A HETI HAFTARA – REÉ - 2010

A LIBERALIZMUS   VESZÉLYESEBB MINT A   POGROM...                                                (Ánijá szoárá ...)    "Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak, meghazudtolsz minden nyelvet, mely törvénykezni mer veled. Ez az öröksége az Örökkévaló szolgáinak, így szolgáltatok nekik igazságot - így szól az Örökkévaló." (Jesájáh  54:17.)     A harmadik vigasztaló háftárában a próféta a diaszpórából hazatérőket bátorítja nehéz helyzetükben. A "viharvert, vigasztalan" asszonyhoz ha­sonló új olék, akik kezükben vándorbottal, hátukon batyuval érkeznek a babilóniai számüzetésből, Málbim szerint reménytelennek érzik sorsukat. Cion még nincs felépítve, nagy a szegénység: Mecudát Dávid a "viharvert asszony" metaforájában Jeruzsálemet látja, akinek a próféta megígéri, hogy gazdagon, drágakövekből lesz újjáépítve, és határai gyémántokkal lesznek kirakva.   Az anyagi jólét ígérete közepette a próféta megszakítja "drágakövekke1 csillogó" szavait, és áttér a hozzá sokkal közelebb álló szellemiekre:    "Fiaid mind az Örökkévaló tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége." (Uo. 13.) A szellemi és az anyagi jólét összekapcsolása a prófétáknál refrénszerűen vissza-visszatér. Itt is előfeltételként szabja a próféta: az igazság alapján cselekedj, tartózkodj a kizsákmányolástól, ne használd ki az építőket - akkor téged sem fognak kihasználni, az ellenség nem fog szorongatni (Dáát Mikrá) . Ez azt jelenti, hogy a belső helyzet, a társadal­mi egyensúly hatással lesz a külpolitikára, és a népek békés szándékkal fognak közeledni hozzátok. * * * A szellemi jólét letéteményesei "fiaid", a zsidó ifjúság: Isten növendékei, akik ismerni fogják Öt, a Tan tanulmányozói, a Tóra jó ismerői és őrizői.   Bölcseink egy merész szójátékot engednek meg maguknak: a bánájich - "fiaid" - szót bonájichnak, "építőidnek" olvassák. Erre a forradalmi olvasatra épül Eleázár mondása Chániná nevében: "A Tóra-tudósok a békét szorgalmazzák és építik a világon, ahogyan le van írva: » ... és nagy lesz fiaid békessége ... «" - fiaidé, a nemzet jövójének építőié. A nemzet békéjét, a zsidó nép jobb jövőjét a tanult ifjúság biztosítja, amely ismeri a zsidó történelmet, jogot, irodalmat, egyszóval a zsidóság lényegét  jelentő szellemi örökséget.   Innen ered az igyekezet, hogy a gyerekek kicsi koruktól kezdve zsidó nevelést kaphassanak, a legnagyobb áldozatok árán is. Az ókori Izraelben nem voltak analfabéták, sőt a pogányság és a keresztes "vitézek" idején sem. A zsidók számára a "sötét középkor" a súlyos és kegyetlen üldözések ellenére is a szellemi felemelkedés korszaka volt: a rendkívül nehéz, szinte lehetetlen körülmények között klasszikus művek egész sora keletkezett.   "Ez a vers (»És fiaid mind Isten növendékei lesznek«) fontos határkő a kultúra történetében. Ennek megfelelően Izrael az egyetemes nevelés útját választotta. Ezért mondja H. G. Wells Világtörténetében: »A zsidó vallás, mert irodalmon alapuló vallás volt, az első volt abban a törekvésben, hogy a közösség összes gyermekeinek elemi oktatást adjon.«" (J. H. Hertz.)

Jesájáhu próféciái nem egy olyan időtálló elemet tartalmaznak, amelyek nemcsak a Második Szentély építésének korszakára, hanem "az idők végére" is vonatkoztatható k. Ilyen ígéret a fenti vers, amely szerint haszontalannak és hatástalannak bizonyul minden fegyver, ha a zsidóság ellen akarják fordítani. Még érthetőbbé válik ez az előtte álló vers tükré­ben: " ... Én teremtettem a kovácsot, aki a parazsat éleszti, és fegyvert készít munkájával, Én teremtettem az őldöklőt is, hogy pusztítson." Tehát rajtatok múlik, hogy a kovács ekét kovácsol, vagy gyilkos kardot.   Mindazonáltal - ígéri a próféta a letargikus népnek, amely már kijött a gálutból, de még messze van a valódi Erec Jiszráéltól - az ellened fordított fegyverek célt tévesztenek, hatástalanok lesznek. Ez nem azt jelenti, hogy a zsidókat nem fogja a fegyver, hogy az üldözések, a pogro­mok, a genocídium nem szed majd számos áldozatot közülük - sajnos tudjuk, hogy ezek a dolgok megtörténhetnek. Az ellenségnek azonban még sohasem sikerült megsemmisítenie az egész zsidó népet, amely tarso­lyában a próféta ígéretével továbbra is Isten népe marad.

 

A prófétai vers második részének - " ... meghazudtolsz minden nyelvet, mely törvénykezni mer veled ... " - meglepően érdekes magyarázatával találkozunk a chászid hagyományban. Eszerint a betűhű fordítás - "min­den, ellened perbe szálló nyelvet elítélsz" - dialektikus alkalmazásával arra a következtetésre juthatunk, hogy ha a zsidókat fegyverrel, vagyis fizikai kényszerrel próbálják a zsidóságtól, a Tórától eltéríteni, akkor a fegyver hatástalannak bizonyul. De ha nem alkalmaznak kényszert, ha­nem megpróbálják meggyőzni a zsidókat, akkor az eltérítés sajnos ered­ményes lehet. Az "elítélsz" - héberül társii, ami "rosszaságot", "gonosz­kodást" is jelent - itt "elítéltetsz" jelentésben áll.   E szerint a mély értelmű magyarázat szerint az úgynevezett liberalizmus szellemi hatása sokkal erőteljesebben elősegíti a zsidóság asszimilációját, mint a fegyveres, pogromokkal kísért "befolyásolás" ...