TANULJUNK ZSOLTÁROKAT *) (11

MIT TEHET A CÁDDIK? 

"A karmesternek, Dávidtól. Az Örökkévalónál keresek menedéket, miért mondjátok nekem »Menekülj a hegyekbe mint a madár?« Lám a gonoszok feszítik íjukat, nyilat helyeznek a húrra, hogy az igaz szívűeket a sötétben leterítsék., Ha az alapok meginganak, mit tehet az igaz ember (cádik)? Az Örökkkévaló szent hajlékában van, az Örökkévaló, akinek trónja a mennyben  van, szeme látja a világot, pillantása szemügyre veszi az embereket. Az   Örökkévaló próbára teszi az igazat, de szívből gyűlöli a vétkest és azt aki az erőszakot szereti. Hullat a gonoszokra kénköves esőt és tüzes parazsat, perzselő szél legyen osztályrészük. Bizony igaz az Őrökkévaló és az igazságot szereti, a becsületesek meglátják arcát." (Zsolt 11,1 -7).     A rövid fejezet értelmezése - egy-két problematikus kifejezéstől  eltekintve - egyszerű. Mivel a címszereplő Dávid, így általános az a felfogás, hogy ezt a dalt ő szerezte, és átadta a karmesternek megzenenésítésre. Tartalma: az üldözött Dávid menekül ellenségei, főleg Saul, elől, s még az ország elhagyására is kényszerül. Efeletti bánatát sírja   el ebben a zsoltárban.   Vannak, akik elvonatkoztatják a zsoltárt Dávid személyes biográfr­ájától és nagy általánosságban értelmezik, mint a költő panaszát a világ folyására, a gonoszok ténykedésére, miközben a szerző kijelent: hogy ő bízik Istenben. Dáát Mikrá szerint ez a zsoltár a költő - nem feltétlenül Dávid - válasza azoknak, akik azt tanácsolják neki, meneküljön, tűnjön el, mert a gonoszok az életére törnek. Más felfogás sze­rint a gonoszok azok, akik gúnyolják a költőt töretlen hitéért és taná­csolják neki, hagyjon fel naiv hitével, mert az nem segít rajta, hiszen ha "az alapok meginganak" - ha az istenhit megrendül -, mit tehet a cádik, aki ki van szolgáltatva a gonoszoknak?

A MADáR ÉS A HEGY

Az egyik probléma, mindjárt a zsoltár elején, az a ."madár-hegy" páros, amit úgy fordítottunk, hogy .rniért mondjátok: Menekülj a hegyekbe, mint a madár?" Nagyon szépen és logikusan hangzik az adot: szövegkörnyezetben, csak éppen nem fedi az Írás igencsak homályos héber szavait. Itt még a régi Imit fordítás sem segít, ami úgy szól: "hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!" A  Artscroll fordítás ("FIee from your mountains like a bird") szerint a hegyek a menekülő hegyei, vagyis a tanács az, hogy hagyja el búvóhelyét a "hegyein" és ... ? Menjen külföldre? Adja fel magát?  Annak aki a héber szöveget csak egy kissé is ismeri, az itteni "Nudi hárcheml cipor" úgy hangzik, mint valami kód, mint egy jelmondat, amit valakinek messziről kiáltanak, úgy, hogy csak ő értse, senki más Az adott szövegkörnyezetben a fenti fordítás helyesnek tűnik, de természetesen lehetnek más értelmezések is. Vannak, akik úgy értelmezik hogy Dávidnak menekülnie kell, mint a madár, amely repül fáról fára, hegyről hegyre és idéznek vonatkozó Irásverseket (pl. "Mint a madár, amely elbujdosik fészkéből, olyan a férfi, aki elbujdosik helyéből" [Péld 27,8].) ,A  Talmud és Midrás-bölcsek hegy alatt magát Dávidot értik, aki mint király olyan szilárd volt, mint egy hegy. A midrás i történet szerint az ismert Bát-Sévá affért, amely Dávid nagy botlása volt, egy madár okozta ... A történet lényege: Dávid panaszkodik és kérdi Istent, hogy lehet az hogy az ösökre mondják Ábrahám istene, Izsák istene, Jákob istene, de nem mondják, hogy "Dávid istene"? Mennyivel kevesebb ő amazoknál? Az isteni válasz: az ősatyák próbatételnek lettek alávetve és kiállták a próbát. .   Erre Dávid kérte, vessék őt is alá próbatételnek. Ez meg is történt, sőt az Örökkévaló előre megmondta neki, hogy a próbatétel valami nőügy lesz. Ekkorr történt, hogy Dávid egyszer a palotája tetején sétált, amikor észrevette Bát-Sévát, Urija feleségét, amint egy kaptár mögött tisztál­kodott. "Jött a Sátán - mondja a Talmud -, madár formáját öltve, és egy nyilat lőtt ki a madár felé. A nyíl azonban a kaptárt találta széttörte és mögötte feltárult Bát-Sévá teljes szépségében. Dávid küldött érte, magához hívatta, és - nem állta ki a próbát. .. " (Szan­hedrin, 107a,. lásd. még a 26. zsoltárnál).  A továbbiakban a Talmud (uo.) idézi az itteni verset és így interpretálja:  Mondá Dávid az Örökkévalónak: Világ Ura! Bocsásd meg nekem  ezen vétket, hogy ne mondják az emberek: A hegyeteket egy madá nak sikerült e1mozdítania a helyéről! (mivel a fentiek alapján az egésznek egy kis madár volt a kiváltó oka, és itt a »hegy« a királyt jel­képezi)." Ugyanott a Talmud idézi Dávidot, aki azt mondja Istennek: Jól tudod, uram, hogyha akarom, képes lettem volna uralkodni maga­mon, de azért vétkeztem, hogy ne mondják azt, hogy a szolga legyőz­te (a vitában) az urát. ..   A Dávid Bát-Sévá afférra utaló célzások még sokszor előfordulnak a Zsoltárokban, így még alkalmunk lesz találkozni velük.   A HAZAáRULÓK NYILAI   A nyilakat lődöző gonoszok lehetnek Dávid személyes ellenségei, Saul emberei vagy azok, akik hitében kigúnyolják, ahogy mondottuk. A Midrás azonban a zsidó királyság ellenzékével, Sevná és Jóách fő­emberekkel azonosítja őket, akik különbékét akartak kötni a Jeruzsá­lemet ostromló Szánchériv Assur királlyal, és nyílra kötött üzenetet lőt­tek ki neki, amelyben elpanaszolták hogy "Chizkija (a király) és Jesá­ja (a próféta) nem engednek békét kötni veled" (Sochér Tov).   Mit tehet a cádik - kérdi a zsoltáros -, ha az alap megingott? Hi­szen a hit az alapja mindennek, a cádik, az igaz ember ezen az alapon áll, a zsidó hit alapján. Ha ez megrendül, nagyon nagy cádiknak kell lenni ahhoz, hogy a romlás ily magas fokát ki tudja védeni.   A Midrás, stílusos an, Istenben látja azt a cádikot, akinek a gono­szok machinációi úgymond megkötik a kezét. "Ha a cádikok azok, akikre a világodat alapoztad, és jöttek a gonoszok és semlegesítették (megsemmisítették) őket - te, aki a Világ Igaza vagy -, mit tehetsz te, mi maradt részedre tennivaló?!" A Midrás kérdésére nincs válasz, az a levegőben lebeg napjainkban is. Isten bizonyos morális rendszerre építette a világot. Ha az emberek ezt felborítják - felborul a világ rendje. Ekkor hiába várják, hogy Isten megszegje saját szavait és "te­gyen valamit" a rossz megfékezésére. Segíts magadon - Isten is meg­segít, vagyis tégy valamit a rossz, a benned lévő rossz leküzdésére, és akkor a "cádik" - Isten - tudja, mi a tennivalója ...   .Hullasson a gonoszokra kénköves esőt ... "   Jobban illik a héber szövegre az a fordítás, hogy "hullat", vagyis az az isteni gyakorlat, hogy így bünteti a gonoszokat, ahogy azt Szodomában tette vagy Góg és Magóg háborújában. A költő ezzel vigasztal­ja magát és hallgatóságát: ne gondoljátok, hogy a gonoszok útja állan­dóan sikeres és "övék a világ". Ez nem így van, mert az isteni gondvi­selés felülkerekedik a gonoszok mesterkedésein és az igazak, a becsü­letesek, "meglátják arcát", vagyis felismerik, megismerik az isteni igazságot.   Ámosz Cháchám (Dáát Mikrá) szerint ez a zsoltár nem közöl di­rekt imaszöveget ("Segíts, Uram, Istenem!" vagy ehhez hasonló), ha­nem információkat tartalmaz, amit a közönség tudomására hozott a költő. Eszerint a zsoltárt közönség előtt szokták felolvasni, énekelni, hogy ne a gonoszok propagandájának higgyenek, hanem bízzanak Is­tenben, ahogy Dávid bízik. Így válik ez a zsoltár egy olyan természetű ima-fohásszá, amit minden nemzedék a magáévá tehet és elmondhat, mivel majdnem minden helyzetre alkalmazható. (Folyt.köv.)   *)Naftali Kraus kétkötetes zsoltár magyarázata 1999 és 2000.ben jelent meg Budapesten, mint az Ősi Forrás sorozat 8. és 9. kötetei. A könyv elfogyott, nem kapható. Belőle közlünk itt időnkét részleteket.