MIT MOND A HALACHA?

 

SZABAD-E ZSIDÓNAK EGY KERESZTALAKU

KITÜNTETÉST VISELNI

VAGY OTTHON TARTANI?

 

Szabad-e viselnie vagy otthon tartania egy kereszt alakú kitüntetés egy zsidónak? – vetette fel a kérdést Oberlander Báruch rabbi a Vasvári Pál utcai zsinagógában tartott elõadása felvezetéseként. A téma apropója a Magyar Tisztikereszt, amellyel Oberlander rabbinak a magyarországi zsidóság újjáélesztéséért végzett több, mint két évtizedes munkáját ismerte el a köztársasági elnök.

 

 

Gut Sábesz: Elõször is hadd gratuláljak ehhez a magas kitüntetéshez! Ugyanakkor rögtön meg is kell kérdeznem, miért fogadta el?

 

Oberlander Báruch rabbi:Két része van ennek a kérdésnek. Elõször meg kell vizsgálni a háláchikus hátterét, erre mindjárt kitérünk. Másodszor én azt gondolom, ennek egy nagyon fontos üzenete van a magyar zsidóság számára. Az az üzenet, hogy a köztársasági elnök és a magyar állam elismeri és fontosnak tartja a vallásos zsidóság fejlesztését és a magyar zsidó hagyományok megtartását, újjáélesztését.

 

G.S: Biztos vagyok benne, hogy ennek a kérdésnek is van háláchikus irodalma. Hol találjuk a téma forrását? Egyáltalán, mi lehet a háláchikus gond ezzel a kitüntetéssel?

 

O.B.r: A legelején hangsúlyoznom kell, hogy a zsidóság nem térítõ vallás. Ez abból fakad, hogy messzemenõen tiszteletben tartja a többi egy­is­tenhívõ val­lást. Ebbõl következik, hogy úgy gondoljuk, mindenkinek a saját vallása szerint kell élnie, a rá vonatkozó szabályok mentén, és ahhoz, hogy Istennel kapcsolatot építsen ki nincs szükség rá, hogy elhagyja vallását. Mai­mo­ni­dész (A királyok szabályai 8:11.) azt írja, hogy az a nemzsidó, aki elfogadja magára nézve kötelezõnek a Noé gyerekeinek megparancsolt hét parancsolat betartását, és lelkiismeretesen, mély hittel megtartja õket, „az úgy tekintendõ, mint 'A világ jámborai', és részesül az eljövendõ világban". Kinek-kinek megvan a maga vallási szimbólumrendszere, amit használ, s amit a többiek tiszteletben tartanak. A probléma, amit a közösségen belül többen felvetettek az az, hogy egy más vallás szimbólumát idézõ kitüntetés nem okozhat-e félreértéseket, különösen egy rabbi esetében.

A kitüntetésen kétféle kereszt van, maga a medál egy görög keresztet, ha jól tudom egész pontosan talpas keresztet mintáz, a közepén pedig a magyar címer van.

 

A Sulchán Áruch (Jore déá 141:1.) azt mondja, egy zsidónak nem lehet a birtokában semmilyen más vallás kegytárgya, ezenkivül nem is szabad ilyen kegytárgyból hasznot húznia, például pénzért eladnia. Ennek az az oka, hogy ha a tulajdonomban van ilyen dolog, akkor azt gondolhatnák az emberek, hogy azt a vallást követem.

 

A kereszttel kapcsolatban konkrétan azt találjuk (Römá uo.), hogy ha ez a kereszt csak emlékként vagy díszként szolgált eddig, akkor szabad zsidó birtokában lennie, de ha imádkozáshoz, szertartáshoz használták eddig, akkor kegytárgynak számít, és tilos. Megjegyzendõ, hogy a cenzúra ezt nem engedte a Sulchán Áruch­ban kinyomtatni és csak az elsõ, 16. századi kiadásokban található, így sok rabbi, köztük például Jichák Á. Herzog izraeli fõrabbi (1888-1959) sem ismerte ennek a háláchának a részleteit (lásd Tchuká leJöszráél I. köt. 17. old. 10. lábj.).

 

A kérdés tehát az, hogy egy kitüntetés kegytárgy-e. Joszéf Sául Nathansohn (1808-1875), a lvovi rabbi arról számolt be könyvében (Soél umésiv responzum, I. köt. 3. rész 71. fej.), hogy a király 1842-ben Lvovban járt és kitüntetett többek között egy zsidót is. A kitüntetett zsidó Nathansohn rabbihoz fordult a kérdésével, hogy szabad-e viselnie a kitüntetést. Õ a Sulchán Áruch, korábban említett rendelkezéseire hivatkozva úgy döntött, hogy mivel ez egy dísz, szabad birtokolni. Ez az elsõ konkrét említés a rabbinikus irodalomban a kereszt alakú kitüntetés kérdésére.

 

G.S: Van-e olyan, aki nem ért egyet ezzel a döntéssel?

 

O.B.r: Éppen egy felmenõm vélekedett errõl másként. A dédnagymamám bátyja, a csornai születésû Grünwald Mózes (1853-1910), aki Huszti fõrabbi volt és korának egyik leghíresebb magyar ortodox rabbija, az 1880-as években egy erdélyi zsidó vezetõ kérdésére azt írta (Árugát háboszem responzum, Jore Déá 130. fej.), nem szabad megtartani egy ilyen kitüntetést. Szerinte a Sulchán Áruch csak az eladását engedélyezi egy ilyen tárgynak, a megtartását nem. Ezt  azzal indokolta, hogy félreérthetõ lenne egy kereszt birtoklása (lásd Sulchán Áruch uo. 3. Sách 8., 16.). Sokat kutakodtam, de úgy tapasztaltam, nem nagyon osztják ezt a nézetet a más rabbik, hiszen egy állami kitüntetés igazán nem összekeverhetõ egy kegytárggyal, és nagyon is egyertelmû miért található ez a kitüntetett birtokában.

 

G.S: Említette, hogy kétféle kereszt van a kitüntetésen. Van különbség a megítélésükben?

 

O.B.r: Az egyik ugye maga a medál formája, a másik a címer a kettõs kereszttel. A Sulchán Áruch(lásd Spira Cvi Hirs [1850-1913], munkácsi rabbi Dárké tsuvá cimû könyvében a Sulchán áruchhoz uo. 3.) azt is mondja, hogy amit nem keresztnek, tehát nem kegytárgynak, használnak egy adott városban vagy országban, az egyértelmûen birtokolható vagy eladható, hiába más országban annak használják. Nem vagyok szakértõje a keresztény szimbólumoknak, sem a heraldikának, de úgy tudom, Magyarországon ezek egyike sem általánosan elterjedt vallási jelképként. A medál formája nem a vallási jelképként és szertartásokhoz használt un. latin kereszt, hanem a talpas kereszt, ami nem használatos szertartásokhoz, tehát semmiképp nem kegytárgyról beszélünk. A címerrel kapcsolatban is egyértelmû, hogy a benne szereplõ kettõs kereszt ellenére nem egy kegytárgy, mert a hivõ keresztény soha nem fogja annak használni. Minden igazolványon, sõt a pénzeken is rajta van, és ha a kitüntetéssel lenne háláchikus probléma, akkor minden egyes magyar pénzzel is az lenne, amin szerepel. De nincs velük gond, mivel ez nem vallási jelként funkcionál ebben a kontextusban.

 

G.S: Ezek alapján tehát el lehet fogadni és meg is lehet tartani a kitüntetést. Kérdés még az, hogy szabad-e viselni?

 

O.B.r: Hildesheimer Ezriel (1820-1899), aki Kismartonban volt rabbi, majd Berlinben mûködött tovább, 1877-ben feljegyzett egy esetet (responsum kötetében Jore déá 179. fej.). Németországban egy hitközségi elöljárót tüntettek ki kereszt alakú érdemrenddel, amit õ büszkén viselt is – annyira, hogy még zsinagógába is abban ment, sõt elvárta, hogy a Tórához is hívják, mellén a kereszttel. Ezt a rabbi nem engedte, mondván, a keresztnek nincs keresnivalója a zsinagógában, és ott azért már félreérthetõ.

Sok más rabbi is foglalkozott a keresztet formázó kitüntetések kérdésével, többek között Ovadia Joszef (szül. 1920), nyugalmazott izraeli szfárádi fõrabbi is (Jöcháve Dáát responsum 3. köt. 65. fej.). Õ említi többek között egyik elõdjét, Jáá­kov Méir rabbit (1856-1939), aki bizonyos jeles eseményeken viselte a kereszt alakú kitüntetését.