ZSIDÓSÁG – Á.TÓL Z.ig
MOST EGY ÉVE JELENT MEG BUDAPESTEN NAFTALI KRAUS LEGUJABB KÖNYVE, AZ ŐSI FORRÁS SOROZAT 19. KÖTETE. EZ A ZSIDÓ FOGALOMTÁR.
MIVEL A PESTI UJ ÉLET "FELSŐ UTASITÁSRA", MEGSZAKITOTTA A KÖNYVBEN FOGLALT INFORMÁCIÓ FOLYTATÁSOS KÖZLÉSÉT – MEGTESSZÜK EZT MI HELYETTE
H
HÁCHNÁSZÁT KÁLÁ – (héber) a menyasszony kiházasítása, vagyis anyagi és morális segítség egy zsidó lány férjhezmeneteléhez.. A Misna és a Talmud azokhoz a dolgokhoz sorolja a H. K.-t, amelyek „gyümölcsét az ember élvezi ezen a világon, és a tőke megmarad a túlvilágra” (Péá 1,1). Ily módon a házasságközvetítés a zsidóknál nem csupán egy foglalkozás, hanem micva, szent tevékenység is. Ennek oka a zsidó családcentrikus hozzáállásban rejlik.
HÁCHNÁSZÁT ORCHIM – (héber) vendégfogadás (mint micva), vagy fogadó vendégek elszállásolására. A hagyomány Ábrahám ősapánknak tulajdonítja a H. O. propagálását a világon: olyan vendégfogadót épített, amelynek bejáratai minden égtáj felé nyitva voltak. A Misna (Péá 1,1) és nyomában a Talmud konstatálják, hogy azok között a dolgok között, amelyek hozamát az ember még ezen a világon élvezheti, de „a tőke megmarad a túlvilágra”, van a vendégszeretet, illetve a vendégek fogadása és ellátása is. Ez olyannyira fontos, hogy a bölcsek a napi imába is bevették.
HÁDÁSZ – (héber) mirtuszág. Egyike a szukkotti ünnepi csokor négy összetevőjének. Mind a négy együtt: Etrog, Luláv, Hádász és Árává (lásd ott) jelképezik a zsidó nép különböző rétegeit.
HÁFTÁRÁ – (héber) A szombati vagy ünnepi tóraolvasást befejező, prófétai fejezet, amit az olvas fel, akit a kötelező hét (vagy ünnepen öt) személyen felül hivtak fel a Tórához.. Mikor mit olvasnak fel, a Talmud állapítja meg. Egyesek szerint a Hasmóneusok kora előtt vezették be, amikor a szír-görögök megtiltották a Tóra tanulását. Mások a gáonita korra teszik a H.-k intézményesítését. Aki a H.-t felolvassa – az a Máftir (l. o.), aki előtte két és utána öt áldást mond el. Bár Micvá gyereket szokás betanítani a M. felolvasására. Tis’á Beáv (l. o.) és Ros Hásáná (l. o.) között hét ún. „vigasztaló” Háftárát olvasunk fel (lásd Sivá dönechemtá).
HÁGÁDÁ – (héber) elbeszélés, mese, aggáda, legenda, Legtöbbször a Peszáchkor használatos Hágádát (Hágóde – Góde „magyarul”) értjük alatta, amelyben elbeszéljük, továbbadjuk az egyiptomi rabszolgaságból való csodálatos szabadulásunk történetét.
A H. a legnagyobb zsidó „bestseller” a Biblián kívül. Több ezer kiadásban, sok nyelven jelent meg. Magyarul is (lásd a háborús Omzsa hágádát és a lubavicsi kiadású Az őrködés éjszakája című hágádát, Gréda József fordításában és Naftali Kraus szerkesztésében, Budapest, 1999)
HÁGBÁHÁ – (héber) népiesen: hágbe, aki a Tóratekercset, a leinolás (l. o.) után az asztalról felemeli. Ezzel és a Tóratekercs göngyölésével (lásd Glilá), a minján két tagját tisztelik meg (mechábedolják).
HÁKÁFOT – (héber) körmenetek a zsinagógában, Szimchát Tórakor, a Tóra örömünnepén vagy Hosáná Rábbá napján, amikor a Hosánákat mondják, és annak idején hétszer megkerülték az oltárt. Most a zsinagógában a tóraolvasó asztalt kerüljük meg hétszer, miközben dalolunk és táncolunk a Tóra tiszteletére.
HÁLÁCHÁ – (héber) a zsidó törvények és jogszabályok összessége, illetve gyűjteményes elnevezése, ahogy kijegecesedtek az idők folyamán. A Tórából (lásd ott), illetve a Talmudokból (lásd ott) levezetett zsidó jog összessége.
Napjainkban a H. elfogadott fő oszlopa: Joszéf Káró Sulchán Áruchja (lásd ott), Móse Isszerlész krakkói rabbi megjegyzéseivel. Az ungvári Slómó Ganzfried állította össze a Sulchán Áruch rövidített változatát (Kicur Sulchán Áruch). Ismert és elismert még: Snéor Zálmán mi-Ládi Sulchán Áruch változata (Sulchán Áruch há-Ráv), és a radini rabbi Jiszráél Méir há-Kohén („Cháféc Chájim”) Misná Brurája. Magyarul létező források: Kicur Sulchán Áruch három kötetben (dr. Singer Leó várpalotai rabbi fordításában); Hayim Halevy Donin, amerikai rabbi „Zsidónak lenni” című egykötetes Sulchán Áruchja, Naftali Kraus és (néhai) Mikes Katalin fordításában (Göncöl kiadó, Budapest), valamint Jiszráél Méir Lau izraeli országos főrabbi könyve, „A zsidó élet törvényei” , Efrájim Jiszráél fordításában.
HÁLÁCHÁ L’MOSE MISZINÁJ – (héber) egy olyan Háláchá (l. o.), amely ősrégi szájhagyományon alapszik – amit Mózes kapott szóban a Szináj-hegyen –, és amelynek nincs nyoma az írott Tórában, és nem onnan fejtik ki Bölcseink a Drás alapelvei alapján. Egyes vélemények szerint a noachiták 7 alaptörvénye is H. L M.
HÁLLÉL – (héber) dicshimnusz, a Zsoltárok 113–118. fejezetei recitálásával. Újholdkor, a három zarándokünnepen és Chanukakor (l. o.) mondjuk, újholdkor és Peszách utolsó napjain bizonyos részek kihagyásával. Ros Hásánákor és Jom Kippurkor azért nem mondunk H.-t, mert ezek az ítélkezés napjai, míg Purimkor azért nem, mert a szabadulás nem volt teljes: a zsidók továbbra is Ahasvéros hűbéresei maradtak.
HALOTTHAMVASZTÁS – A háláchá (l. o.) szigorúan tiltja, és a goj, pogány szokások utánzását látja benne. Elégetett zsidó hamvait tilos zsidó temetőben elhelyezni. Auschwitz és 6 millió zsidó elgázosítása és elégetése után, a háláchától eltekintve is morbid és izléstelen. A magyar neológia (l. o.) által közzétett és Dr. Lőwinger Sámuel által szerkesztett és kiadott halachikus brosúrában már a múlt század harmincas éveiben tiltották a H.-t (lásd Naftali Kraus: Mit mond a Háláchá, Ősi Forrás (15), Budapest, 2005, ADOC Semic Kiadó, 133. oldal).
HÁMÁN-TÁSKA – (jiddisből: hómentasn vagy Móón-tasche, ami mákos derelye németül). Háromszögletű, mákkal töltött sütemény. Purimra sütik, Hámán bukásának emlékére. Izraelben Ozné-Hámánnak, vagyis Hámán fülének hívják.
HÁR HÁBÁJIT – (héber) a jeruzsálemi Templomhegy, amelyen a Szentély állott. A legszentebb zsidó szent hely, ahová nem szabad napjainkban belépni sem, mivel a Háláchá (l. o.) szerint mindnyájan tisztátalanok vagyunk, mint mindenki, aki halottat érint (vagy közelében van), és nincs módjában megtisztulni a szó halachikus értelmében.
A Templomhegyet Izrael a hatnapos háború során szabadította fel (1967) a jordániai uralom alól, és azóta szakadatlan politikai küzdelem folyik a Wakf (moszlim hitbizomány) embereivel, akik uralkodni próbálnak a hegyen, ahol nekik két mecsetük van. Izrael hetente lehetővé teszi számukra az imát és ezzel bizonyítja, hogy a háboruk sújtotta körzetben gyakorolja a korlátlan vallásszabadságot.
HARMINCHAT CÁDIK – (héberül: lámed-váv cádikim) 36 anonim igaz ember, akiken a világ nyugszik, és akik „naponta fogadják az isteni Dicsfényt (Schiná)” – (talmudi mondás alapján, Szukká 45,a). A legenda szerint minden nemzedékben van 1-2 ilyen titkos cádik. (Lásd André Schwarz-Bart Igazak ivadéka című könyvét.)
HARMINCKILENC FŐ MUNKA – amit szombaton tilos egy zsidó embernek végezni. Ezeket Bölcseink a pusztabeli Hajlék építésének leírásából fejtik ki. Többek között tilos írni, építeni, sátrat verni, festeni, rajzolni, vadászni, halászni, varrni stb. Ezek a főmunkák és ezek elágazásai szintén tilosak. Például: a sátorverésből következik, hogy esernyő kinyitása szombaton szintén tilos.
Ünnepeken ugyanez a helyzet, azzal a kivétellel, hogy főzni, sütni, melegíteni szabad, ha van előre gyújtott tűz (villany- vagy gázkályha), amit tilos eloltani. A részleteket vagy kompetens rabbitól, vagy a Kicur Sulchán Áruchból lehet megtudni.
HÁSÁVÁT ÁVÉDÁ – (héber) a Tóra egyik parancsa, amely előírja az elveszett talált tárgyak visszaszolgáltatását jogos tulajdonosának, ha az bizonyítani tudja tulajdonjogát. A főbb ismertető jelek: a tárgy nagysága, súlya, száma és a hely, ahol elveszett. A részleteket a Talmud (l. o.) Bava Mecija traktátusa tárgyalja.
HÁSGÁCHÁ PRÁTIT – (héber) az „isteni felügyelet”, amely a zsidó felfogás szerint minden teremtett lény osztályrésze, ami nélkül az ember nem tudna létezni. Báál-Sém-Tov, a chaszid mozgalom (l. o.) megalapítójának fogalmazásában „egy fűszál sem rezdül, egy falevelet sem mozgat a szél, a H. P. nélkül”, vagyis minden történésnek az isteni mozgatóerő az alapja.
HÁSZ VÖSÓLEM – (jiddis) Isten ments! A héber Chász Vösálomból magyarosítva a héber chet betű hére (H) fordításával. A hívő zsidó közbeszédből ránk maradt kifejezés. Lásd: Holile.
HÁTÁFÁT DÁM BRIT – (héber) ha egy fiúgyerek előbőr nélkül születik, vagyis nincs szükség a circumcisióra – egy vércsöppet serkentenek belőle, hogy ez legyen a micva szimbóluma. Bizonyos, más esetekben is ez az eljárás. Pl. ha egy nem zsidó körülmetélteti magát, de nem a betérés céljából – akkor ha betér, szintén alkalmazzák a H. D. B.-t.
HÁTÁRÁT NEDÁRIM – ( héber) fogadalmak feloldása. Jelképes aktus, amit erev Ros Hásánákor teszünk, amikor egy három- (vagy tíz)tagú ad hoc Bét Din előtt elmondjuk az imakönyvben található szöveget. Ebben kérjük a Bét Dint, oldják fel az év folyamán tett fogadalmainkat – bármilyen néven és címen mondtuk, és nem tettük hozzá, hogy „bli néder” (ne számítson fogadalomnak). Válaszul erre a Bét Din deklarálja, hogy a fogadalmak érvénytelenek, nem köteleznek. Hasonló értelme van a Kol Nidrének is (l. o.) Lásd még: FOGADALMAK FELOLDÁSA.
HÁVDÁLÁ – (héber) a szombat- és ünnepbúcsúztató áldás, borra, égő, fonott gyertyára és illatos fűszerre mondják. Azt áldjuk benne, aki „különbséget tesz a szombat és a hétköznap, a világosság és a sötétség, Izrael és a népek között, és a hetedik nap és a munka hat napja között”. A fonott gyetyát is H.-nak (Hávdóle) hívja a nép.
HECHSER – (héber) bizonylat, amelyben egy kompetens rabbi igazolja valami (pl. élelmiszer) kóserságát (lásd ott) a háláchá szerint. Egy üzem, vendéglő, mikve stb. lehet kóser vagy nem kóser a háláchá (l. o.) szerint, és ennek megállapításában egyedül a rabbi illetékes. Ha valami nem kóser, sok esetben lehet kaserolni (l. o.) vagyis alkalmassá, kóserré tenni, de van, amit semmiképpen nem lehet.
HERÓT(E) – a héber chárátá magyarított és szlengesített változata. Eredeti értelme: megbánás, amely a megtérés egyik összetevője: megbánás a múltra nézve és fogadkozás, hogy a jövő jobb lesz
HETÉR ISZKÁ – (héber) halachikus terminus technicus, melynek segítségével az, aki befektet pénzt, kaphat érte kamatot, amit egyébként a Tóra tilt. Lényege: a H. I. segítségével a befektető kvázi társas viszonyra lép azzal, akinek a pénzt kölcsönzi (vagy a bankkal), és így – mint társ – nem kamatot kap, hanem részt a nyereségből. Ma az izraeli bankok megegyeztek az országos főrabbinátussal, és aláírtak egy egyezséget, amely rögzíti a H. I. halachikus feltételeit. (Lásd még: Kamatszedés; Nesech).
HOLILE – (jiddis) a héber chálilából – Isten őrizz! Van, aki hozzáteszi, hogy H. vöhász, ami ugyanazt jelenti, vagy Isten ments! (Lásd Hász vösólem!)
HOLOKAUSZT – (héberül: soá) eredeti értelme a nácizmus megjelenése előtt: égőáldozat. A zsidó népet a második világháború során elért tragédia, amikor a náci őrület hatmillió európai zsidót irtott ki szisztematikusan, megsemmisítő táborokban, gázkamrákban, munkaszolgálatban és a Duna-parton. Egyetlen „vétkük” az volt, hogy zsidók voltak. Örök szégyen és megvetés azoknak a népeknek – tisztelet a kevés kivételnek –, akik tevőlegesen részt vettek a H. szervezésében és kivitelezésében, és lelkesen deportáltak, gyilkoltak és raboltak, és ezzel túlteljesítették az eredeti náci-fasiszta normát.
50-60 évvel később a neonácizmus, amely Európa-szerte felütötte a fejét, cáfolja a H. tényét, és ezzel egy újabb H.-t készít elő.
A zsidó történelemben, a véráztatta pogromokon innen és túl, volt két esemény, amely joggal vetekedhet a H.-tal, de nem érte el annak méreteit és gyilkos eredményeit. Ez a két Szentély (l. o.) lerombolása, és a zsidók országukból való száműzése volt.
HOSÁNÁ RÁBBÁ – (arameus) a „nagy” Hosáná (hozsanna), Szukkot ünnep hetedik napja. Félünnep, amelyet követ a Smini Áceret, Szukkot nyolcadik napja. Ezen a napon hétszer kerülik meg a a tóraolvasó asztalt, és a hozsannák szövege is hétszeres. Az ima végén ötször földhöz verik a H.-t (öt, füzfaágból kötött csokor – l. o.) Éjszaka virrasztanak és elolvassák Mózes ötödik könyvét, majd befejezik a Zsoltárokat.
H. R.-kor a Sáchrit (l. o.) ünnepélyesebb, a kántor fehér kitlit ölt mint Jom Kippurkor, és az imaszövegbe szombati szövegeket toldunk be. Sokak szerint a megtérés utolsó határideje a H. R.
HOSÁNOT – (héber) öt egybekötött fűzfaág egyenlő egy hosánával (jiddisül: sájjne), amit Hosáná Rábbá napján, a hozsannák mondásakor kézben tartanak, majd a végén ötször a földhöz verik, hogy „megédesítsék” az ítéletet, vagyis „enyhítsék az isteni szigort (Gvurá)”. Ezek kabbalisztikus fogalmak, melyek alapja a Zohárban található, bár a Chibut Árává (a fűzfaág földhöz verése) már a Misnában jelen van (Szukká 45,a), mint egy szokás, amit a három utolsó próféta, Chágáj, Zechárjá és Máláchi vezetett be.
HÜCPE – (jiddis) szleng, héber eredete: Chucpá = szemtelen/ség, amely a magyar irodalmi nyelvbe is beszivárgott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése