Simon ben Elázár rabbi mondotta: "Ne próbáld kiengesztelni barátodat, amikor haragszik, ne vigasztald, amikor halottja előtte fekszik, ne kérdezősködj fogadalma felől, és igyekezz nem odanézni, amikor valami rosszat tesz". (Atyák, 4, 18).
Simon ben Elázár, Meir rabbi tanítványa volt, és Jehuda, a Fejedelem korában tevékenykedett. Apja ismeretlen. Hyman szerint Elázár ben Bartuta fia volt, akiről az Atyák harmadik fejezetében esik szó. Állandó lakhelye Tibériásban volt, ahol Mestere, Meir is élt. Róla nagy szeretetettel emlékezett meg. A Talmudban több történet is olvasható kapcsolatukról.
Egyik Meirre vonatkozó megjegyzése: "Meir botját tartottam a kezemben, és az világította meg agyamat". (Jeruzsálemi Talmud, Moéd Kátán,3). Talmud-ismeretein túlmenően járatos volt még a természettudományban és az orvostudományban is, melyeket halachikus döntéseiben is felhasznált.
Fenti mondása is az emberi lélek ismeretén alapul. A gondolat abban segít eligazodni, hogyan viselkedjék egy zsidó ember olyan esetekben, mikor embertársa bajban, lelki válságban van, s nem tudja feldolgozni. Minden helyzetben másként kell viselkedni, nehogy esetleg a jó szándékú segítség ellenkező hatást váltson ki.
"Ugyanúgy, ahogy szent kötelesség [micvá) mondani valamit, amikor van remény arra, hogy azt elfogadják, ugyanúgy köteles valaki befogni a száját, ha biztos abban, hogy mondanivalója falra hányt borsó." (Jevámot, 65).
*
A zsidóság eleve ellenez minden fogadalmat, de ha mégis valaki ilyet tesz, lehetővé teszi annak érvénytelenítését. A tanaita arra hívja fel a figyelmet, hogy ha valaki fogadalmat tesz - amit az emberek rendszerint nem szokványos lelkiállapotban szoktak megtenni -, ne akarjuk rávenni, hogy azt mindjárt érvénytelenítse, mert mindenféle kibúvót fog keresni, és később, amikor már megbánta fogadalmát, annak érvénytelenítése lehetetlenné válna.
****
"Igyekezz nem odanézni, amikor felebarátod valami rosszat tesz." A mondás ezen része egy nem éppen szép emberi tulajdonságra hívja fel a figyelmet. Az emberek gyakran élvezettel figyelik, amikor mások helytelenül viselkednek, vétkeznek, gyenge pillanatokban méltatlanul viselkednek. Később külön szenvedést okoz, ha tudják, hogy ilyen viselkedésüknek szemtanúja is volt, tehát el kell kerülni, hogy barátunk szégyenteljes pillanatait lássuk.
Tiferet Jiszráél arra is felhívja a figyelmet, hogy hiábavaló dolog szembeszállni olyan emberrel, aki mániákusan ragaszkodik egy ideához, mert ezzel éppen az ellenkezőjét lehet elérni. A Talmud (Szánhedrin,38) is megemlíti, hogy felesleges egy epikureus zsidóval vitatkozni, mert az ezáltal csak megerősödik hitetlenségében.
"Ha valaki egy gyilkosság szemtanúja, az nem lehet bíró a vádlott perében, mivel nem lesz képes semmiféle mentséget találni számára" (Ros Hásáná, 26,b) - vélték a Bölcsek. Ez úgy értendő, hogy jobb nem odafigyelni, amikor felebarátunk rosszat cselekszik, mert nehéz lesz mentséget találni számára. Ezért jobb nem odanézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése