NŐK A BIBLIÁBAN ÉS A TALMUDBAN

IMA SALOM : AKI SZÉP GYEREKEKET SZÜLT...    A második Szentély pusztulásakor mártírhalált halt Rabban Simon ben Gámliél lánya, a jávnei Rabban Gámliél (a második) nővére és rabbi Eliézer ben Hyrkanos felesége volt Ima Salom. Nagyon okos, művelt és vallásos asszony volt, aki nagy tekintélyű férje árnyékában élt. Érdekes, hogy bár Eliézer nagyon ellenezte, hogy a nők Tórát tanuljanak, mivel felületesnek tartotta őket, felesége apja házában sok dolgot eltanult. Eliézer ugyan álláspontjában nagyon szélsőséges volt, és egyszer egy gazdag nő kérdésére nem volt hajlandó válaszolni, mivel azt mondta, hogy "a nők csak a rokkához értenek" - és ezáltal nagy anyagi veszteség érte -, feleségének nemegyszer mondott olyan dolgokat, amelyeket mestereitől hallott. Egyszer egyik tanítványa Eliézer jelenlétében pászkenolt (döntött) egy kérdésben (ami szigorúan tilos függelemsértésnek számít), és Eliézer akkor azt mondta: Csodálni fogom, ha ez az ember megéri az év végét. Amikor a tanítvány valóban hirtelen elhunyt, Ima Salom megkérdezte Eliézert: Hát próféta vagy te? Honnan tudtad, hogy meg fog halni? Mire Eliézer így válaszolt: Nem vagyok én próféta, sem az apám nem volt próféta, de így tanították a bölcsek: Aki döntést hoz mestere jelenlétében (annak engedélye nélkül) az halálbüntetést érdemel! (Éruvin 63) Példás családi életükről legendákat meséltek. Egyszer valaki vette a bátorságot és megkérdezte Ima Salomot, mitől van az, hogy gyerekei olyan szépek? Válaszában Ima Salom igencsak szókimondóan ecsetelte családi életük aszkétikusnak ható szemérmes mivoltát (Nedárim 20,b). * * * Ima Salom is idézte a bölcseket nemegyszer, de ezek az idézetek rendszerint "a családban maradtak", mivel vagy édesapját, vagy bátyját idézte. Amikor kitört a nagy vita Eliézer és társai között egy halachikus kérdésben, amelyben Eliézer alulmaradt, de nem engedett álláspontjából, és társai kiközösítették őt (Bava mecia 49b), akkor felesége nem engedte, hogy a Tachnun (könyörgő) imánál térdre boruljon, ahogy a szokás előírja, mert attól tartott, hogy Eliézer, sértettségében, kikönyörgi testvére, a fejedelem (Rábbán Gámliél) halálát. Egyszer azt hitte, hogy holdtölte van (Ros Chódes), amikor nem mondják ezt az imát, de tévedett (mások szerint egy koldus kopogott az ajtón, és ő enni adott neki) és r' Eliézer közben már leborult és mondta a könyörgő imát. Amikor Ima Salom bejött és meglátta férjét térdre borulni, rákiáltott: Kelj fel! Most megölted a fivéremet! Nem sokkal ezután meg is érkezett a hír, hogy meghalt Rábbán Gámliél, a fejedelem. Kérdezte r' Eliézer a feleségét, Ima Salomot: Honnan tudtad (hogy meg fog halni)? A válasz így szólt: Ez volt a hagyomány nagyapám (Rabban Gámliél, "az öreg") házában: "minden kapu bezárult (és az imák nem hallatszanak az égben), kivéve a megbántottság kapuját"; aki amiatt sír és panaszkodik, mert megbántották, az meghallgatásra talál. Valószínűleg még fiatal korukban történt, hogy Ima Salom és testvére, Gámliél, (aki akkor még nem volt fejedelem), megtréfáltak egy újkeresztény bírót, aki azt terjesztette magáról, hogy feddhetetlen, őt nem lehet megvesztegetni. Ima Salom elment hozzá, és panaszt tett a fivére ellen, aki nem hajlandó részt adni neki az atyai örökségből. Egyúttal, titokban, adott a bírónak egy arany lámpát. A bíró hosszas mérlegelés után azt mondta a testvérpárnak: Osztozzatok az örökségen! Erre így szólt Rábban Gámliél: A Tórában az van írva, hogy ahol van fiú, ott a lány nem örököl! A bíró így válaszolt: Mióta elűzettetek országotokból, Mózes Tórája érvényét vesztette, helyette adva van az Evangélium (Újszövetség), amelyben az van írva, hogy fiú és lány egyaránt örököl! Másnap Rabban Gámliel küldött a bírónak, titokban, egy líbiai szamarat. (Ez nagyon értékes és drága állat volt abban az időben.) Erre a bíró hivatta őket, és azt mondta: Utánanéztem a dolognak és a végére jártam. Az általam idézett helyen az is írva van, hogy "én nem azért jöttem, hogy elvegyek Mózes Tórájából, se nem azért, hogy hozzátegyek" (Máté 5,17), és a Tórában az van, hogy "ahol fiú van, ott lány nem örökölhet" (vagyis Gámlielnak van igaza...) Erre mondta Ima Salom: Világítsanak szavaid, mint egy lámpa! Rabban Gámliél pedig szarkasztikusan megjegyezte: Jött a szamár és belerúgott a lámpába. (Rási: Én győztem a vesztegetési vitában, mivel szamaram erősebbnek bizonyult a lámpánál; s mindezt azért, hogy a jelenlévő közönség hallja és tudja meg, ki ez a bíró és hogyan viselkedik... (Sábbát 116b) * * * Bár szép gyerekeiről kérdezték Ima Salomot, ezek sehol nincsenek megemlítve (Hyman), kivéve ifj. Hyrkanost, aki idős apja mellett teljesített szolgálatot (Szánhedrin 68a). Valószínű, hogy Ima Salom elhunyt még férje életében, és Eliézer elvette nővére lányát (Jerusálmi, Jevámot 13,2), aki nagyon fiatal volt. Ima Salom neve Salom volt (mint Slomit vagy Sulámit), és az Ima (mama) egy tiszteletbeli titulus volt, ahogy az idős matrónákat nevezik (Steinsalz).