ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI( 67)

             "EZ VALAKI MÁS...!"

 

 Elisa ben Avuja mondotta: "Amit gyerekkorában tanul valaki, az olyan, mint a tintaírás új papíron. Amit viszont öregkorában tanul valaki, az olyan, mint az írás leradírozott papíron... " (Atyák, 4, 20).

 

  Elisa ben Avuja a javnei tanaiták kései nemzedékének tragikus alakja.

Jeruzsálemi patrícius család elkényeztetett gyermeke, Akiba tanulótársa, aki neves tanaitává vált, és aki életének egy bizonyos fordulópontján meghasonlott önmagával, elhagyta ősei hitét, végül a rómaiak szolgálatába állt.

 Amint később tanítványának, Meirnek mesélte, körülmetélésének napján apja fogadalmat tett, hogy fiát a Tórának szenteli. "De mivel nem gondolta komolyan, nem sikerült a dolog" - jegyezte meg cinikusan.

    A Talmud elbeszélése szerint egyike volt azon négy Bölcsnek, akik "bementek a Kabbala ligetébe", vagyis akik az elvont, misztikus dolgokkal foglalkoztak, mint pl. a teremtés és az égi hierarchia. Mint ismeretes, a négy emberból mindössze Akiba vitte el szárazon, ketten megőrültek, Elisa pedig meghasonlott, elhagyta hitét, és árulóvá vált. (CHágigá, 14)

 

                                    ****

 

Bölcseink megpróbáltak magyarázatot találni Elisa pálfordulására.

Egyik - ezzel kapcsolatos - vélemény szerint Elisa egyszer látott egy embert, aki a Tóra utasításaival ellentétben nem hessegette el az anyamadarat, s így fosztott ki egy madárfészket, vitte el a fiókákat. Másnap ugyancsak látott egy ugyanilyen esetet, de ekkor az az ember betartotta a Tóra - ezzel kapcsolatos - előírását, de lemászván a fáról megmarta egy kígyó és meghalt. Ebből azt a tanulságot vonta le, hogy a bűnt nem büntetik, a jótettnek nincs jutalma.

Másik vélemény, hogy Elisa a kegyetlen terror alatt szemtanúja volt több Tóra-nagyság kivégzésének, ami annyira megrendítette hitében, hogy azt gondolta, a zsidó népnek nincs jövője, Isten ments, és az egyetlen megoldás behódolni a római hatalomnak.

 

   A jeruzsálemi Talmud beszéli el, hogy Elisa - egy csapat római zsoldos élén - behatolt a Tanházba, ahonnan azzal kergette ki az ott tanuló ifjakat, hogy semmi keresnivalótok nincs itt, menjetek, és legyetek suszterek, építőmunkások stb.

Egy további forrásból tudható, miszerint Elisa már korábban is gnosztikus nézeteket vallott, s különböző keresztény szektákkal kacérkodott. Az "Áchér" (ez  valaki más) gúnynév akkor ragadt rá, amikor nyilvánosan felkeresett egy prostituáltat - ezzel demonstrálván a hagyományhű zsidóság elhagyásának szándékát -, aki döbbenten ismerte fel Elisát. Meg is kérdezte tőle: nem te vagy a neves Talmud-bölcs, a híres tudós? Ekkor Elisa kitépett szombaton - az ágyásból egy retket, és átnyújtotta a meglepetéstől ámuldozó nőnek, aki csak annyit bírt kinyögni: "Ez nem Elisa, ez valaki más..."

                                    ****

 Hihetetlenül hangzik, de Meir rabbi, a tanítványa, ekkor sem hagyta el.

Több ízben találkozott vele, s kérlelte, térjen vissza a zsidósághoz, de Elisa azzal utasította vissza, hogy ő már olyan messzire eltávolodott, ahonnan már nincs visszatérés.

 

  Történt, hogy miközben Meir egy szombaton tibériási zsinagógában a dróséját mondta, jelentették neki, hogy Elisa az utcán lovagol. Meir a nyomába szegődött, s ekkor Elisa az után érdeklődött, miről szólt a beszéde. Meir elmondta neki, mire Elisa megjegyezte, hogy (Meir) Mestere, Akiba, arról a témáról más véleményt vallott. Közben tovább sétáltak, de egyszer csak Elisa megállt, és azt mondta Meirnek: ne gyere tovább, Meir, mert lovam léptein lemértem, hogy eddig tart a szombati járhatóság határa. (Tchum Sábbát) Térj hát vissza...

   - Térj te is vissza - kérlelte ismételten Meir Elisát -, de az továbbra sem adott beleegyező választ, csak annyit mondott, hogy a Szentély le

rombolt falai mögül egyszer égi hangot haIIott: "Térjetek vissza, Ó, tékozló fiúk... kivéve Elisát, aki ismert engem, és fellázadt eIIenem". (Jeruzsálemi Talmud, Hágigá, 2,1) Ez is azt bizonyítja, hogy Elisa nem akarta hűséges tanítványát befolyásolni, hitétől eltéríteni.

     Amikor Meir hírét vette, hogy Elisa a halálán van, elment hozzá, hogy még utoljára a lelkére beszéljen. Ekkor Elisa megkérdezte: és ha megtérek, akkor elfogadnak?

    "Térjen meg [az ember], amig csak a szíve dobog" - idézte válaszként a ZsoItárverset Meir, mire Elisa sírva fakadt, majd meghalt. Úgy tűnik, Mesterem megtért halála előtt - vélekedett Meir. (Uo.)

 

  A Bölcsek sokat tanakodtak azon, hogyan engedhette meg magának Meir, hogy a hitehagyott Elisától tanuljon? Válaszuk: Meir úgy tett, mint aki a gránátalma belsejét megeszi, de a héját eldobja...

 

   Bölcseink, úgy látszik, elfogadták Meir feltevését Elisa halála pillanatában való megtérésérőL Tény, hogy mondásait nem hagyták ki az Atyák bölcs tanításai ból. Fenti mondása is bizonyság arról, hogy amit Elisa fiatalkorában tanult, az öregkorára is javára szolgált, amikor is hányatott élete, mint egy leradirozott papiron lévő homályos írás tükrözte egy önmagával meghasonlott zsidó sorsát.

 

                                    ****

 

Az Atyák rabbi Nátán féle szövegében (I verzió, 24. fej.) Elisa további nyolc mondása szerepel. Ezek közös nevezője, hogy a Tóra tanulásának csak akkor van értelme, ha jócselekedetekkel párosul.

 

   Egyik ilyen mondása: ha valaki jót cselekszik, és emeIIett tanulja a Tórát, az olyan, mintha nyeregben ülne a lovon, de ha valakinél a Tóra-tanulás nem párosul jó cselekedetekkel, az olyan, mintha nyereg nélkül ülné meg a lovat, hiszen a ló minden pillanatban ledobhatja...

 

   Milyen érdeme volt Elisának, aki "más" lett, hogy megemlítik az Atyák között?

Az, hogy nem akarta Meirt, a tanítványát bűnbe vinni, sőt figyelmeztette, hogy ne menjen túl a szombati határon. Isten nem marad senkinek adósa, és senkit nem rövidít meg...