.
ZSIDÓSÁG – ÁTÓL Z.ig –L, betü
MOST EGY ÉVE JELENT MEG BUDAPESTEN NAFTALI KRAUS LEGUJABB KÖNVYE, AZ ŐSI FORRÁS SOROZAT 19. KÖTETE. EZ A ZSIDÓ FOGALOMTÁR.
MIVEL A PESTI UJ ÉLET "FELSŐ UTASITÁSRA", MEGSZAKITOTTA A KÖNYVBEN FOGLALT INFORMÁCIÓ FOLYTATÁSOS KÖZLÉSÉT – MEGTESSZÜK EZT MI HELYETTE
L
LADINÓ – spanyol-zsidó keverék nyelv, a keleti zsidók „jiddise”. Valamikor sokan beszélték, sok héber szó keveredett bele, de alapja a spanyol. Héber betűkkel írják és a Tórát, Misnát stb. lefordították L.-ra. Ma, akárcsak a jiddist, egyetemen kutatják, tanítják.
LÁG B'OMER – (héber) az omerszámlálás (l. o.) 33. napja (az L és G héber betűk számértéke). Ezen a napon szünetel az omerszámlálás napjaiban szokásos gyász, ilyenkor szoktak nyiratkozni és esküvőt is tartanak. A legenda szerint ezen a napon szűnt meg a járvány, ami rabbi Akiba tanítványai között pusztított. Kelet-Európában szokás volt ezen a napon a chéder-gyerekeket a szabadba vinni, hogy ott íjjal-nyíllal játszanak, ami utalhat rabbi Akiba tanítványainak feltételezett részvételére a Bár-Kochbá-szabadságharcban.
LÁSON HÁKÓDES – (héber) a szent nyelv. Bölcseink szerint ez a héber nyelv, amellyel az Örökkévaló a világot teremtette. Maimonides szerint nincsenek a H.-ben vulgáris kifejezések, sem a genitáliák nevei, és ezért is számít L. H.-nek. Még a mai, hétköznapi ivrit nyelven sem lehet nagyon káromkodni vagy átkozódni, és akik ezt igénylik, az arab és az orosz nyelvet használják.
LÁSON HÁRÁ – (héber) „rossz nyelv”, pletyka, megszólás, kibeszélés. A Tóra egyértelműen tiltja. Büntetése – Bölcseink szerint – a cáráát (lepra?) és egyéb kiütéses betegségek. Mirjám, Mózes és Áron nővére, akit a Tóra prófétanőnek nevez, kiütéses betegségben szenvedett, miután kibeszélte Mózest, és egy hétig karanténban tartották. Azt is mondták a Talmudbölcsek, hogy inkább ne beszéljen valaki felebarátjáról jót sem, mert azáltal majd oda jut, hogy kibeszéli és rosszat mond róla. Van, ami valójában nem kimondottan L. H. csak hasonlít rá, ezt a L. H. „poraként” említik Bölcseink.
LÉBEDIG, lébecol – (jiddis) élénk, virgonc vagy: jól él. Németből, Pesten keresztül a jiddisbe átment jövevényszó.
LECHÁ DODI – (héber) „Jer, barátom”, szombatfogadó dal. Slomó Hálévi Alkavec, a neves szfárádi poéta költeménye, aki a XVI. században Cfáton élt. A világ minden táján ismerik és dalolják. A pájtán (poéta, l.o.) arra a talmudi epizódusra alapozta dicshimnuszát, mely szerint rabbi Chánina, péntek estefelé szépen felöltözött, és azt mondta: „Menjünk a szombatkirálynő elibe!” Rabbi Jánáj is kiöltözött, és azt mondta: „Jöjj menyasszony, jöjj menyasszony!” (Sábbát 119,a).
A péntek este a zsinagógákban énekelt dalt, Patai József halhatatlan fordításában közöljük:
„Jer, fogadjuk, jó barát, Szombatot, a szép arát!
»Őrizd híven, gondolj rája!« hangzott Isten egy szavára.
Egy az Isten, s dicssugára a világot hatja át!
Jer, köszöntsük, jó barát, Szombatot, a szép arát!
Fel vidáman Szombat elé!Mert az Isten megszentelé,
Áldásforrást adott belé, ki kezdetből végbe lát!
Jer, fogadjuk, jó barát, Szombatot, a szép arát!
Királyváros, dicső Szentély, fel a romból! Emelkedjél!
Síró völgyben búd véget ér, már Istened újra áld.
Jer, köszöntsük, jó barát, Szombatot, a szép arát!
Fel a porból! Félre bánat! Vedd föl, népem, díszruhádat,
Iisáj fia jön utánad, s minden rosszat jóra vált!
Jer, fogadjuk, jó barát, Szombatot, a szép arát!
Ébredj! Ébredj! Lobban lángod!Ragyogd be a nagyvilágot,
Fel, dalolj, mert újra látod Isten fényes sugarát!
Jer, köszöntsük, jó barát, Szombatot, a szép arát!
Szégyened már többé nem lesz! Mit búsongasz, mit kesergesz?
Szentélyednek Isten kedvez, s felépíti romfalát!
Jer, fogadjuk, jó barát, Szombatot, a szép arát!
Kik rád törtek, kiraboltak, megbűnhődnek, meglakolnak.
Mint vőlegény menyasszonynak, örvend Isten, nézve rád!
Jer, köszöntsük, jó barát, Szombatot, a szép arát!
Terjeszkedel jobbra, balra, Isten nevét magasztalva:
megvált majdan Perec sarja, vigadozzunk – rajta hát!
Jer, fogadjuk, jó barát, Szombatot, a szép arát!
Üdvözlégy, Ó, urad éke! Kísérjen víg öröm, béke,
ujjongva vár Isten népe, jöjj, ara, jöjj, várva várt!
Jer, köszöntsük, jó barát, Szombatot, a szép arát!”
LEINOLÁS – lásd kriát hátorá
LEKET, SICH’CHÁ UPÉÁ – (héber) három kimondottan szociális jellegű mezőgazdasági micva, amelyek a héber földművest Izraelben kötelezték. Az első – Leket – lehullott kalászok, amelyeket a szedegető szegényeknek kell meghagyni. Ez a szőlőben lehullott szemekre is vonatkozik.
Sich’chá – a mezőn felejtett kévék szintén a szegényeket illetik, akárcsak a mező széle, szegélye, amit eleve nem szabad learatni, hanem a nélkülözőknek kell meghagyni. A három közös neve – Mátnot ánijjim – a szegények adományai. Napjainkban nem kötelező – a Tóra szerint – mivel a zsidó nép többsége nem él Izrael földjén. Bölcseink szerint (Dörábbánán – l. o.) kötelező ma is.
LÉL SIMURIM – (héber) az őrködés éjszakája. A bibliai vers alapján (2Mózes 12,42). Ez az egyiptomi kiszabadulás estéje, vagyis napjainkban a szédereste. Annak idején, a Tíz csapás (l. o.) tizedikének idején – ami az egyiptomi elsőszülöttek halála volt –, az Örökkévaló őrizte a zsidó házakat, és nem engedte, hogy az Ártó ártson nekik is.
LÉVI , LEVITA – Lévi Jákob harmadik fia Leától, egyike a 12 törzsnek. Mózes és Áron ebből a törzsből származott, és a levitákból választódtak ki a kohaniták (lásd ott). Akik a törzsből nem lettek kohaniták, vagyis nem Áron közvetlen leszármazottai, azok segédszolgálatot teljesítettek a Szentélyben; dalnokok, kapusok, őrök stb. voltak, és ők is a nép adományaiból éltek, a termés egytizedéből, (Máászér), amit a Tóra biztosított nekik.
Napjainkban a L.-kat tisztelik meg a Tóra elé járulással a kohaniták (l. o.) után, ők öntik le a kohaniták kezét, mielőtt azok megáldják a népet, de tizedet és egyéb adományokat nem kapnak.
LEVIATÁN – (héber) bibliai, tengeri őslény. A talmudi legenda szerint az idők végén az Örökkévaló levágja a L.-t, és húsából lakomát rendez a cádikoknak, akik egy olyan sátorban fognak ülni, amely a L. bőréből készült. (Bava Batra 75a). Az Akdámut nevű sávuotkor felolvasott arameus nyelvű költemény (l. o.) is említi.
LO TÁÁSZE – (héber) Ne tedd! A Tóra 365 tiltó micvája. Ez, együtt a cselekvő parancsolatokkal – „Ászé” (l. o.) –, adja a 613 parancsolatot. Napjainkban ebből kb. 250 teljesíthető. A többi nem aktuális, mivel nincs Szentély, és a zsidók többsége nem él Erec Jiszráélben.
LÖCHÁJJIM! – (héber) egészségére (emelem poharam), rendszerint szeszesital ivásakor mondják. Eredete talmudi.
LUÁCH – (héber) naptár, amely a zsidó időszámítás alapján mutatja, mikor vannak a zsidó ünnepek, mikor kell péntek délután, a szombat beköszöntekor gyertyát gyújtani (l. o.) stb. A zsidó ház egyik fontos kelléke. Magyarországon a hitközség szerkesztésében és kiadásában évente megjelenik a L.
LULAV – (héber) a szukkoti (l. o.) ünnepi csokor egyik összetevője: pálmaág.
(Folyt.köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése