ZSIDÓSÁG – ÁTÓL Z.ig
MOST EGY ÉVE JELENT MEG BUDAPESTEN NAFTALI KRAUS LEGUJABB KÖNVYE, AZ ŐSI FORRÁS SOROZAT 19. KÖTETE. EZ A ZSIDÓ FOGALOMTÁR.
MIVEL A PESTI UJ ÉLET "FELSŐ UTASITÁSRA", MEGSZAKITOTTA A KÖNYVBEN FOGLALT INFORMÁCIÓ FOLYTATÁSOS KÖZLÉSÉT – MEGTESSZÜK EZT MI HELYETTE
F
FÁRHESZJÁ – (görög eredetű szó) nyílt, nyilvános, ami nyíltan, mindenki tudtával történik. A háláchá szigorúbban jár el azokkal szemben, akik F.vétkeznek. „Möchálél sábát böfárheszjá” – aki nyilvánosan szegi a szombatot – borát tilos inni, mintha nem zsidó lenne. A Talmud szerint tíz ember már F.
FÉLÜNNEP – lásd Chol Hámoéd.
FOGADALOM, FOGADALMÁR – (héberül názir). A Tóra külön fejezetben szabályozza a fogadalmár életvitelét (4Mózes 6. fejezet), és a Talmud egy teljes traktátust szentel neki A F.-nak tilos bort vagy szeszes italt innia, és nem nyiratkozhat vagy borotválkozhat fogadalmának időtartama alatt, ami általában 30 nap. Bölcseink ambivalens módon viszonyultak a F.-hoz, mivel a Tóra a F.-t áldozat bemutatására kötelezte. Volt, aki azt tartotta, hogy a F. vétkezik, amikor önmegtartoztató módon nem iszik bort. Az általános felfogás az volt, hogy a F.-t be kell tartani.
FOGADALOM FELOLDÁSA – (héberül: hátárát nedárim). A F. F.-val egy talmudi traktátus – Názir – foglalkozik. A Bölcsek – ma kompetens rabbik – jogkörébe tartozik a F. F., de ennek logikája és gyakorlata túllépi könyvünk kereteit. Általában az elv az, hogy megkérdezik a fogadalmárt: Ha tudtad volna, hogy fogadalmad ilyen és ilyen következményekkel jár, tettél volna fogadalmat? A negatív válaszra a Bölcs semmisnek nyilvánítja a fogadalmat. Ez nem vonatkozik a jótékonysággal kapcsolatos fogadalmakra, ott, amit ígértek (snóderoltak), meg kell fizetni. Erre vonatkoztatható a Prédikátor (Kohelet) azon mondása: „Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mintha teszel, és nem fizeted ki” (5,4). Lásd még Hátárát Nedárim, ahol az intézményesített, egyszer egy évben foganatosított automatikus feloldásról van szó. (Lásd: KOL NIDRÉ)
G
GÁBBÁJ SEL CÖDÁKÁ – (héber) jótékonysági gondnok, egy olyan valaki, aki micvéből, fizetség nélkül gyűjt pénzt a szegények részére. Az előírt szabályok szerint egyedül tilos gyűjteni, csak kettesben mehetnek, és a pénzelosztáshoz három G. S. C. szükségeltetik.
GÁBE – (héber gábbáj) templomgondnok. Egyházfi, aki a zsinagóga anyagi ügyeiről gondoskodik, és felhívja a híveket, hogy a Tóra elé járuljanak.
GABELLA – (arab) adó, vám. Ezzel a török időkből fennmaradt kifejezéssel illették annak idején a baromfivágás után a hitközségnek fizetett illetéket.
GALUT – száműzetés (héber), gólesz (jiddis); a zsidó nép státusa a második Szentély pusztulása óta. Ma, amikor Izrael állama már hatvan éves, a zsidó nép többsége még mindig a diaszpórában él.
GÁRTL – (jiddis) öv, amit a chaszidok öltenek magukra ima vagy vallási jellegű tevékenység előtt (mint esküvőn, Bar-micván való részvétel), annak idején a papi öltözethez tartozott (héberül: ávnét). Feltételezett oka: elválasztani a test felső régióit az alsóktól.
G’DOLIM – (héber) nagy, többes számban. Székelés (lásd K’tánim).
GEDÁLJÁ BÖJTJE – a zsidók kb. 2500 éve böjtölnek, Tisré hó harmadikán, mivel annak idején zsidó nacionalisták meggyilkolták Gedálját, Áchikám fiát, egy mérsékelt politikust, akit az összeomlás után Nebukodnecár megtett a legyőzött Júdea helytartójának. Az esetet Jeremiás könyve írja le röviden (lásd Naftali Kraus, Az Ősi Forrás (18) „Jeremiás – az első holokauszt prófétája” (Wesley Kiadó, Budapest, 2008).
GEMÁRÁ – (arameus), gemóre (jiddis). A Misna (l. o.) utáni korszakokban, az amoriták (l. o.) által tartott szóbeli tóramagyarázatok összessége. A G. együtt a Misnával képezi a Talmudot (l. o.).
GÉR – (héber) a Bibliában az idegen, akit szeretni kell és tilos bántani. Ma egy betért nem zsidót jelez, aki szabályosan, a háláchá szerint betért. (Lásd: gijur)
GÉR CEDEK – egy „igazi” prozelita, vagyis egy nem zsidó ember, aki meggyőződésből betért a zsidó hitbe. Majdnem mindenben egyenértékű a született zsidóval, és a Tóra tiltja diszkriminálását. A történelem több ilyen gér cedeket ismer; több neves Talmudbölcs is ilyen családból származott.
GÉR TOSÁV – Izraelben lakó idegen, aki nem fogadta el magára nézve kötelezőnek a zsidó hitet, hanem csak a noachiták hét micváját (lásd ott).
GESEM – (héber) eső. Az esőért télen mondott ima neve. Az Ámida elején eszközölt mindennapi betoldás szövege: „aki szelet fúvat és esőt hullat”. Ezt Szimchát Tóra (l. o.) és Peszách között mondjuk. A G. ima bevezető szövege az imakönyvekben található. Az év másik felében a harmatért imádkozunk. (l. o.)
GET – (arameus, akkádi eredetű) héberül: Széfer kritut. Válólevél. A zsidóság ismeri és elismeri a válást, indokolt esetben. Egy férjes asszony szabadságát két esetben nyeri vissza: ha G.-et kap férjétől, vagy a férj meghal. Egy asszony, akinek férje eltűnik anélkül, hogy G.-et adott volna feleségének – águnává (lebéklyózott asszonnyá) válik, lásd ott. A két Talmudban egy-egy traktátus (Gittin) foglalkozik a válólevéllel.
GEZÉRÁ – (héber) rendelet, amit a Bölcsek hoznak (lásd Tákkánot), hogy elősegítsék a Tóra (l. o.) törvényeinek betartását. Bölcseink azt az előírást követték, hogy nem hoznak olyan G.-t, amit a nép többsége nem képes betartani.
GID HÁNÁSE – (héber) egy ín a kóser állat hátsó fertályán (a csípő forgócsontján lévő ín, vagy ülőideg), amit el kell távolítani, mert nem kóser. A parancsolat történelmi háttere: Jákov birkozása a titokzatos Lénnyel, aki kificamította csípőjét (lásd 1Mózes 32,32). Mivel az itt lévő, szóban forgó ínt és a szomszédos vérereket nehéz eltávolítani (zsigerelni – reinigolni), ezért szokásos külföldön az egész hátsó részt nem zsidóknak eladni.
GIJUR – (héber) betérítés, egy nem zsidó zsidóvá válása a háláchá szerint. Előfeltétele: őszinte szándék, alapos tanulás, a zsidóság törvényeinek felvállalása, mikvében (l. o.) való alámerülés akár férfi, akár nő a betérni vágyó, és körülmetélés a férfiaknál. A háláchá hangsúlyozza, hogy a zsidóság nem érdekelt a G.-ban, nem térítő vallás, sőt eleve elutasítja a betérni szándékozókat, akiket csak nehezen fogad be, de ha befogadja, akkor a betért (Gér) teljes értékű zsidónak számít. A G.-t az annullálja, ha a betért visszatér eredeti vallásához.(Gér sechozér löszuró). A kelet-európai betérítéseket általában nem fogadják el a zsidó világban (Izraelben sem), mivel nincsenek ott képzett rabbik.
GLATT KÓSER – (jiddis) olyan élelmiszer, főleg hús, amelynek kóserságához (l. o.) semmi kétség nem fér, semmi probléma nem merült fel, sem az állat vágása vagy a tüdő vizsgálata során. Ha felmerült probléma, de a rabbi azt mondta, hogy kóser, akkor az a hús kóser, de nem glatt.
GLILÁ – (héber) göngyölés, a Tóratekercs összegöngyölése a felolvasás (leinolás) után. Felemelik az asztalról, kinyitják úgy, hogy több oldal látható legyen, és megmutatják a közönségnek. Utána az, aki felemelte (hágbe) leül, és aki a göngyölés feladatát kapta, összegöngyöli, rátesz egy övet, majd a tekercs „ruháját”. (Lásd: Hágbáhá)
GMILUT CHÁSZÁDIM – (héber) jótétemények gyakorlása. Lásd: Cödáká. A G. nem alamizsna, hanem konstruktív segítség – főleg kamatmentes kölcsön formájában – az elesett talpra állítására. Nemegyszer egy jó szó, egy jó tanács is segíthet, és G.-nak számít.
GNIZÁ – (héber) elrejtés. Mivel tilos olyan papírfoszlányt, könyvet, brosúrát stb. eldobni, amelyen héber nyelvű szent szövegek vannak, ősi szokás ezeket összegyűjteni és elraktározni valahol. Gyakran eltemetik őket. A leghíresebb G. ez idáig a Kairóban, egy ottani zsinagóga padlásán megtalált gyűjtemény, amelyet tudósok dolgoztak fel és értelmeztek.
GOJ – (héber) nép, nemzetség. A Tóra Izrael népét is G.-nak nevezi (2Mózes 19,6), így teljesen nyilvánvaló, hogy a kifejezés nem pejoratív, még ha azt nem zsidókra alkalmazzák is. Mindamellett, ha a népek (gojim) nem korrektül viselkednek Izrael népével szemben – és ez egy nagyon enyhe kifejezés (understatement) – akkor több mint érthető, ha fennakadnak a goj kifejezésen, mintha csak a tükörbe néznének.
GRÁMOLNI – (jiddis) régi zsidó szokás esküvőkön és egyéb ünnepségeken tréfás strófákat hallatni; ez a mókamester feladata, aki szavaiba bizonyos bírálatot fűz az aktuális eseményekről, személyekről. Ma már csak bizonyos chaszid „udvarokban” szokásos.
GUT SÁBESZ, GUT JONTEV – (jiddis) jó szombatot, jó ünnepeket.
GYÁSZBESZÉD – (héberül heszpéd). A temetőben elmondott beszéd, amelyben az elhunyt érdemeit méltatják. Igyekezni kell nem túlozni – nem mondani sem többet, sem kevesebbet a kelleténél. Ezért vannak, akik egyáltalán nem heszpedolnak, hanem megelégszenek az É-l Málé Ráchámin (l. o.) és a Káddis (l. o.) elmondásával. Kántor jelenléte a temetésen ajánlatos, rabbié – szükségtelen.
GYÁSZOLÓK VIGASZTALÁSA – (héber: nichum ávélim). Ez egy nagy micva (l. o.) kondoleálni a gyászolónak, és ezzel enyhíteni fájdalmát. Szokás minjánt (l. o.) szervezni a gyászházban, ahol a család „Sivá”-t ül (l. o.) , imádkozni és tanulni a halott lelki üdvéért. Távoztakor, a kondoleáló ezt mondja: Az Örökkévalő vigasztaljon meg téged, Cion és Jeruzsálem gyászolói között.
GYERTYAGYÚJTÁS – a péntek esti (és ünnepi) gyertyagyújtás a zsidó nők alapvető három micvájának egyike, a Chálá-vétel (l. o.) és a Nidda (a havi megmártózás a mikvében (l. o.) mellett. A GY. szimbolikus, a fény a zsidó ház és család békéjét szimbolizálja. Ezzel az aktussal – melynek pontos ideje a mindenkori zsidó naptárban van feltüntetve – a zsidó nő elfogadja magára nézve a Sábbát beálltát. Általában a zsidó világban elfogadott, hogy férjes asszonyoknak kötelező a Gy. A néhai lubavicsi rebbe újítása, hogy 3 éven felüli kislányok is gyújtanak gyertyát, és édesanyjukkal együtt mondják el az áldást.
(FOLYT.KÖV.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése