A HETI  SZAKASZ  CHÁSZID SZEMSZÖGBŐL  –  LECH LÖCHÁ -  2012   

 

   MIÉRT NEM HITT ÁBRAHÁM

    AZ ISTENI IGÉRETBEN?

 

    Az első hivő monoteista a világon – aki az akkori pogány világban "felfedezte" az Istent és küldetést vállat elterjeszteni a monoteizmust a világon – Ábrám ben Terách volt, az özönviz után megujuló világ nagy alakja.

 

A Midrások szines mozaikjai elmondják, amit a Tóra maga titokban tart - hogyan fedezte fel Ábrám - hosszas kutatások után – az egyszerü tényt:apja bálványai élettelen figurák csupán és a világot teremtette és élteti egy láthatatlan Isten. Ezért mondja a Midrás – Nimrod király tüzes kemencébe vetette, ahonnan élve szabadult ki, amit a Talmud a 10 megpróbáltatás egyikének tart.

 

Ennek után, Ábrám , isteni parancsra elhagyja szülöföldjét és Kanaánba tart, amit az Örökkévaló leszármazottainak igért – ám nincs gyereke. Ezt szóvá is teszi és egy látomásban Isten megigéri neki az Országot – de Ábrám biztositékot kér: hogy tudhatnám hogy én fogom örökölni?

 

       A haszid felfogás nem tud megbékélni a gondolattal: Ábrám, a nagy hivő, az első monoteista – nem hisz Istennek? "Honnan tudhatnám hogy én öröklöm"? (1.Mózes, 15.8) -  kérdezi az első zsidó, aki nem átall vitába szállni teremtőjével.

 

 A harmadik lubavitsi rebbe, a "Cemách cedek", mélyenszántó haszid filozófiai müvében (Or Hátorá, 1, 82) fel is teszi a kérdést:Hogyan értsük ezt? Hogy lehet az hogy Ábrám biztositékot, egyfajta jelet kér az Örökkévalótól,  hogy igéretét megtartja? Hát az isteni igéret nem elég?

 

   Zárójelben megjegyzendő hogy amikor , ezt megelőzően, az örökkévaló gyereket igér neki – Ábrám hisz és nem kér jelet vagy biztositékot és az Örökkévaló ezt javára irja – de itt, amikor az Országról van szó -  megkérdezi: hogy lehetek biztos benne? Mi a különbség egy leszármazott és az Ország között?

                                                             * * *

 

 A válasz a fogas kérdésre összetett és nem egyszerü. A Cemách Cedek válasza, röviden:

Az elmélet és a gyakorlat között nagy különbség van. Ezért a Talmud konstatálja (Bava batra, 130), hogy  "elméleti alapon nem lehet halachát tanulni", mert lehetséges hogy ha a gyakorlatban felmerül a probléma – más szempontok fognak érvényesülni- Eszerint feltehető – hogy a beszédben megnyilvánuló igéret – ami elméleti - nem mindig teljesül, ha nincs vele valami gyakorlati, cselekvő, aktiv dolog, ami az elvi igéretet gyakorlati sikra tereli.

 

Ábrám aggálya az volt hogy az Örökkévaló szóbeli igérete esetleg nem valósul meg a gyakorlatban -  mivel vétkeik miatt Izrael fiai nem lesznek érdemesek arra, hogy megkapják de-facto – az Igéret Földjét . és az csak "papiron" igéret marad. A gyakorlatias Ánrám úgy gondolkodhatott, hogy "Igéret szép szó---"  - de még szebb ha az meg is valósul-

 

     Ő - aki a láthatatlan Isten sugallatára elhagyta szülöföldjét és egy egész sor megpróbáltatáson ment keresztül (nagy részük ebben a heti szakaszban) – itt most biztosra akart menni és ezért merészelt biztositékot kérni.

 

Ha pedig azt mondaná valaki – de kérem, hogy merészel valaki kételkedni az Örökkévaló igéretében? Amit Isten megigér azt be is tartja!

 

    Persze hogy ez igy van – mondja Cemách Cedek – de van amikor ez csak szellemi-elméleti téren jut kifejezésre ("Böruchániut"), de nem a gyakorlatban. Ebben az esetben – mondja a rebbe – csak egyes, kivételes szellemi kvalitásu emberek részesülnek a szellemi kiváltságban, úgy hogy érzékelik azt – mig ha az a gyakorlatban jut  kifejezésre ("Bögásmijut") – akkor abban minden zsidónak része van.

Ezért kérte itt Ábrám, hogy az igéret egy konkrét szerződés (Brit) keretében legyen , mert ilymódon – nagy a valószinüsége, hogy az nemcsak elméletileg valósul meg, hanem a gyakorlatban is és az Ország fiainak adatik ténylegesen, annak földi valóságában.

 

    A gondolatot talán jobban megértjük, ha emlékeztetünk arra, hogy ugyanez a Cemách Cedek volt az, aki egyszer egy hivének aki allijázni akart - de a rebbe véleménye szerint ott volt rá szükség ahol volt - azt  mondta: miért akarsz allijázni? Mert az ott Erec Jiszráél: "Mách dó Erec Jiszráél" ! – Csinálj itt Erecet! Teremts itt olyan szellemi feltételeket mint Erecben!

 

                           * * *

    Majdnem ugyanaz – forditva is érvényes. Ugyanis, hogyan értelmezzük az a verset (uo, 15, 6) hogy "hitt (Ábrám) az Örökkévalónak ( a fiugyerek igérete dolgában) és az ezt javára irta". Szép kis dolog: Ábrám, aki életét áldozta az Örökkévaló nevének megszentelésért  és ezért a pogány Nimrod király a tüzes kemencébe vetette – hitt az Örökkévaló igéretében (hogy fia lesz) és erre nem is kért bizositékot.

     Hát hogy ne hitt volna? Hát nem természetes ez? Mit kell ezt hangsulyozni? 

 

Erre mondja az Álter rebbe, (RSZ) a chábád haszidizmus megalapitója:

 

     Ábrám minden  vágya az volt, hogy legyen egy fia aki követi őt az általa kitaposott ösvényen az Isten szolgálatában. Erre kapta az isteni igéretet, amely úgy szólt, hogy nem szolgája és háznagya,  a damaszkuszi Eliezer, hanem "az lesz az örökösöd, aki töled fog származni" (vagy, szószerint, "aki ágyékodból származik").

Erre azonban Ábrám rákérdezett (legalábbis gondolatban): Hiszen Izsáknak szabad választása lesz – mint minden zsidónak aki szabadon választhat a jó és az ellenkezője között és nem kötelezi egy előzetes determináció – és igy hogy lehetek bizos abban, hogy megigért és születendő fiam, valóban az én utamat fogja választani?

 

Ezért – mert ilyen kétségei lehettek – és mégis hitt az igéretben, lett neki ez betudva és "javára irva".

 

Igen ám, de hogy igérhette ezt meg neki az Örökkévaló, amikor ez által az igéret által elveszik Izsáktól a szabad választás jogát?

 

Erre a válasz az, hogy amit "Fent tudnak" –  az hogy az Örökkévaló tudja hogy mi lesz, vagyis nincs kétsége afelől, hogyan fog Izsák viselkedni – nem csökkenti vagy korlátozza Izsák jogát a szabad választásra. Izsák azt tesz ami akar és ezzel a szabad választás biztositva van – de "Fent" tudják, mit fog csinálni---

        (Smuot uszipurim 3m 203 oldal)