

 

      EGYSÉGBEN AZ ERŐ

  

Tudott dolog, hogy a Tóra fejezeteinek nevei, cimei – kifejezik a szakasz – a párásá - tartalmát. Igy aztán nem mindig az első szó adja  a fejezet cimét, hanem nemegyszer a második vagy harmadik szó. Előfordul az is hogy a szakasz nevét egy második versben lévő szó adja. Szakaszunkban - Vájigás  - az első szó dominál: és odalépett – előlépett – Jehuda.

 

  Szakaszunk sok mindenről beszél, sok egymásba fűződő témát vet fel: Jehuda kiállása kisöccse, Benjámin mellett; József felfedi kilétét és megismerteti magát testvéreivel; Jákob és fiai valamint családjaik "lemennek" Egyiptomba , stb. Azonban ha elmélyedünk a történések igazi, mély értelmében – kiderül hogy a közös nevező a Vájigás.

 

    A Vájigás ige- mibenléte találkozás, fizikai közeledés két ember között,- olyannyira hogy a kettő a találkozásban valósággal egyesül, eggyé válik. Erre a találkozásra vonatkoztatják Bölcseink a azt a bibliai verset amely ugy szól, hogy  "ime a királyok találkoztak" (Zsolt. 48, 5). A Zohár szerint "két világ találkozása volt ez, hogy egyesüljenek, hogy eggyé váljanak".

 

     Ez a dolog még világosabban kiderül a heti haftarából – amely mint tudjuk, többek között a heti szakaszt magyarázza, értelmezi. Ott a találkozás kiteljedéséről van szó Jehuda és Joszéf között – akik itt már két hatalmat, két (zsidó)országot képviselnek.

"Végy egy fadarabot és ird rá Jehuda nevét ----- és végy fadarabot és ird rá Józsefet --- és eggyé válnak a kezedben " – mondja az Örökkévaló a prófétának (Ezékiél 37, 15). És a Háftárá befejezi a gondolatot mondván: "és egy néppé teszem őket---és egy király fog uralkodni rajtuk lesz mindannyiuknak" (uo).

 

                                                              ***

      Innen logikusan az következik hogy a VÁJiGÁS és mindaz amit ez  megjelenit – az egység elérésére irányul – ott ahol széthúzás van. Ezzel a témával foglalkozik, tulajdonképen, az egész heti szakasz – mondja a rebbe (Széfer Hászichot, 1990). Jehuda odaadása Benjámin érdekében (amikor rajtakapták úgymond, a fabrikált serleglopáson) kifejezi az egységet, ami ekkor honolt a törzsek között – ellentétben  a széthúzással, ami azelőtt volt közöttük.

Ennekutána – amikor József felfedte magát testvérei előtt – mind a 12 törzs ujra egyesült és ez az egység az – hangsulyozza a rebbe – amely biztositja a nép teljes egységét a megváltás, a messiás idejében.

 

           A szakasz a továbbiakban is az egység kifejezője- Jákob és családja "lemennek" Egyiptomba és letelepednek ott, ami az isteni egységet hirdeti egy olyan helyen ami nagyon távol állt a szentségtől. Egyiptom a ronlott népek közé tartozott és bálványokat imádtak. Ide jöttek le Jákob és fiai, hogy ide telepitsék az  isteni egységet.

                                                              ***

      Vájigás szakasza tehát, a fentiek értelmében, arra tanit bennünket – hogy mindennek alapja, alfája és omegája – az egység. Chaszid szokás az ima előtt azt mondani hogy "ezennel  magamra nézve kötelezőnek tartom azt a tórai cselekvő parancsolatot, amely kötelez a "szeresd barátodat mint magadat" micvájára. Ez a munka – a chaszid istenszolgálat célja és értelme is – a teremtés egységét megteremteni

 

   Különösen ezekben a napokban, a galut utolsó napjaiban – nagy hangsulyt kell helyezni az egységre, hogy egység honoljon zsidó és zsidó között; azok között akik tanulnak (Jiszáchár) és akik dolgoznak vagy üzletelnek (Zvulun) – amig az egész világ egyesül, az Örökkévaló zászlaja alatt.

 

                                       ===========================

                                  JEHUDA JESIVÁT ALAPIT GÓSENBAN

 

"És Jehudát maga előtt küldte Józsefhez –utat mutatni előtte Gósenbe"(1.Mózes, 46,28).

 

      Tanchuma midrása és a Jálkut, úgy forditják-magyarázzák ezt a verset, hogy Jákob előre küldte Jehudát, hogy Gósenben, a héberek kijelölt letelepedési helyén, tanházat, jesivát alapitson ahonnan majd a Tóra tanitása fog áradni.

 

     Jehuda ezen küldetése magyarázatra szorul – mondja a rebbe – hiszen József már ott volt a helyszinen, Egyiptomban. És József – tudjuk – egy cáddik volt és maradt alkirály korában is. Ő volt Jákob kedvenc "kisfia", Bölcseink szerint abban az értelemben, hogy Jákob átadta neki mindazt amit tanult. Miért nem bizott tehát az ősapa abban, hogy majd József létesit jesivát Gósenben és miért kellett erre a célra Jehudát oda küldeni?

 

     A dolog magyarázata abban a szellemi különbségben rejlik ami József és testvérei között volt. Ezek két különbözö utat jelölnek meg az istenszolgálatban.

 

  A testvérek -  Izrael törzsei – pásztorok voltak, foglalkozás mely elszakadást jelez a világ zajától . Ők a nagyvilág zajától való eltávolodást választották. Hogy nyugodtan tudjanak odaadóan tanulni és az Örökkévalót szolgálni. Egy pásztor kinek minden gondja-baja nyája jóléte-  megtejeti ezt.

 

Ezzel szemben József, mint Egyiptom alkirálya – ebben a  világban élt, annak minden fáradozásával és bonyodalmával – és ennek ellenére sikerült megőriznie

Cáddik jellegét és az Örökkévalóhoz való ragaszkodását.

 

                                                                   *

Ebből a szempontból József magasabb piedesztálon volt mint testvérei, mivel az hogy valaki hűséges maradjon az Örökkévalóhoz miközben a világ hivságaival kénytelen  foglalkozni – magasabb szellemi nivót követel és jelenit meg. A chaszid filozófia tudtunkra adja hogy József valóban olyan magas szellemi szintet ért el,  és olyannyira a szentség magas fokán állott, hogy számára a világ bonyodalmai egyáltalán nem jelentettek akadályt.

 

    Azonban ez  csak József lelkének magasröptüsége  volt – hogy a világ dolgai nem akadályozták abban, hogy hűséges maradjon az Örökkévalóhoz. Azonban ami a Tóra tanulást illeti  - ez előnyösebb volt testvéreinél.

 

  Mivel a Tóra tanulás felsőfoka az, amikor ez az ember főfoglalkozása – "szakmája" és semmi mást nem csinál csak ezt. Nem foglalkozik "világi" dolgokkal, még ha azok összhangban állnak is a Tórával.

 

    Ennel fogva a Tóra tanulás akkor a legintenzivebb, legeredményesebb amikor a tanuló még nőtlen, vagy házassága első éveiben, amikor még nincs sok gyereke (ahogy ezt az Álter rebbe kifejti a Hilchot Tálmud Tórában). Utána amikor a megélhetés járma nehezedik  rá (a Talmud szavával "malomkő a nyakán) – a tanulás már nem az igazi.

 

                                                                              *

Jákobtól tehát megtanulhatjuk, hogy az igazi Tóra-tanulás az a módszer amit a testvérek követtek és nem Józsefé. Ezért nem hagyatkozott Józsefre az egyiptomi jesiva ügyében, hanem előre küldte Jehudát, aki az igazi odaadó Tora tanulást jelképezi – neki kell az egyiptomi jesivát megalapozni és vezetni.

 

Számunkra ebből az a tanulság, hogy tisztelet-becsület Józsefnek aki Egyiptomban is megmaradt jó zsidónak és össze tudta egyeztetni zsidóságát magasrangu állami teendőivel – azonban szükség van a magas szintü Tóra tanulásra, ami egyes-egyedül Tóra és nem más – "Torátó umnáto" – ez a tanulási mód a zsidóság alapja és ez tartja fenn a világot.