NŐK A BIBLIÁBAN

 

É V A  - AZ EMBERISÉG ÉDESANYJA

  

Kétségtelen, hogy az első nő a világon Éva (héberül: Chává) volt. Ebben egyetért a nem zsidó Biblia is. A teremtéstörténet, Mózes első könyvének elején, az első ember, Ádám, oldalbordájaként ismeri Évát, akivel elkezdődött az élet, a most frissen teremtett világban. Ádám és Éva az első család is egyben, és Éva az első anya a világon Éva teremtését az Írás minden fölösleges pátosz nélkül írja le. Kiderült - kinek? Istennek! -, hogy nem jó az embernek egyedül, nosza teremtünk neki egy partnert. Az Írás nemegyszer emberközelbe hozza a Teremtőt, akinek "kiderül" valami (mintha nem tudta volna eleve) vagy, aki "megbán valamit" (1 Mózes 6,6), történetesen akkor, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a világ megromlott, az emberi gonoszság elhatalmasodott a Földön, a Teremtőnek nem kellett volna teremtenie. Évával kapcsolatban az az érdekes ebben a "megbánásban", hogy nem az asszony miatt bánta meg a Teremtő a teremtést - pedig Éva volt az, aki Ádámot vétekre csábította és ezzel véget vetett az ideális paradicsomi állapotoknak -, hanem Ádám (és leszármazottai) voltak a romlás előidézői. Ennek talán az lehet az oka, hogy Ádámnak nem lett volna szabad lépre mennie (l. a továbbiakban). Amit az Írás nem részletez Éva teremtésével kapcsolatban - azt felfedik a Midrások. Ádám is, Éva is mintha húszévesek lettek  volna, amikor életre keltek (Brésit Rábbá 14,7), vagyis mint felnőtt emberek lettek teremtve és nem mint csecsemők. Ádám 930 évet élt és Éva hat nappal élte túl (Pirké d'rábbi Eliezer), ami arra mutat, hogy a nők már akkor is tovább éltek, mint a férfiak. A Midrás Rábbá szerint nem egy Éva volt, hanem...kettő. Ugyanis, amikor az Örökkévaló megteremtette Évát (a 13. jobb oldali bordából - Jonatán fordítása). Ádám először úgy látta őt, ahogy megteremtődött, véresen, nyálkásan - és megundorodott tőle. A Teremtő megértéssel viseltetett és teremtett még egy Évát, akit már kimosdatva, megfésülve, "befont hajjal" hozott ura és parancsolója elé. Ennek már nagyon megörült Ádám, amikor felébredt (mivel az operáció altatás alatt folyt le...), és látta az asszonyt, megölelte és megcsókolta, és azt mondta: Ez aztán az asszony!... (Pdr"e 12) Évát miért nem Ádámmal együtt teremtette az Örökkévaló? - veti fel a Midrás (B"r 17) a logikus kérdést, miután már előzőleg a többi élőlény hím-nőstény formációban lett megteremtve, míg "Ádám nem talált magának társat" (1 Mózes 2,20). A Midrás válasza: Az Örökkévaló előre látta, hogy Ádám majd panaszkodni fog Évára és bűnbakot lát benne, (amiért vétekbe hozta őt) és ezért nem teremtette "addig, amíg Ádám maga nem követelt társat". Egy ezoterikus talmudi vélemény azt állítja, hogy Ádám kísérletezett különböző állatok nőstényeivel, de ez nem elégítette ki, amíg nem jött Éva. (Jevámot 63,b). Ez azon Írásversen alapul, Ádám szavaival: ezúttal csont a csontomból, és hús a húsomból; ezt nevezik asszonynak (héberül: isá), mivel a férfiből ("is") vétetett.(1 Mózes 2,23) Későbbi korok exegétái kísérleteztek azzal, hogy az ezúttal-t másképp magyarázzák. Közülük is kiemelkedik a Dáát Mikrá (Jehuda Kiel), aki nyelvi alapon mutatja ki, hogy itt a "hápáám" nem ezúttal-t jelent, hanem oldalbordát... * "Vájiven" - és felépítette az asszonyt (uo. 2,22). A B.N.H. igető héberül építést és értelmet is jelent. Ebből azt szűrték le a talmud bölcsei, hogy a NŐ általában értelmesebb, mint a férfi(!!), vagyis könnyebben fog fel bizonyos dolgokat (Niddá 45). További értelmezés a szóra alapozva: az Örökkévaló alaposan "körülnézett" és megtervezte a nő teremtését, mielőtt hozzáfogott volna. "Azt mondta: Honnan teremtsem (vagyis milyen nyersanyagból)? Ha Ádám fejéből teremtem, akkor nagyra tartja magát, és emelt fővel fog járni (feminista lesz...); ha a szeméből, akkor kíváncsiskodó lesz, ha a füléből - akkor hallgatózni fog. Nem teremtem Ádám szájából sem, hogy ne beszéljen sokat (!), sem a szívéből, hogy ne legyen féltékeny, sem a kezéből, hogy ne fogdosson össze mindent, sem a lábából, hogy ne kószáljon összevissza - hanem Ádám egy eldugott belső részéből (a bordából)." (Brésit rábbá 18,2 Azonban a Midrás bölcse rezignáltan állapítja meg, hogy az alapos, előzetes tervezés eredménytelen maradt, mert a nő, mindennek ellenére, kíváncsi, leskelődik, fülel, féltékeny, kószál, fecseg stb., stb. Minderre hoz az illető bölcs - rabbi Jósuá, Sziknin városából - írásverseket tézise bizonyítására. (uo.) Egy másik midrásszerű forrás (A Bölcsek Tanításai - rabbi Nátán alapján), felsorol néhány tulajdonságot, amelyekben a nők és férfiak különböznek egymástól, és a különbségeket meg is indokolja. Ezek ezoterikus, aggádista logikára épülnek, de nincs bennük semmi férfi "sovinizmus". Íme: Miért van az, hogy a nőket nehéz kiengesztelni (más olvasat: elcsábítani), míg a férfiak könnyen engesztelődnek? Azért, mert a nőt a csontból teremtették (ami kemény); ezzel szemben a férfi a földből (agyagból) ered, ami puha. Miért van az, hogy a nők piperészkednek és illatosítják magukat, míg a férfiaknak erre nincs szükségük? Azért, mert a férfi a földből (agyagból) ered, ami nem romlik meg, míg a nő a csontból, ami ha három napig só nélkül áll, megbüdösödik... Miért van az, hogy a férfi szalad (általában) a nő után és nem fordítva? Azért, mert ha valaki elveszített valamit, azt megállás nélkül keresi (a férfi az elveszített bordát), míg az elveszített holmi nem keresi gazdáját. (Brésit rábbá 17,8 valamint Ádrá"n 2,9 és (más olvasatban) Niddá 31,b) * Éva - a Midrások szerint - nagyon-nagyon szép volt, annyira, hogy a szépséges Sára, az első ősanya, olyan volt mellette, mint egy ... majom. Hogyan lehetett őket összehasonlítani, amikor Sára sok nemzedékkel Éva után élt? A Midrás tudja: "Éva képmását (ikon) továbbadták a következő nemzedékeknek, és így volt összehasonlítási alapjuk". (B"R 40,5) A Midrások utalnak arra, hogy Éva szépsége volt az oka annak, hogy vétekbe esett és bűnbe sodorta férjét, Ádámot is. Ugyanis - mondja a legendás értelmezés - az őskígyónak megtetszett Éva, beleszeretett, és el akarta veszejteni Ádámot, hogy megszerezhesse magának Évát! A kígyó - akit a hagyomány a Sátánnal azonosít - terve, amit az Írás is rögzít, egyszerű volt zsenialitásában. Az Édenkert közepén volt két fa: az Élet fája és a Tudás fája. Az Örökkévaló megtiltotta Ádámnak, hogy ezen két fa gyümölcséből egyen, és a férfi továbbadta a tilalmat feleségének, Évának. Ekkor jött a kígyó - "a csábító, a Sátán, a halál angyala, a rossz ösztön" (Zohár 1,35 és Bava Batra 16,a) - és rávette Évát, hogy egyen a Tudás fájának gyümölcséből. Hogyan sikerült ez neki? Egy egyszerű trükk segítségével. Kihasználta Éva tévedését, aki úgy tudta, hogy Isten azt is megtiltotta, halálbüntetés terhe mellett, hogy a Tudás fájához hozzáérjenek. A Midrás szerint meglökte Évát, aki hozzáért a fához - és nem halt bele. Látod, mondta a kígyó - nem történt semmi bajod. Ugyanígy nem történik semmi, ha eszel a fa gyümölcséből! Éva még hezitál (Hol volt Ádám? A Midrás szerint aludt!), de a kígyó megmagyarázza az isteni tilalmat: "Jól tudja az Örökkévaló, hogy azon a napon, amikor esztek belőle (a fa gyümölcséből), kinyílnak szemeitek, és olyanok lesztek, mint Isten, aki ismeri a jót és a rosszat". (uo. 3,5) Éva meggyőződik: látja, hogy "a fa (gyümölcse) jó eledel, gyönyörűsége a szemnek és kívánatos" (1 Mózes 3,6), vett a gyümölcsből és evett, majd adott Ádámnak is, aki szintén evett belőle. Majd amikor a felelősségre vont Ádám mentegetőzik, azt mondja - Báál Háturim szerint -, hogy Éva megverte és így kényszerítette, hogy egyen a tiltott gyümölcsből! ! ! * A vétek elsősorban függelemsértés volt - az isteni parancs megszegése. Ádám és Éva nem lettek okosabbak, miután ettek a Tudás fájának gyümölcséből; egyelőre csak azt tudták meg, illetve tudatosodott bennük, hogy meztelenek. Ekkor jött a fügefalevél, és a Midrás utal arra, hogy a Tudás fája - fügefa volt. (A Midrásban vita folyik milyen fa volt az, van, aki azt mondja, hogy füge, más szerint etrog, vagy szőlő. Az almáról nincs szó a zsidó hagyományban).(* Az affér mindhárom résztvevője súlyos büntetést kapott. Éva a másállapot és a szülés fájdalmait, valamint azt, hogy "vágyakozik férje után, (de) az uralkodik rajta"(1 Mózes 3,16). Az első emberpár kiűzetett az Édenkertből - nehogy egyenek az Élet fájából és örökké éljenek -, és Ádám arca verejtékével túrja a földet, hogy megélhetése legyen. Éva három fiút szült Ádámnak, miután ők voltak az elsők a világon, akik teljesitették a "szaporodjatok és sokasodjatok" parancsát. Káin megölte Ábelt, majd földönfutóvá vált, és Éva szült egy harmadik gyereket - Sét -, akitől a világ benépesedett. Éva, akárcsak Ádám, nem voltak zsidók, a fogalom mai értelmében. Ők voltak az egyetemes emberiség apja, anyja, Ádám a naiv, könnyen átverhető férfi prototípusa, aki a felelősséget feleségére hárítja, és Éva, az örök nő, aki fineszes, okos (Vájiven), de hiszékeny, könnyelmű és csapodár is egyszerre. A hagyomány nagy tiszteletben részesíti Évát és férjét, amikor azt mondja, hogy őket is a Machpéla barlangban temették el, ott, ahol az ősatyákat és ősanyákat És mi lett az első, a legelső Évával, azzal, akit Ádám elutasított, mert nem nyerte meg tetszését? A Midrás (Brésit rábbá 22,7) ezt is tudja: A két testvér, Káin és Ábel, azon veszett össze, kié legyen ez az első Éva...(aki közben már biztos megmosakodott)... És, ha már itt tartunk, kiket vett el Káin és Ábel, hogy szaporodhassanak, hiszen nem voltak nők a világon, Éván kívül? A Psát itt nem mond semmit, és így a Midrás uralja a terepet: Mindkettőjükkel egy-egy iker nőtestvér is született, és azokat vették feleségül... (* AZ ALMA NEM ZSIDÓ FORRÁSBÓL ERED. Középkori festményeken lehet Évát látni, amint egy almafélét nyújt a kígyó felé.