2010. augusztus 30., hétfő

HETI SZAKASZ NICAVIM-VAJÉLECH 2010

 

      RECEPT  A HŰTŐSZEKRÉNYEN

 

         "Most pedig jegyezzétek fel magatoknak ezt a dalt és tanitsd meg arra Izrael fiait, add a szájukba,(mig betéve tudják), hogy tanuskodjon ez a dal  Izrael fiai ellen…".. (5.Mózes, 31, 19) ---

   "és Mózes megirta  ezt a dalt azon a napon  és megtanitotta rá Izrael fiait…"(uo.22).

 

      Mózes életének –és ötödik könyvének – végéhez közeledünk. Feddő beszédei végefelé Mózes szkeptikus. Tart attól mi lesz a halála után, hiszen már életében is sok keserüséget okoztak neki, lázadoztak Isten fennhatósága és a Tóra szigoru törvényei ellen, "hátmég majd halálom után" (uo.27). Ebben Mózes hasonlit azokhoz a nagyformátumu vezetőkhöz, akik azt hiszik hogy nincs aki helyettesithetné őket, illetve nyondokaikba tudna lépni.

 

Mózesnek hosszu távon persze igaza volt, de a halála után következő elég hosszu időben  - Jósua, az "öregek" és a Birák korának elején  - a zsidók hűségesek voltak, megőrizték a Tóra parancsolatait (lásd Jósua, 24, 31).

 

 Melyik az a "dal" amiről szó van itt, amire meg kellett tanitani a zsidókat, hogy azt betéve tudják? És miképpen tanuskodik ez a "dal" Izrael fiai ellen?

 

    További – technikai – kérdés: az isteni parancsban azt olvassuk hogy "jegyezzétek fel" (többeszámban), mig a parancs kivitelezésénél találjuk hogy Mózes maga irta (jegyezte le) ezt a dalt?

 

     Rási és mások azt mondják, hogy a következő szakaszról van szó, ahol Mózes "Halljátok ti egek" (Háázinu Hásámájim)  kezdetü dalát zengte, melyben tanunak hivta az eget és a földet és röviden összegezte a Tóra feltételeit, amelyek keretében a zsidó nép léte biztositva van. Amit elmondott már Böchukotáj és Ki Távó szakaszaiban prózában – elmondja itt dal formájában: Ha tartsátok a Tóra parancsolatait minden jóban lesz részetek – ha pedig nem, akkor az ellenkező. A dal 43 verset tartalmaz, nagyon kifejező, bár itt-ott kissé homályos, ami  a verselés egyík jellemzője – nemcsak az ókorban.

 

                                                      * * *

       Mindenesetre a bibliai verselésben a Háázinu központi helyet foglal el. A Midrás szerint a Bibliában 10 dal található, ezek közül kettő – a Tenger Dala és a "Halljátok ti egek" Mózes nevéhez fűződnek.

        

Mások úgy  vélik, hogy a dal" alatt az egész Tórát kell érteni, amiben benne foglaltatik  a "halljátok ti egek" is. A Midrás (rábbá) elmondja, hogy Mózes, közvetlenül halála előtt, 13 Tóra tekercset irt, minden törzsnek adott egyet mig az utolsót a frigyládába tette a kőtáblák mellé. Miért kellett minden törzsnek egy önálló, originális Tóratekercs? Hogy senki ne vádolhasson senkit azzal hogy meghamisitotta a Tórát.

 

Innen származik az a parancsolat, az utolsó a Tárjágban (623), hogy minden zsidó köteles irni (vagy iratni) magának egy Tóre tekercset, ha máskép nem megy akkor társasban több zsidóval együtt.

 

Azonban, ha az egész Tóráról  van szó – ami az elmondottak alapján igencsak logikus – miért nevezi itt Mózes  a Tórát "dal"nak? Hiszen a Tóra a zsidó nép törvénykönyve, életének alapja, útmutatója?  Bölcseink szerint Dávid király büntetést kapott, amiért a zsoltárokban (119, 54) a Tórát  és annak törvényeit "daloknak" nevezte (Szóta, 35,a).

 

      "Háktáv Vöhákábálá" (Jákov Zvi Meklenburg königsbergi rabbi) érdekes hasonlata megvilágitja a kapcsolatot a "dal" és a Tóra között. Szerinte  természetesen a Tóra a lényeg, mig a dal csupán emlékeztető. A hasonlat egy orvosról beszél, aki megvizsgált egy beteget és  előirta neki hogy ezt és ezt a gyógyszert vegye be, mert ha nem veszi be akkor – életveszélyben van. Itt a recept, mondja az orvos és hozzáteszi, hogy a beteg irjon magának egy emlékeztető cédulát (ma azt mondanánk hogy tegye a jégszekrényre, egy mágnessel odaerősitve) – és akkor nem fogja elfelejteni a receptet és a gyógyszert, amit szednie kell nap mint nap.

 

A recept a Tóra – mondja a hasonlat – és az emlékeztető cetli a "dal". Ezért kell a kettőnek együtt lenni, hogy ne feledjük a "receptet" – a Tórát.

 

                                                             ***

     No de végülis ki, illetve kik, irták le ezt a dalt? Már mondottuk, hogy a ha Tóráról van szó, akkor Mózes irta/másolta le 13 példányban. Azonban ha a "dal"ról an szó, akkor egyes vagy többeszámban irták? Logikus lenne azt mondani, hogy a parancs cimzettje Mózes volt, de ő udvariasságból, vagy taktikából? – társává tette Jósuát ebben is, hogy a nép lássa az öröklés folytonosságát. Ez Nachmanidés véleménye.  Szerinte Mózes irta, de Jósuá ott állt mellette, látta és figyelte az aktust. A volozsini Naftali Zvi rabbi szerint Mózes maga irta és a többeszám azokra vonatkozik, köztük Jósua, akik megtanitották erre a népet.

 

Maimonidés a Misne Tórában, ahol  azt irja hogy minden zsidó köteles irni, illetve iratni, magának egy tekercset, erre a versre hivatkozik, amelyben a "jegyezzétek fel" (vagyis irjátok meg), minden zsidóra vonatkozik. Igy a kör bezárul, a dal  maga a Tóra és a  Halljátok ti egek nem más mint az emlékeztető cédula.

 

                                                        * * *

           Összetett szakaszunk második részében (Vájélech) Mózes búcsuzik a néptől. Már elmondta beszédeit, most megy sátorról sátorra és elmondja amit mindenki tud: nem adatik meg neki hogy bemenjen az Országba, átadta a hatalmat Jósuának és kérleli a népet, mindenkit külön-külön, legyenek szivesek hallgani utódjára, szótfogadni neki, mivel az Örökkévaló beszél a torkából (Midrás).

 

Azt is elárulja a Midrás, hogy volt egy szombat, amikor mindketten együtt jelentek meg a nép előtt, amit ma átfedő (overlapping) megjelenésnek hivnak. Amikor a lelépő vezető átadja hivatalát udódjának és egy ideig együtt funkcionálnak.

 

 Itt a Midrás felfed egy szivettépő jelenetet: Amikor megjelent a felhőbe burkolózott Istenség és beszélt – csak Jósua hallotta és értette a hangot, de nem Mózes. Amikor Mózes megkérdezte Jósuát, mit mondott az Örökkévaló? Az utód válasza az volt hogy: amikor veled beszélt és én nem hallottam és nem értettem – te elárultad nekem mit mondott?

 

    Ekkor Mózes keservesen felkiáltott: (inkább) száz halál mint egy féltékenység"! (Dvárim rábbá).

 

Egy másik Midrás (Tanchuma) felfedi hogy Mózes és a nép, a vezér halála előtt… kölcsönösen bocsánatot kértek egymástól. Mózes azt mondta: sokat szekáltalak benneteket a Tórával és a parancsolatokkal – bocsássatok meg nekem!

 

A nép, persze, megbocsátott. Ugyanakkor ők is bocsánatot kértek, mondván, hogy sokat haragitották őt és megnehezitették amúgy sem könnyü életét.

 

Ő is megbocsátott nekik és kérte őket, majd az Országban emlékezzetek rám és mondjátok: Jaj, szegény Mózesnek, aki úgy szaladt előttünk mint egy ló(!) és csontjai ott hevernek a pusztában…

 

     Nem volt Izraelnek még egy olyan prófétája mint Mózes és nem volt  még egy olyan vezér, akinek élete – és halála – oly sok legendának adott tápot mint Mózesé. Majd Vözot Hábráchá szakaszában, a Tóra utolsó fejezetében, ahol konkrétan Mózes fizikai haláláról és temetéséről van szó – izelitőt adunk ezekből a legendákból.



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése