Az atyák BÖLCS TANITÁSAI (73)

 

 AZ ISTENI HOSSZANTŰRÉS

 

"Tíz nemzedék volt Ádám, az első ember és Noáh [Noé] között, tudatván velünk, mily nagy a hosszantűrés Isten színe előtt. Ugyanis minden nemzedék ingerelte és bosszantotta Őt viselkedésével, de Ő tíz nemzedéket várt, míg rájuk hozta az özönvizet.

 

Ugyancsak tíz emberöltő volt Noé és Ábrahám között, tudatván velünk az isteni hosszantűrés mértékét. Ugyanis ezek is bosszantották Őt, míg jött Ábrahám, és [példamutató cselekedeteivel] elnyerte mindannyiuk jutalmát." (Atyák, 5,2)

 

 

    Szembeötlő a Misna két része közötti különbség. Ha az első tíz nemzedék ugyanúgy bosszantotta az Örökkévalót, mint a második, akkor Ábrahám nemzedéke miért nem kapott olyan büntetést, mint az első, Noé nemzedéke, mely teljes egészében elpusztult az özönvízben?

 

A válasz Noé és Ábrahám személyiségében rejlik. Noé gyenge jellemű férfiú volt, akiről a hagyomány megállapítja, hogy csak kortársaihoz képest volt igaz ember, egyébként kis fajsúlyú egyéniség, alkalmatlan arra, hogy megmentse, helyes útra terelje romlott kortársait. Mindössze annyi adatott meg neki, hogy magát és családját megmentse. Belőlük származik a mai emberiség.

 

    Ábrahám, ellentétben Noéval, kétségkívül igaz ember volt, kinek nevéhez fűződik a monoteizmus eszméje, amelynek első terjesztője is volt, és aki - a Midrás szerint - Nimród tüzes kemencéjét is megjárta. Ezáltal vált elkerülhetővé az újabb özönvíz, miáltal megmentette kortársait. Végül is Ábrahám részesült abban a jutalomban, ami nemzedékének járt volna, ha megjavulnak és megtérnek. (Rási).

 

 Máchzor Vitri szerint Ábrahám azért kapta a jutalmat, mert példamutató magatartásával kortársait is jó útra térítette. A Jóisten nem a gonoszok pusztulását kivánja, hanem azt akarja elérni, hogy a rosszak megjavuljanak.

Ábrahám - Isten parancsára - elhagyta Háránt, ahol élt, és Kánaánba ment. Magukkal vitték minden vagyonukat - mondja az Írás -, "és a lelkeket, melyeket Háránban szereztek" (szó szerint: alkottak). A Talmudból tudjuk, hogy eredeti lakhelyükön, feleségével, Sárával, térítéssel foglalkoztak, vagyis a bálványimádókat egyistenhitre oktatták. "Aki egy bálványimádót megtérít Isten szolgálatára, olyan, mintha újrateremtette volna" - mondja a Talmud. (Szanhedrin, 99).

 

 Tiferet Jiszráél magyarázata szerint a "mindannyiuk jutalma" azt fejezi ki, hogy valójában az egész emberiségnek kellett volna megkapnia mindazt - a Tórát, a parancsolatokat, az isteni frigyet, a Kinyilatkoztatást, a csodákat -, amit végül csak Ábrahám és leszármazottai - vagyis a zsidók - kaptak meg. A többi népek vétkeztek, ezzel elvesztették jogukat mindezekre, s csak Ábrahám és leszármazottai lettek a monoteizmus letéteményesei, s maradtak jogosultak az isteni ajándékra.

 

  Ovadja Bartinora irja: "...így aztán te se csodálkozz, hogy ilyen hosszú ideig tűri a bálványimádók garázdálkodásait, akik leigázzák fiait, hiszen annak idején sokáig tűrt, egészen Ádámtól Noéig, míg végül elnyerték méltó büntetésüket".

 

    Toszfot Jóm Tov számításokkal egészíti ki a fenti gondolatot, mondván, hogy az özönvíz 1650 évvel a világ teremtése után volt, tehát ha akkor már ilyen türelmes volt, akkor nem veszett el a remény, hogy napjainkban is visszafizeti a kölcsönt a zsidókat üldözőknek. Az érthetőség kedvéért hozzáteszi, hogy az első Szentély pusztulása 3858 évvel a világ teremtése után következett be, és azóta napjainkig (vagyis Jom-Tov Lippmann Heller rabbi napjáig, aki 1579-ben született) "mindössze" (kb.) 1600 esztendő telt el, tehát: "számítsd ki, és várj rá, mert nem fog késlekedni..."

 

 

                                     ****

 

 

A klasszikus kommentátorok felsorolják az Ádám és Noé közötti tíz nemzedéket. Ezek: Ádám, Sét, Enos, Kénán, Méhállálél, Jered, Chánoh, Mötuseláh, Lemech, Noé.

 

    A Noé és Ábrahám közötti tíz nemzedék: Sém, Árpáchsád, Seláh, Ever, Peleg, Röu, Szrug, Náhor, Teráh, Ábrahám.

 

 Az egyik modern exegéta szerint az isteni hosszantűrés sokkal inkább kifejeződik a második tíz nemzedékben, mint az elsőben. Ez azért van így - szól a magyarázat -, mert az özönvíz előtti primitív emberiség még nem tudhatott az isteni igazságszolgáltatásról, így azt sem nem tudhatta, hogy bűneiért lakolnia kell. A második tíz nemzedék hiába volt tudatában mindennek, mégsem tanult saját tapasztalatából. Ennek ellenére Isten mégis várt ismét tíz nemzedéket.

 

                                     ****

   

Rabbénu Jona szerint az, hogy Isten hosszantűrő, de türelme nem tart örökké - vigasz lehet a galutban élő zsidók számára. Nem kell azt hinni, hogy örökké ki lesznek szolgáltatva elnyomóiknak, mivel a Misna utal arra, hogy a végén - tíz hosszú nemzedék után - a gonoszok elnyerték büntetésüket az özönvízben.

                                    ****

 Miért hosszantűrő Isten? Nem azért, mert feledékeny, hisz előtte nincs felejtés, hanem azért vár a büntetéssel, hátha a büntetendő rosszaknak jó gyermekeik lesznek, miként Noé és egyik fia, Sém lett a sémiták ősapja, vagy mint a bálványimádó Teráchnak olyan fia született, mint Ábrahám ősapánk, aki végül a monoteizmus megalapítója lett. (Midrás Smuél, aki Jehudát, a Haszidot idézi.)