ELUL – A MEGTÉRÉS HÓNAPJA

A KIVÁLASZTOTTSÁG ÖRÖK TITKA
VENDÉGOLDAL

                                Irta: Benedek István Gábor

   Benedek Pista barátom (igazi nevén reb Smuel ben   Ávrohom-Cvi  Braun) hosszu és kacskaringós utat tett meg Tótkomlóstól – via Bergen-belzen – amig ezt a cikket megirta. Nagyon, szép, nagyon okos, nagyon zsidó és – nagyon aktuális. Hiszen tegnapelőtt, szerdán, volt Ros Chódes Elul, a Megtérés havának elsó napja, amikor megkezdik, naponta, a hagyományos Sófár-fuvást, amely számadásra és megtérésre szólitja fel a zsidó embert. Ahogy barátom irja arany tollával – Elul a nagy ünnepek előszobája. Biztos vagyok benne hogy komolyan gondolja amit ir.

                                                                                                                                                                                                          N.K.

                                                                                                           *

A zsidó ember életét – Elul hónapban különösen –  úgy is felfoghatjuk, hogy ott állunk Isten előtt, és emelkedett lélekkel készülünk a megmérettetésre.

 

Szívünknek, szellemünknek, jellemünknek, egész belsőnknek szüksége van erre a mérlegre, összegezésre. Visszatekintünk és elszámolunk. Számba vesszük a jót és a rosszat, a sikert és a kudarcot, a jint és a jangot, megszámoljuk a csúcsokat és a gödröket.

S ha templomainkban megfújják a sófárt, hogy az ősi hangok is jelezzék: az Örökkévaló várja tőlünk a leltárt, akkor mi már nyugodtan lépünk elő. Sokat mulasztottunk, tévesztettünk is, de készek vagyunk elfogadni az Ítéletet. Visszafordulunk, másfelé megyünk, újra kezdjük az utat!

A sófárról többet kell beszélnünk. Mostanában ugyanis sokan fújnak új trombitákba. Vannak, akik külön sorfalat állnak, sőt hozzá zászlókat lengetnek, mert így – talán – nyomatékosabban szól. Mások új áriákat énekelnek, hátha a trillák megtévesztik a hallgatókat. Nekünk jó az apáinktól örökölt, kipróbált hangszer, ha nehéz is a megfújni azt.

Elul azonban adjon bíztatást és erőt. Készüljünk és akarjunk! Keressük egymás társaságát, és legyünk többet együtt. Hallgassuk meg egymás búját, barátaink bánatát, s ha tudunk: segítsünk! Életünk minden napja legyen templom, ahol a padban – két ima között – jut, jusson idő a másik sófárra: társunk szavának meghallgatására, megértésére.

Ez a zsidó hónap – Elul – a Nagy Ünnepek előszobája. Életünk – mint sok ezer év óta minden ember életében és azon belül esztendőről esztendőre – átfordul a reménység új periódusába. A fények, a rezdülések, a hangok, az érzelmek ideje megváltozik. S ha már így van, miért ne fordulna a jóra?

A sófár jelzi: készülni kell. Persze, mindig készülni kell! De a legfontosabb mégis: együtt lenni. Mert ez döntő. Hogy legalább tíz zsidó ember álljon egymás mellett! Mert ha eljön az ünnepi óra, tudják: ők bizony egymásért is élnek. Ez a kiválasztottság örök titka.

A kiválasztottság útlevél. Amely egyik évről átvezet bennünket a – másikba. Mindig, újra, és újra.

(Forrás: Mazsihisz honlap)