HETI SZIDRA -  CHASZID SZEMSZŐGBŐL  – NOÁCH – 2012 A

 

       MEGSZELIDÜLT VADAK A  BÁRKÁBAN

 

    Tévá – bárka – héberül szót is jelent. Erre az értelemazonosságra a haszid exegétika egy sor magyarázó-értelmező újitást épit.

 

   Ime, a romlott emberiség megkapja büntetését, itt az özönviz, amely elpusztitja az egész világot és az Irás lakonikusan konstatálja, hogy "csak Noé maradt meg és vele együtt akik voltak a bárkában" (1. Mózes, 7, 23). Ezek – csekélység – az összes létező állat és madár világ, beleértve a vérengző fenevadakat is. Ezeket kellett néhány embernek – Nóé fiainak és feleségeiknek  - ellátni ami egy emberfeletti munka lehetett. Elég ha tudjuk, hány ember dolgozik, normális körülmények között, egy-egy kisebb állatkertben – hogy megértsük mit vállalt magára Noé a bárkában, csakhogy mentse a menthetőt az özönviz elől.

 

A lubavitsi rebbe, a Likuté Szichot cimü monumentális müvében, bonckés alá veszi Rási magyarázatát a fenti versre. Miért kellett az Irásnak hangsulyozni hogy "csak" Noé maradt meg: Hiszen ez természetes. Ha az egész világ elpusztult az özönvizben, akkor  ki maradt meg, ha nem Noé?

 

Erre Rási azt mondja hogy a "csak" értelme hogy Noé "magára maradt". És itt Rási rögtön csatolja a Midrás Ággádá  toldalékát, amely hozzáteszi hogy Noé nyögött és vért köpött, az állatok ellátása körüli nehéz munkában". Rási itt hozzáteszi, hogy "mások szerint Noé késlekedett az oroszlán vacsorájával és az megmarta őt". Erre mondja az Irás "az igaz ember is elnyeri jutalmát a földön" (Példabeszédek, 11, 31).

 

  Miért csak Noé foglalkozott az oroszlán vacsorájával és miért nem segitették őt ebben fiai vagy menyei- kérdezi a rebbe (Likuté Szichot, 5. kötet, 51 oldal). A válasz: segitették de még mennyire – ennyi állatot ellátni egy maroknyi embernek – nem könnyü munka hosszu ideig, de Nóé, mint tudjuk, egy cáddik volt és az oroszlán az állatok királya ezért Noé őt személyesen szolgálta ki.

 

  Bár a vadállatok a bárkában megszelidültek – a közös veszély hatására és vagy azért mert a bárkában erősen ragyogott az isteni Fény, akárcsak az idők végén lesz, mikoris a próféta szavaival (Jesája) a farkas a báránnyal fog lakni és az oroszlán a gödölyével – itt az oroszlán megmarta a késlekedő Nóét, aki vért izzadt a nehéz munkában.

 

  Az állatok annyira megszelidültek a kényszerlakhelyet jelentő bárkában – hogy nem is akarózótt nekik kimenni és Rási szerint (a rebbe idézi a L.Sz. 25 kötetében) és ujra betölteni a vadállat nem szimpatikus szerepét . Úgy hogy egy külön Irásversre volt szükség – "Menj ki a bárkából – te, a feleséged, a fiaid és minden állat" (1.Mózes, 16, 17) – Rási hozzáteszi hogy az állatokat vidd ki, ha nem akarnak kimenni- - -

 

* *

A dolog tanulsága a chaszid felfogás szerint az, hogy Noé, annak ellenére hogy nagy cáddik volt, nem derogált neki az állatok ellátásával foglalkozni, látástól vakulásig – a Talmud szerint nem volt mikor aludjanak, mert egyes állatok nappal esznek mások meg éjjel- Noé nem vette tekintetbe személyes kényelmét, tette a magáét,  "nyögött és vért köpött" és  veszélyeztette egészségét, mert nem volt biztositéka, hogy az egyik vadállat nem fogja, merő megszokásból – széttépni

 

Innen a tanulság a mai zsidóknak: még ha valaki nagy cáddiknak is érzi vagy gondolja magát – köteles gondoskodni más zsidók szellemi ellátásáról, tanitásáról és közelebb hozni őket a zsidósághoz. Még akkor is ha egyes zsidók "vadállatok", vagy csak egyszerü behémek a szemében – köteles folytatni a munkát és nem lemondani egy zsidóról sem.

                                                              *

      "Világosságot  tégy a bárkában"

 

    Ahogy mondottuk, Tévá-Bárka – de Tévá betüket is jelent. Igyekezni kell hogy a Tóra és az ima betüi világitsanak – ha megfelelő átérzéssel adjuk őket tovább-

 (Keter sem Tov).

 

Fennáll a veszélye annak, hogy a napi elfoglaltság, a megélhetés, stb – elöntik az embert mint az özönviz. Ennek az ellenszere a Tévá – a Tóra és az ima betüi. Amely mint Noé bárkája menedékként szolgálhat. (uo).

 

     Erre szokta a Bást mondani, hogy be kell menni – "menekülni " – a Tévába, ami nem más mint  a Tóra és ima "bárkája" – és idézni, ismételni mondatokat, az imából, és a Misnáből (betüi MSNH – azonosak a lélek – Nesámá – betüivel. Ezek megvédenek a rossz gondolatoktól is, amelyek mint a hömpölygő vad vizek – elöntéssel fenyegetnek. (Széfer Hámáámárim)