FÖLDOSZTÁS – ZSIDÓ MÓDRA
"És szólt az Örökkévaló Mózeshez mondván: Ezek között osszátok fel a földet örökségül, a névjegyzék szerint. A nagyobb számu (törzsnek) nagyobb örökséget adj, mig a kisebbnek kevesebbet. Minden törzsnek aszerint adassék a jussa, ahogy megszámláltattak (vagyis a népszámlálás eredménye szerint). De - a földet sorsvetéssel osszátok el. A törzsek nevei szerint örököljenek. Sorshúzás útján osszátok ki mindenki örökét, a számosoknak és a kevesebbeknek egyaránt" (4.Mózes, 26, 52-56)
A részletkérdéseknek nincs jelentősége, legyenek bármennyire is érdekesek. A lényeg tudott: a negyven éves galut elteltével, Kanaánba nem Mózes fogja bevezetni a zsidó népet, hanem Jósuá. Adjutánsa, hadsegéde, tanitványa – nevezzük ahogy akarjuk – kijelőlése régóta tudott, kinevezése most van folyamatban. Már a két önjelölt próféta – Eldád és Médád – is kikotyogták a titkot: "Mózes meghal és Jósuá viszi be a népet" (Szifri, Bámidbár, 95). Ez ugyan csak a Pörlekedés Vizénél dőlt el véglegesen, de előjelek már voltak.
Pinchász kitüntetése és az ujabb népszámlálás után – melynek eredményei majdnem azonosak voltak az előzővel – elérkezett az ideje az Ország jövendőbeli felosztásának megtervezésére. Ne gondoljuk hogy itt előre isznak a medve bőrére: az okos vezetés előkésziti és alaposan megtervezi az olyan horderejü dolgot, mint az ország felosztása a 12 törzs között. Sok szempont érvényesül itt, sok dologra kell tekintettel lenni; a Szentföldről lévén szó, ami isteni öröksége Izrael fiainak, itt nem lehet az "aki kapja – marja" elvet alkalmazni. A földosztásnok igazságosnak kell lennie és ennek szemmel láthatónak kell lenni mindenki számára. Ennélfogva:
"És szólt az Örökkévaló Mózeshez mondván: Ezek között osszátok fel a földet örökségül, a névjegyzék szerint. A nagyobb számu (törzsnek) nagyobb örökséget adj, mig a kisebbnek kevesebbet. Minden törzsnek aszerint adassék a jussa, ahogy megszámláltattak (vagyis a népszámlálás eredménye szerint). De - a földet sorsvetéssel osszátok el. A törzsek nevei szerint örököljenek. Sorshúzes útján osszátok ki mindenki örökét, a számosoknak és a kevesebbeknek egyaránt" (4. Mózes, 26, 52-56).
***
Előljáróban: itt nem lehet a forditást hibáztatni. Maga a szöveg homályos, mint egy fiskálisok által körmönfontan megfogalmazott törvény, amelyen ember legyen a talpán aki kiigazodik. Egyrész magától értetődik, hogy az igazságos felosztás abc-je az kell hogy legyen, hogy a nagyobb törzs nagyobb darab földet kapjon, mig a kisebb – kevesebbet. Miért kell ezt annyit hangsulyozni?
Hadd jegyezzük itt meg, hogy bár az összlétszám majdnem annyi volt mint 39 évvel ezelőtt – és ez maga is egy csodálatos jelenség – az egyes törzsek létszámában feltünő változásokat lehet észlelni. Nagy vérveszteségeket szenvedett Reuvén és Simon törzsei, de az efrájimiták, a gádiak és Naftali törzse is kevesebben voltak mint azelőtt.
A kérdés ami már első látásra felmerül: ha nagyság szerint jön a felosztás, akkor mi a feladata itt a sorshúzásnak? Egyrészt a Tóra megismétli ezt Mász'é szakaszában (4. Mózes, 33, 54), de a Talmud mindehhez hozzáteszi, hogy az Urim Vetumimnak is szerepe volt a földosztásban (Bava Batra, 122a).
Egyrészt a földet a törzsek között osztották föl. Mózes korában a törzsi felosztás nem volt annyira kirivó, a nép egységesen harcolt, érvelt, panaszkodott, lázadozott (ámbár a Korách lázadásban kiemelkedő szerepük volt a Reuvénitáknak és a levitáknak) és ez folytatódott Jósuá korában is. Ám akkor már láthatóvá vált, hogy minden törzsnek maga felé hajlik a keze és amikor úgy tünt nekik hogy megröviditik őket, József törzsei nem átallottak panaszt tenni Jósua ellen, aki nem ad nekik elég földet, pedig Jósuá maga is efrájimita volt.
Ha a földet a törzsek között osztották fel, akkor logikus lett volna azt 12 egyenlő részre osztani. Ez Náchmánidés és Rásbám véleménye. Szerintük ezért volt szükség a sorshúzásra, hogy senki ne panaszkodjon. Azonban Rási szerint ez lehetetlen, két okból: egyrészt a törzsek nagysága miatt (Jehuda törzsének több mint 76 ezer felnőtt férfi tagja volt, mig Simonnan ennek kevesebb mint a harmada , csupán 22 ezer), másrészt pedig a föld minősége és értéke sem volt azonos mindenütt.
***
Másik nagy kérdés amit a Talmud feszeget, a törzseken belül, kik részesültek a földosztás áldásából? Kik azok az "ezek" akik között a földet fel kellett osztani? Az egyik vélemény szerint (rabbi Josájá, Bava Batra, 117) azok jussoltak, akik annak idején kiszabadultak Egyiptomból, vagyis gyermekeik, mivel azok, most, a 40. év végén, nagy többségükben már nem éltek. Ezeké volt a teoretikus jog, amit ők átörökitettek leszármazottaikra. Eszerint előállhat egy nem kis abszurdum: Képzeljünk el két zsidót, akik kivonultak Egyiptomból. Egyiküknek van tiz fia, mig a másiknak csak egy. A 10 fiu egy részt örököl (amit felosztanak 10 részre) és az egyke is ugyanannyit kap, ami kizárólagosan az ővé (Rásbám szerint, a Talmudra irott kommentárjában, uo.).
Rabbi Jonatán (uo.) vitába száll Jósájával és azt mondja, hogy azok között
osztották fel a földet, akik de-factó a honfoglalók voltak, vagyis eltekintünk elhalt szüleiktől. Igy a 10 fiu mindegyike kap 1-1 részt, mig az egyke csak egyet kap (Rásbám, uo.) Kissé komplikált.
A probléma tehát három részre oszlik: Ki jussolt (törzsi alapon), milyen módon történt a földosztás és hogy is volt az ami a mennyiséget illeti (mennyi és milyen minőségü földet kapott minden törzs és minden egyes család vagy személy)?
Vannak a Talmudban szines, aggádikus leirások, amelyekben az Urim Vetumim "együttműködik" a sorsolással: Két urna volt Elázár a főpap előtt, aki Jósuával együtt osztotta a földet. Az egyikben a törzsek nevei, mig a másikban, a különbözö földrészek. A kohanitán volt az Urim Vetumim és a szent Sugallat alapján kihirdette: Zevulun törzse kapja (és itt egy hatásszünetet tartott) Akkót és környékét! "Aztán betette egyik kezét a törzsek urnájába, megkeverte és kivett egy cédulát amelyen rajta volt Zvulun neve. Ugyanezt tette a területek urnájával is én onnan kikerült Akkó és környéke!" (uo). Nem hiába mondja a Talmud hogy "sok csoda történt a földosztás körül".
***
Ugy látszik nem voltak visszaélések mert senki nem panaszkodott. Jósuá könyvében látjuk, hogy csak a saját törzse panaszkodott, hogy nem elég nekik a hely, de a vezér leintette őket: hely van elég, nagy erdőterületet is kaptatok, tessék irtani az erdőt és termőfölddé változtatni. Ez volt az első ilyen természetü chaluci munka (akárcsak korunkban, a mult század elején, a mocsarak lecsapolása) és senki nem tudott érvelni az Urim Vetumim által hitelesitett igazságos elosztás ellen.
Azt persze jól tudták, hogy nem minden föld egyforma – értékben és termékenységben. Rabbi Jehuda kimondja hogy egy bizonyos nagyságu terület Judeában ötször annyit ér mint egy ugyanolyan nagyságu terület Gallileában.
Aztán voltak gyerekek, 20 éven aluliak (a Talmud nyelvén tfálim) akik csak szüleik révén juthattak földhöz. A volozsini gáon, a Neciv, megjegyzi, hogy aki nem volt besorozva, vagyis aki nem katonáskodott, az nem kapott földet. A Neciv hozzáteszi, a Midrás alapján (Szifri) hogy volt 15 ezer idős ember, akik cádikok voltak és a halálos itélet nem vonatkozott rájuk. Ezek bementek az országba, de földet nem kaptak. Kérdés miből éltek ezek az öregek és azok a fiatalok ("gyerekek"), akik szintén nem kaptak földet. Valószinü hogy elszegődtek földmunkásnak, vagy egyéb kétkezi munkával keresték kenyerüket.
***
Ebből látható hogy az eredendő egyenlőség sem volt automatikus és száz százalékos. A Tóra ugyan biztositotta, hogy a Jobel (50.) évben az eladott földek visszakerüljenek eredeti tulajdonosaikhoz, de egyrészt nincsenek egyértelmü bizonyitékok arranézve hogy ezt valaha is betartották volt, hiszen Bölcseink szerint a 70 éves babilóniai gálut arra a hetven Smita és Jobel évre volt büntetés, amit nem tartottak be – másrészt pedig azok akik eleve nem kaptak földet, azoknak nem volt mit visszakapniuk. Igy kialakult egy nincstelen zsellér osztály, amely vagy elszegődött robotra mások földjén, vagy "eladta magát" koszt és kvártély fejében és ezek lettek az "eved ivri", a zsidó szolga kategóriája.
Ezekről és az ő Tórában biztositott jogaikról, a "minimum alapbérről" és arról hogy ki az a szegény, aki kaphat a Cedóke pénzből – egy más alkalommal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése