AZ ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI (75)                

 

               A MÉRGES EMBER POKLA

 

"Négyféle természetű embert ismerünk:

Aki könnyen megharagszik és könnyen békül, annak jó tulajdonsága eltörpül a rossz mellett.

Aki nehezen haragszik meg, de nehezen is békül, annak rossz tulajdonságát ellensúlyozza a jó.

Aki nehezen gerjed haragra, de könnyen békül, az egy jó természetű, jámbor ember.

Aki könnyen gerjed haragra és nehezen békül, az egy rossz természetű, rossz ember. " (Atyák, 5, 11).

 

 Toszfot Jom Tov felveti, vajon a Misna miért nem tesz említést az olyan embertípusról, amelyik egyáltalán nem gerjed haragra se könnyen, se nehezen, se ritkán, se gyakran? Azért - válaszolja - mert ilyen ember egyszerűen nincs. Még Mózes is, aki pedig igazán jámbor ember volt, még ő is képes volt haragra gerjedni (a Midján elleni hadjárat vezetőire, amikor azt hitte, hogy nem teljesítették feladatukat). (4 Mózes 31)

 

                                     ****

   Bölcseink sokat foglalkoztak a haraggal, annak különböző megnyilvánulási formáival. Az állandóan dühös emberre pl. azt mondták: "aki mérgelődik, azon a pokol uralkodik..." (Nedárim, 22). A Misna azon a véleményen van, hogy ha valaki nem tud harag nélkül meglenni, akkor már jobb, ha könnyen haragszik meg, és nehezen békül. Ugyanis ha nehezen lehet valakit a 'sodrából kihozni, akkor megbékélnie is ritkán kell, így a két rossz tulajdonság egyensúlyban van azáltal, hogy csak ritkán fordul elő...

 

                               ****

 Bölcseink elítélő véleménnyel voltak a hirtelen haragú, folyton mérges, morcos emberről, aki nem tud érzelmein uralkodni, szabad utat enged a dühének, még ha egy adott esetben igaza is van. (Ha nincs igaza, akkor alávaló.) Miként vélekedtek a Talmud-bölcsek a rabiátus, állandóan mérges emberről?

 

- Aki haragszik, az még az isteni Dicsfényt (Sechinát) sem tiszteli.

- Aki haragszik, elfelejti, amit tanult, és elmegy az esze.

- Aki haragszik, annak tudvalevő: több a vétke, mint az érdeme. (Nedárim, 22) - Aki haragszik, az olyan, mintha bálványt imádna. (Zohár, Berésit, 27)

 Aki haragszik, az könnyen arany eret kap... (Uo.)

 Aki haragszik, ha bölcs, bölcsessége távozik el belőle; ha próféta, akkor prófécia képessége hagyja el őt. (Pszáchim, 66).

 

Tiferet Jiszráél a hirtelen haragú embert könnyelműnek tartja. Ha ehhez még nyakasság is járul, ami megakadályozza abban, hogy hallgasson a jó szóra, hogy hagyja magát kibékíteni - az ilyen már gonosszá is válik, akivel minden társadalmi együttélés elviselhetetlen.

 

                                    ****

A Misnából azt a tanulságot lehet leszűrni - mondja Mose (Máhárám) Schück, a magyar származású neves rabbi -, hogy az embernek módjában áll, sőt kötelessége a vele született rossz tulajdonságokat korrigálni. Hiszen az ember képes rá, hogy uralkodjék érzelmein, legyűrje ösztönét, és nevelje saját magát. Aki mindezt elmulasztja véghezvinni, és marad olyannak, aki "könnyen haragszik és nehezen békül", az valóban rossz ember. Aki viszont legalább olyanná válik, hogy "nehezen gerjed haragra és könnyen békül", az megdolgozott azért, hogy legyűrje rossz természetét, és szinte jó emberré is vált ezáltal.

 

 

 

 

Bölcseink arra intenek mindenkit, hogy még  amikor van ok a haragra, akkor sem szabad igazából haragudni, legfeljebb csak úgy kell tenni, mintha haragudna. "A harag a buták ölében nyugszik" - idézik a Prédikátor könyvét. (7.9) Hasonlóképp magyarázta Báál-Sém- Tov is az amorita Zéra mondását: "...sohase haragudtam házamban" (Megilla, 28,a), vagyis szívem mélyén nem tápláltam haragot, legfeljebb kifelé mutattam.

                                                                                                     ****

  "Nehezen haragszik, könnyen békül" - a vilnai gáon szerint ez isteni tulajdonság. Ezt az Örökkévaló saját szavaira hivatkozva állítja, miszerint:

"...mert én jámbor [haszid] vagyok, nem tart örökké haragom". (Jeremiás, 3,12) De miért jámbor az, aki nehezen haragszik és könnyen békül? - kérdi Szfát Emet -, hiszen eleve ez a természete.

Az ilyen - mondja - biztosan okkal lett dühös és gerjedt haragra, és ha ezek után mégis könnyen megbékült, megérdemli, hogy jámbornak (haszidnak) tartsák.

                                                             ****

 A harag azonkívül, hogy önmagában is rossz tulajdonság, sok vétek szülőanyja is. "Ne dühöngj, hogy ne vétkezzél!" (Bráchot, 29,b) - mondják a Talmud-bölcsek. "...Az indulatos ember sok bűnt követ el" - szól a Példabeszédek intő szava is. (9,22) Reb Gerson Hánoch, a radzini rebbe szokta mondani, hogy vannak emberek, akik már reggel dühösen kelnek ki az ágyból, és utána mindjárt keresnek valakit, akire kiönthetik haragjukat...