| "... Sötétség borítja a földet!"... "Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Örökkévaló dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sürü homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Örökkévaló .. , A kevés is ezerré nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az Örökkévaló, rövid idő múlva megvalósítom ezt." (Jesájáhu 60:1. 22.) A vigasztalás hatodik szombatján felolvasott háftárában a próféta a messiási időket vetíti elénk: a népeket elborító nagy sötétség elkerüli Izraelt, akárcsak a kilencedik egyiptomi csapás idején, amikor Izrael fiainak otthonában fény honolt. A fényre való várakozás, a megváltás ígérete minden korban erősen élt a zsidó nép lelkében, s nem engedte, hogya száműzöttek a lemondás sötétjébe süllyedjenek. A megváltás lényege Maimonides szerint a szórványok egybegyűjtése. Enélkül nincs megváltás - gö'ulá -, akármilyen magas szintű szellemi életet él is a nép egy része a gálutban. Maimonides a Tórát idézi, amelyben Mózes megígérte: " ... akkor jóra fordítja sorsodat Istened, az Örökkévaló, könyörül rajtad, és újra összegyűjt minden nép közül, amelyek közé elszórt ... Ha az ég széléig űzött is el Istened, az Örökkévaló, még ott is összeszed, onnan is elhoz, és bevisz téged Istened, az Örökkévaló arra a földre, amely atyáid birtoka volt. .. " (5Mózes 30:3-5.) Ebből vezeti le J. Jacobson Biná BáMikrá cimű művében, hogy a megváltás - illetve a megváltás megtérés által való siettetése - nem a próféták "találmánya": ez a gondolat a Tórában gyökerezik, és az idézett mózesi versben jut egyértelmű kifejezésre. * * * A gondolat gyakorlati értelmezése világos: mihelyt a "népek" és a "királyok" megilletődnek az áradó fénytől, mindnyájan összegyűlnek "és hoz- zádjönnek, fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák" (Jesája 60:3 -4.). Ez a tömeges álijá, a szórványok egybegyűjtésének leírása _ akár az Ezrá korabeli sivát Cion idején, akár napjainkban. A prófécia nincs időhöz kötve, jegyzi meg Ámosz Cháchám a Dáát Mikrá gyűjteményben megjelent kommentárjában. Tudjuk azonban, hogy a fejezetben leírtak nagy része nem következett be a Második Szentély ideje alatt, s ezért várjuk - és reméljük -, hogy az igazi, tökéletes megváltás mihamarabb, már napjainkban elérkezik. A megváltás időzítéséről, siettetésének lehetőségéről a Talmud bölcsei a háftárát befejező Írás-vers alapján azt mondják: ha a zsidók megtérnek és bűnbánatot mutatnak - azaz érdemeket szereznek -, azzal előbbre hozhatják a megváltást, különben csak az előre meghatározott időben történik majd. (Szánhedrin 98.) * * * Már a késői Talmud-bölcseknél fölmerült az a gondolat, hogy a megváltás nem egyszerre, egy csapásra, hanem fokozatosan történik. Ezt példázza az a talmudi elbeszélés, amelynek hőse rabbi Chijá és rabbi Simon ben Cháláftá. Ezek egyszer hajnalban Árbél völgyében jártak, s amikor meglátták a hajnalcsillagot, Chijá rabbi így szólt: "Látod, ilyen a zsidók megváltása is. Először alig-alig (látszik), de aztán egyre erősebb lesz ... " (Jeruzsálemi Talmud, B'ráchot 1: 1.) Cvi Nérijá rabbi érdekes okfejtésében azt állítja, hogy a megváltás stádiumai közül először a fizikai, majd a szellemi megváltás következik be, ahogyan a száraz csontok látomásában történik. (Ze hájom. Megjelent az izraeli Függetlenségi Nap alkalmából.) Ide tartozik az a kérdés is, hogy a megváltás vajon természetes folyamat lesz-e, vagy csodákkal teljes. Maimonides kifejti: "Ne higgye az ember, hogy a messiási időkben bármit is változik a természet rendje ... Minden úgy megy tovább, mint azelőtt ... Hogy a farkas a báránnyal lakik együtt, az csak példázat ... Lényege, hogy a zsidók békében élnek a népek között, akiket farkasokhoz hasonlít a próféta ... " (Rámbám: Hilchot m'láchim 12: 1.) * * * 176 Az ággádá irodalom kiszínezi és részletezi a messiási korban bekövetkező jelenségeket. Így meséli a Jálkut: "Amikor a Messiás jön, a Szentély tetején áll, és kihirdeti: íme, eljött megváltástok ideje! Ha nem hiszitek, nézzétek csak az isteni fényt, mely felőlem árad! ... Ebben a percben az Örökkévaló fölerősíti a Messiás fényét, és Izrael a fény nyomában megy ... " (Jálkut, Jesájáhu 499.) A háftárá a továbbiakban azt sugalmazza, hogy a világ népei majd ajándékokkal próbálják jóvátenni az ártalmakat és károkat, amelyeket évezredeken keresztül okoztak a zsidóknak. "Réz helyett aranyat ... vas helyett ezüstöt, fa helyett rezet" hoznak (Jesája 60:17.). Bölcseink nem voltak elragadtatva az ilyetén kártérítéstől. "Mondá rabbi Jochánán: Jaj nekik, a világ népeinek, kiknek nincs cselekedeteikre mentség! Hiszen ha réz helyett aranyat hoznak is, mit hoznak rabbi Ákivá és társai helyett, akiket meggyilkoltak a tíz mártír között?" (Ros HáSáná 23.) A mai nemzedék is joggal kérdezheti: mit "hozhatnak", milyen kártérítést adhatnak a meggyilkolt milliókért? Talán csak azt, hogy legalább nem tagadják le – szemtelenül, arcátlanul – amit tettek?... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése