TÍZ ZSIDÓ EGY VÁROSBAN
Joszé rabbi mondotta: "Aki a Tórát tiszteli, az maga is tiszteletre méltó.
Aki pedig a Tant megveti, azt embertársai is megvetik". (Atyák, 4,6)
Joszé rabbi, Halafta fia Cippori városából ugyancsak nagy tanaita a jávnei nemzedékből, Akiba tanítványa.
Magát Jonadav ben Récháv családjából származtatja (Jeruzsálemi Talmud Táánit, 4,2). Bőrcserző volt, műhelye a városon kívülre esett. Köztiszteletben állt, maga Akiba is többször nyilvánosan megdicsérte. Még a római hatóságok is tiszteletben tartották, csak a zsidóellenes rendelkezések korában (smád) száműzték Cippóriból. Ekkor telepedett le Aszjában (a mai Akkabában), ahol elvette gyermektelenül elhunyt fivére feleségét, akitől öt fia született. Erre mondta büszkén, hogy "öt cédrust ültettem Izraelben". (Sábbát, 118) Joszi rabbi - ebben a fejezetben - azzal foglalkozik, miként jut osztályrészül tisztelet viszonzásul azoknak, akik betartják a Tóra parancsolatait.
A Tóra iránti tiszteletnek sokféle módja lehet. Maimonides szerint pl. a Tóra parancsolatainak odaadó teljesítése, a Talmud-bölcsek tisztelete, az ő útmutatásaik elfogadása.
Meiri azt vallja, aki jó tulajdonságaival, humánus viselkedésével kitűnik, azt embertársai akként fogják megítélni, hogy ez a magatartás a Tóratanulásnak köszönhető, következkezésképpen az ilyen ember dicsérete egyben a Tóra dicsérete is.
Bartinora más oldalról közelíti meg. Szerinte arról a Talmud-tudósról van szó, aki mindent elkövet, hogy a Tórát közérthetővé tegye, bizonyítván, hogy abban nincs egyetlen felesleges szó sem. Ennél nagyobb tisztelet nem létezik - állítja Bartinora.
Mások szerint a tisztelet a Tóra-tekercsek becsben tartását jelenti, és azt, hogy megkülönböztetett tisztelettel viseltetnek a Tórát tanulmányozók iránt.
****
Tiferet Jiszráél az előző fejezet gondolatát folytatja. Arról szól, hogy aki életét a Tórának szentelte, de megélhetéséért nehéz munkát végez, ne tartson attól, hogy ezért megvetik és lenézik őt, mert ez a magatartás a Tóra dicsőségére válik, és az egyszerű emberek is nagyra becsülik, mert a Tórát nem használta megélhetési forrásnak. A Tóra tisztelete - teszi hozzá magát annak művelőjét is bizonyos életvitelre kötelezi. "Nem a hely, ahol ül (vagy állás, amit elfoglal) tisztelik meg az embert, hanem az ember egyénisége az, amely tiszteletet kölcsönöz az általa elfoglalt helynek vagy állásnak" (Táánit, 21) - mondja egy más helyen Joszé rabbi, mellyel azt a gondolatot erősíti meg, hogy a Tóra és az emberek tisztelete kölcsönhatásban van egymással.
Egy korabeli aggadisztikus mű (Táná döbé Élijáhu), amit a hagyomány Élijáhu prófétának tulajdonít, szintén foglalkozik ezzel a témával. "Mit jelent a Tóra mindennapi tisztelete? Hogyan és miként? - szól a kérdés.
Egy város, melyben összesen tíz zsidó család él, annak ellenére, hogy körül vannak véve idegenekkel, reggel és este megtartják a minjent a templomban, és a zsidók a Tanházban összejönnek, ez a Tóra mindennapi tisztelete - szól a válasz. " (TdÉ rábbá, 18)
****
"Aki a Tórát tiszteli..." Egyszer egy katonai küldöttség érkezett Rimanov városába, a hadsereg számára élelmiszerraktárt kerestek. Kiderült, hogy erre a célra éppen a helyi zsinagógát szemelték ki. Nagy riadalom keletkezett a zsidók körében. A hitközség vezetői elsiettek a rimanovi cádikhoz, reb Mendeléhez tanácsot kérni, mit tegyenek, hogy megakadályozzák ezt a szörnyűséget. Mindenki kétségbe volt esve, kivéve az egyik hitközségi tagot, aki azt mondta, biztosan nem fogják igénybe venni a templomot raktár céljára, hiszen beázik a teteje.
Meghallván ezt a cádik, megjegyezte: igazuk van azoknak, akik igénybe akarják venni zsinagógánkat. "Ha mi magunk ennyire nem tiszteljük a Tórát, hogy hagyjuk templomunkat beázni, mit akarhatunk másoktól?"
A rebbe azonnal utasítást adott, hogy haladéktalanul javítsák meg a tetőt. És láss csodát: alighogy elkészült, többé már szó sem volt az ügyről (Jéná seI Tórá).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése