Nagykövet, aki egy csodáról beszél

                  Egység interju Ilán Mor izraeli nagykövettel

Egy éve érkezett Magyarországra Ilan Mor, Izrael Állam nagykövete. Az ötvenhét éves diplomata politika tudományból szerezte alapképzését, majd nemzetközi kapcsolatok szakon végezte el a Tel-Avivi Egyetem mesterképzését.  Harminc éve végez külügyi szolgálatot Izrael Állam Külügyminisztériumának; élt és dolgozott Afrikában, Észak-Amerikában, Ázsiában, és Európa több országában. Az izraeli követségen található irodájában kerestük fel, hogy megismerhessük munkáját, terveit, az izraeli és a magyar helyzetről kialakult véleményét.

Egység: Egy éve dolgozik Magyarországon. Milyenek látja hazánkat ez alapján?

 

Ilan Mor: Nagyon érdekes országot találtam itt, elsősorban politikai szempontból. Nagyon érdekes fejlődés tapasztalható az élet minden területén, politikai, gazdasági, és szociális téren egyaránt. Ez alatt az év alatt megismerkedtem az ország komplikált történelmével. A magyar társadalom még mindig keresi a választ a napi problémákra, keresi az útját az ország, hogy melyik irányba menjen. A kormányzó politikai párt próbál irányt mutatni, és nagyon érdekes figyelemmel követni ezt a folyamatot. Egy rendkívül izgalmas zsidó közösséget találtam itt, ami egyrészt nagyon megosztott, másrészt – például az antiszemitizmus elleni küzdelemben – nagyon összetartó. A zsidó közösség Izraelhez fűződő viszonya is figyelemre méltó: bár többségükben nem cionisták, de örülnek Izrael létének, és büszkék Izraelre.

 

E.: Milyen elképzelésekkel és tervekkel érkezett? Ezekből mik valósultak meg eddig?

 

I.M. Az alapvető elképzelésem az volt, hogy Izraelt másként mutassuk be, mint ahogy ismerik. A bemutatás technikájáról van szó, nem az volt a kérdés, hogy mit mutassunk, hanem az, hogy hogyan. Én, és a követség is azon dolgozunk, hogy megismertessük Izrael másik arcát. Ahelyett, hogy a közel-kelet napi konfliktusaival foglalkoznánk, szeretnénk segíteni a magyar társadalomnak – amelyik viszonylag keveset tud Izraelről -, hogy újra felfedezze az országot, úgy, ahogyan mi látjuk. Ehhez bemutatjuk az izraeli kultúrát – ami szorosan kapcsolódik a zsidó kultúrához -, a tudományos eredményeket, a high-tec kutatásokat: azokat az aspektusokat, amik, úgy gondolom, kevéssé vannak kihangsúlyozva ebben az országban. Természetesen beszélnünk kell a közel-keleti konfliktusokról is, de igyekszünk a nem politikai kérdésekre koncentrálni, hanem azokra a témákra, amiket az elmúlt években kevésbé domborítottak ki. Foglalkoztak vele, de nem vagyok megelégedve az eredménnyel. Mi ezt nyilvános diplomáciának hívjuk: a képviselet mellett bemutatni Izraelt olyan módon, hogy vonzó legyen az embereknek, és eljöjjenek meglátogatni Izraelt.

 

E: Érkezése óta számos települést meglátogatott. Többször nyilatkozta, hogy szeretné Magyarországnak minél nagyobb részét bejárni, minél több emberrel kapcsolatba kerülni. Mi a célja ezeknek a látogatásoknak?

 

I.M: Először is az, hogy megismerjem az embereket. Úgy gondolom, hogy az élet nem csak Budapesten zajlik, hanem azon kívül is. Szeretném látni, hogy élnek Budapesten kívül a magyarok. Budapest egy metropolisz, olyan, mint Berlin, vagy Tel Aviv – a látványosságok másmilyenek, de a nagyvárosok alapvetően mindenütt egyformák. Sokat utazom, hogy megismerjem az országot és az embereket. Hogy beszéljek velük, pontosan azokról a dolgokról, amiket korábban említettem: hogy bemutassam Izraelt olyan oldaláról, amit sosem ismertek, hogy elmenjenek oda, hogy Izraelt válasszák úti célul. Jöjjenek és nézzék meg, mert Izrael egy csoda. Egy olyan csoda, amit nekünk, izraelieknek, és a világ zsidó közösségeinek közösen kell megőriznünk. El kell mondanunk ennek a csodának a történetét! Tulajdonképpen ezt csinálom az utazásaim alatt: elmondom egy csoda történetét.

 

E: Hogyan látja a magyar többségi társadalom viszonyát a zsidókhoz és Izraelhez?

 

I. M.: Az az igazság, hogy egyenlőnek tekintik Izraelt és a zsidóságot. Ez több szempontból igaz is, de persze a modern Izrael állam és a zsidóság nem egyenlő. Izrael a zsidók országa, de nem a zsidóságé egyetemesen. Azok a zsidók, akik a Magyarországon, Németországban, Franciaországban vagy az Egyesül Államokban élnek, elsősorban is az országaik állampolgárai. A tény, hogy más vallásúak, mint a többség, ez nem jelenti azt, hogy automatikusan izraeliek lesznek. Tehát az emberek nem mindig tesznek különbséget a vallás és a nemzetiség között, automatikusan megfeleltetik a zsidó vallást, a zsidó kultúrát Izraellel. Ezért azt is gondolják, hogy a zsidók biztosan Izraelhez lojálisak. Ez nincs feltétlenül így, azzal együtt, hogy a zsidóság többsége a világon támogatja Izraelt.

 

E: Hogyan látja a zsidóság helyzetét Magyarországon?

 

I.M: Négy irányzat él Magyarországon, akiknek együtt kéne működniük. Nem vagyok híve a nyílt ellenségeskedésnek. Ha vannak ellentétek – és természetesen vannak – azt a „családon belül” kell elrendezni, a lehető legbarátságosabb módon. Ne adjunk lehetőséget azoknak, akik ugrásra készen lesik, hogy a zsidó közösség szétszakadjon, hogy a csoportok nyilvánosan küzdjenek egymással. Azt tartom, hogy beszélni kell egymással, diszkréten kell kezelni a konfliktusokat. Tudom, hogy nem lehet minden problémát megoldani, de törekednünk kell, hogy megtaláljuk a módját az együttműködésnek, a közös fellépésnek. Azt szeretném, hogy legyen békesség a közösségek között – minél előbb, annál jobb.

 

E: Az elmúlt év legfontosabb esemény az izraeli-magyar kapcsolatokban Áder János köztársaság elnök úr látogatása volt. Nem árnyékolta be Ön szerint a köztársasági elnök látogatását az a tény, hogy Kövér Lászlót „helyettesítve” érkezett?

 

I.M: Nem, pont ellenkezőleg. Az, hogy az elnök úr képviselte Magyarországot, hogy a legmagasabb közjogi méltóság érkezett erre fontos eseményen, azt mutatta, hogy a magyarok tudják, milyen fontos az antiszemitizmus elleni küzdelem. Szerintem semmi nem árnyékolta be ezt a remek látogatást. Figyelembe kell venni a tényt, hogy ez volt az elnök úr egyik első hivatalos útja Európán kívül. Ennek szimbolikus értéke van. Izrael örömmel és tisztelettel fogadta Áder elnök urat – ahogy az barátok között illik.  Jól sikerült látogatás volt a legjobb időben.

 

E: Áder János izraeli útja kapcsán azt nyilatkozta, hogy az elnök úr megtalálta a megfelelő szavakat a Kneszetben tartott beszéde során. Mások azonban élesen bírálták, mivel a magyar kormányzat szerepét a zsidók deportálásában passzívnak írta le. Mit gondol erről?

 

I.M: Nem vagyok történész, de sokat foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel, és meg van a saját személyes véleményem róluk. Az elnök úr – aki most először látogatott Izraelbe – egy nagyon zsúfolt programon vett részt és ilyen körülmények között tartotta meg a Kneszet előtt a beszédét, ami szerintem nagyon jól sikerült. Máskor, más körülmények között talán erősebb szavakat fog használni. Lehet mondani, hogy ez vagy az hiányzott, vagy esetleg túl sok volt… ez nézőpont kérdése. Összességében azt üzente a magyar társadalomnak, hogy az antiszemitizmus ellen küzdeni kell, és ő részt vállal ebből a harcból. És ez számít.

E: Az elmúlt hetek eseményei azt jelzik, Izrael háborúra készül. Benjamin Netanjahu teljhatalmat kapott, sms-ben értesítik a lakosságot az esetleges vészhelyzetekről. Valóban elképzelhető, hogy kitör a háború?

 

I.M: A közel-keletre az a jellemző, hogy mindig az a legvalószínűbb, ami a legkevésbé valószínű. Sajnos Izraelt, a közel-kelet egyetlen stabil, sokszínű demokráciáját egy instabil, vallási fanatizmustól terhes régió veszi körül. Senki nem tudja, mi fog történni. Van egy mondás, hogy a prófétálás a bolondoknak való. Én nem vagyok bolond, így nem bocsátkozom találgatásokba. Senki nem tudja, mi fog történni. Egy dolog biztos: Izraelnek mindig olyan pozícióban kell lennie, hogy egyedül meg tudja védeni magát. Nem támaszkodhatunk más országok segítségére. Még akkor sem, ha a legbarátságosabb országról van szó.

 

E. Érezhető a háború fenyegetése a követség mindennapi életében?

 

I.M: Figyelemmel követjük az izraeli eseményeket, a családunk, a barátaink Izraelben élnek. Mi itt a követségen folytatjuk a munkánkat, ahogy korábban is mondtam, hogy megismertessük Izrael valódi arcát. Persze nem kerülhetjük el, hogy ezekről a dolgokról is beszéljünk – tudom, hogy a magyar média és az emberek is érdeklődnek az izraeli események iránt. Mi folytatjuk a napi életünket, hogy bemutassuk a civil Izraelt, miközben, az agyunk hátsó szögletében jelen van az állandó fenyegetettség, ahogy minden izraelinek, akárhol él is. Imádkozunk Istenhez – ez biztos nem árt.

 

E: Az elmúlt években többször felmerült, hogy Benjamin Netanjahu Magyarországra látogatna. Még sosem jött hivatalban lévő izraeli miniszterelnök hazánkba. Lát esélyt arra, hogy ez a közeljövőben megtörténjen?

 

I.M. Esély mindig van. De biztosat nem lehet tudni, pontosan a régió instabilitása miatt. Néhány éve már minden meg volt tervezve, szervezve a látogatására, de az utolsó pillanatban, az izraeli helyzet miatt kénytelen volt lemondani az utat. Ez nem szép, de sajnos ez az izraeli valóság. Tudom, hogy tervez Magyarországra látogatni, ezt mondta is a köztársasági elnök úrnak.

 

E. Az olimpia kapcsán nagy port kavart, hogy Simon Peres nem tudott részt venni a megnyitón a sábesz kezdete miatt. Hagyományőrző zsidóként került már hasonló helyzetbe?

 

I.M. Természetesen. Ez minden nagykövettel, vagy bármilyen Izraelt képviselő személlyel megeshet. Zsidók vagyunk, ez a kultúránk és a vallásunk, amit tiszteletben kell tartanunk. Ha van egy esemény, ami szombatra esik, akkor egyszerűen nem veszek részt rajta.

 

E. Maradjunk a sportnál. Beszélgetésünk után nem sokkal kezdődik az izraeli-magyar barátságos futballmérkőzés. Megnézi?

 

I.M: Természetesen. Nagyon szeretem a focit.

 

E: Többször ellátogatott már a chábád és az EMIH zsinagógáiba, részt vett közös tanulásokon is. Mik a tapasztalatai a magyarországi chábád mozgalomról, ill. az EMIH munkájáról.

 

I.M: Mindent, ahol a zsidó hagyományt, vallást és kultúrát mutatják be a közösségnek, az nagyon jó dolog. A zsidóság nem egységes vallás, és én támogatok mindent, ami a zsidó közösség sokszínűségét erősíti.

 

E: Közlednek az őszi ünnepek. Hogyan készül rájuk és hol fog ünnepelni?

 

I.M: Még nem tudom, hol fogom köszönteni Ros Hásánát, de mindenképpen ott leszek valamelyik zsinagógában. Jom Kipurkor nem leszek Magyarországon, de Ros Hásánákor megpróbálok mindenütt ott lenni, ahova meghívnak Tavaly, amikor ide érkeztem, az egyik probléma, ami álmatlan éjszakákat okozott nekem az volt, hogy melyik zsinagógát látogassam meg először Ros Hásáná alkalmából. Végül körbe jártam a várost, és több nagy zsinagógában is tiszteletemet tettem. Remélem, Isten meg fogja hallgatni az imáimat, egész életemben nem imádkoztam annyit, mint ebben az évben. Nem vagyok kifejezetten vallásos, de egy jó zsidó vagyok, akinek megvan a saját párbeszéde Istennel.

 

E: Mit kívánna az újévre Magyarországnak és Izraelnek?

 

I.M: Nehéz kérdés…Nos, Izraelnek azt, hogy az újév legalább olyan békében teljen, mint az idei. Ne legyen háború, ne legyen terrorizmus. Hogy arra koncentrálhassunk, amiken valóban javítanunk kell: a gazdasági helyzetre, a szociális ellátás javítására, hogy igazságosabb legyen a terhek megosztása a társadalmi csoportok között. Azt kívánom, hogy jussunk túl ezen a válságon, oly módon, hogy az ne érintse Izraelt. Ne legyen Izrael rákényszerítve, hogy önvédelemből erőszakot alkalmazzon azok ellen, akik nem ismerik el a jogát a létezéshez. Magyarország viszonylatában azt kívánom, hogy folytatódjon Izraellel a párbeszéd. Hogy minél több magyar látogasson Izraelbe és ismerje meg ennek a csodának az igaz történetét. Az kívánom, hogy kevesebb legyen az antiszemitizmus – tudom, hogy ez egy nagy kívánság, hiszen gyűlölet olyan, mint egy krónikus fertőző betegség. De muszáj megpróbálni. Kívánom, hogy kevesebb legyen az új antiszemitizmus, aminek Izrael Állam a célpontja. Azt hiszem ennyi a kívánságlistám. Mi mást kívánhatnék? Egészséget, megélhetést, boldogságot. Ezek azok, amikre vágyom, amikben hiszek.

 

E. Ámen! Köszönöm a beszélgetést, és kívánom, hogy az új évben valóra váljanak azok a kívánságok, amikért dolgozik!