A zsidó kegyszerek között központi helyet foglal el a Tálit, amit általában imalepelnek forditunk. Minden zsidó (nős)férfi mindennapi imájának feltétlen tartozéka – még inkább mint a Töfillin. Ugyanis a Tálit szombaton és ünnepnapokon is használatos, ellentétben a Töfillinnel. A szfárádi törzseknél, valamint a német zsidóknál, már a 13 éven felüli fiuk is Tálitba burkolózva imádkoznak.
A Tálit lényege a cicit, vagyis az un. "szemlélő szálak".. Ezek 4x8 szálból álló rojtok, (egyes forditásokban: bojtok), amiket a szögletes ruhadarab szegélyeire kell erősiteni, az előirt módon. A micva alapját a Tórában találjuk. Ime:
"S szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
Beszélj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik, hogy készitsenek maguknak rojtot ruháik szögleteire, nemzedékről nemzedékre és tegyenek a szögletek rojtjaira kék bibor zsinórt. Arra való ez a rojt (szószerint: "és nézzétek (a rojtot)", hogy valahányszor ránéztek (illetve látjátok ) emlékezzetek az Örökkévaló minden parancsolatára, teljesitsétek azokat és ne menjetek se szivetek, se szemeitek után, amelyek tévútra vihetnek benneteket. Hogy emlékezzetek és teljesitsétek minden parancsolatomat és szentek legyetek Isteneteknek. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptom országából, hogy Istenetek legyek. (Ennélfogva) én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek!" (4. Mózes, 15, 37-41).
A Tálit (Tálesz) annakidején napi öltözet volt, hasonló ahhoz amit ma a beduinok viselnek (Abajja). Későbbi változata az. un. Tálit Kátán (kis tálit, vagyis tálit ami a gyerek hord). Ez egy szögletes ruhadarab, szintén négy rojjtal szögletein, amit a ruha alatt viselünk. A nagy Tálit maradt tehát a (reggeli) imához, mig a "kicsit" egész nap viseljük (de nem éjjel).
Tanu és emlékeztető
Mint az idézett Tóra-versekből világosan kitünik – a Tálit is egy emlékeztető szimbólum, hasonlóan a Töfillinhez. Emlékeztető a parancsolatokra és az egyiptomi szabadulásra, ami a zsidó népnemzet egész életre meghatározó örök élménye lett. A különbség az (volt), hogy eredetileg a Töfillin a zsidó férfi személyes kötelessége volt (Chovát gávrá), mig a Tálit, illetve a Tálit Kátán és azon a 4x8 rojt, a ruha kötelessége volt: ha volt szögletes ruhája – kellett rá cicit, ha nem volt, nem kellett. Manapság vallásos zsidók hordanak ruhájuk alatt egy - különböző nagyságu – Tálit Kátánt, ami szándékosan szögletes, hogy lehessenek rajta a cicit rojtok. Haszid zsidók szándékosan nem hordanak olyan zakót, amely lent szögletben végződik, hogy kelljen rá cicitet tenni.
Bölcseink, a Töfillinnel egyszerre emlitik a Tálit fontosságát és azt a "hármas kötés"be sorolják amely nem egyhamar szakad el, mondván, hogy akinek Cicit van a ruháján, Töfillin a fején és mezuza az ajtaján – az biztositva van hogy nem vétkezik. Ez a három ugyanis, kifelé is, a zsidóság attributumai, melyek alapján a zsidó ember könnyen felismerhető és azonositható.
Európában, a gójok között, a Tálit a zsinagógába szorult és a reggeli ima egyik kelléke lett. Napközben a Tálit Kátán helyetttesiti. A Talmud többizben emliti a Tálitot, mint a Bölcsek viseletét amely hasonlóan a római tógához egy fehér lepedőre hasonlitott. A gyapju tálitot takarónak is használták és az egyik Talmud-bölcs, a nagy szegénységet aposztrofálva elmondja, hogy volt amikor három tanitvány egy tálitba takarózott.
Rabbi Jehuda bár Ilájról mondja a talmudi legenda, hogy péntek délután, a szombat tiszteletére megfürdött és beburkolózott, a cicitekkel ellátott tálitokba és "hasonlit Isten angyalára" (Sábbát, 25b). Voltak akik a tálitot, vállravetve viselték és volt amikor a nyakba kötötték mint sálat. Lehet hogy erre vezetik vissza a mai "modernek", akik "imasálnak" hivják, és aként viselik a tálithoz egyáltalán nem hasonlitó valamit.
Vannak akik a Tálit felső szélét diszitik himzéssel, egyesek ezüst pikkelyekkel, de erre az imához nincs szükség és a tálit kóser enélkül is . Haszidok, akik az egyenlőség alapján állnak – talitjaik teljesen disztelenek és csak egyfajta bélés jelzi, hogy van fent és hol lent.
A Halacha által elismert szokás, hogy előbb vesszük fel a tálitot – és fejünk köré csavarjuk, amit úgy neveznek, hogy a "jismaeliták fejfedése" – és elmondjuk rá az áldást (lásd az imakönyvben) – és utána a Tfillint, előbb a karra majd a fejrevalót. Azonban a Zóhár szövegéből ennek az ellenkezője derül ki: előbb a Tfillint és azután a Tálitot. Lehet hogy volt egy ősi szokás a Zóhár szerinti, ahogy ezt Ráv Ámrám Gáon imakönyvében találjuk (az első rendezett és megszerkesztett imarend), ahol a Tfillin felvétele után emliti a Tálitot.
A 613 a cicitben
Mint az eddig elmondottakból nyilvánvaló, a Tálit lényege a szélein lévő rojtok(bojtok) – vagyis a cicit. Erre mondja a Tóra, hogy nézzétek, illetve lássátok. A karaiták, akik mindent szószerint vesznek, szokásba vették, hogy a falra akasztják a cicitet és ránéznek.
A Halacha művelői nem győzik hangsulyozni a cicit parancsolatának fontosságát ami onnan ered, hogy a Tóra ettől tette függővé az összes micvák emlékezetét és betartását. A dolog szimbólikája a 613 (Tárjág) parancsolattal köti össze a cicitet, lévén a szó betüinek számértéke 600 (két c= az 2x90.két jod = 20 és a T (táv) = 400. Összesen:600. Ha hozzátesszük a 8 fonalat és az öt kötést – megkapjuk a 613 számot, ami a micvák száma a Tórában. [ Babilóniai talmud Nedarim, 25a, idézi Kicur Sulchán Áruch, 9,1]
A 613 micváról lásd N.Kraus, Az Ősi Forrás (13) a 613 parancsolat, Budapest, 2004, POLGárt kiadás..Uo. lásd a a Cicit micváját a 408-410 oldalon
A Talmudban vita folyik arról, hogy a cicit a személy kötelessége-e (vagyis mindenki köteles olyan ruhát ölteni, aminek van négy sarka-szöglete), vagy a "ruha kötelessége" (ha van négyszögletes ruhája – abba köteles rotokat tenni, ha nincs akkor nincs. A Sulchán Áruch (Orách chájjim, A Cicit szabályai, 24. bekezdés) megállapitja hogy "ha nincs az embernek négy szögletes ruhája – a cicit nem kötelezi őt". Azonban "jó és helyes hogy minden ember ügyeljen arra hogy viseljen Tálit kátánt ("magyarul – cidákli) egész nap, hogy ez emlékeztesse őt állandóan a micvá(k)ra. Ennélfogva van a cicitben 5 kötés, ami a Tóra öt könyvére emlékeztet - - - az a helyes ha a ruha fölött hordják" (uo.) Ezt az utóbbi passzust csak az ultra-ortodox jeruzsálemi zsidól tartják be. A jesiva növendékek körében elterjedt "divat" az, hogy maga a tálit-kátán ugyan az ing alatt van, de a cicit, kivűl látható.
A cicit sodort fonalait csak zsidó készitheti és annak is ki kell hangsulyozni munka közben, hogy ezt "a micva céljaira teszi". Ha nem – érvénytelen.
A "Tchélet" – napjainkban
A Tóra szerint a Cicit fehér rojtjai között kell hogy egy égszinkék is legyen. Ehhez a festéket egy különleges kagylóból (Chilázon) nyerték, aminek vérével festették be a sodort fehér fonalat.. A Gáonita kor óta nincs ilyen festék, mivel nem tudták a puhatestüt azonositani.Kb 160 évvel ezelőtt született a radzini rebbe, Gerson Chánoch Leiner, aki Olaszországban felfedezett egy kagylót, amelyből kifejtette az égszinkék festéket és fel akarta ujitani a Tchélet hagyományát. A zsidó világ nem fogadta el érvelését, de hivei, a radzini (Lengyelország) haszidok a mai napig ilyen kék fonállal ékesitik cicitjüket. Egyébként a Tchélet mint szin – nem tévesztendő össze az indigóval, ami hasonlit rá – a pusztabeli Hajlékban is használatos volt.
A zsidó folklórban nagy teret szentelnek a tálitnak és a cicit kék fonalának (ami azonban ha nincs – nem érvényteleniti a cicitet mint olyant.). "Annak érdemében hogy Sém, Noé fia, betakarta apja meztelenségét – kapták fiai az égszinkék fonál micváját" – mondjas Tanchuma Midrása.. A talmudi legenda nem kevesebb mint 2800 szolgát rendel annak aki nagyon elővigyázatos a cicit parancsolatának betartásában.. A "számitás" alapja egy sokatmondó prófétai vers: "Ezt mondja a Seregek Ura: azokban a napokban tizen is megragadnak a sok nép közül egy judeait (zsidót) ruhája szögleténél fogva és azt mondját: hadd tartsunk veletek, mert hallottuk hogy veletek van az Isten" (Zechárjá, 8, 23).
Mivel a hagyomány szerint hetven népet ismerünk, 10x70= 700. és mivel a ruhának négy szöglete van, tehát 4x700= 2800 (Sábbát 32,b). Az elővigyázatosság alatt azt értjük, hogy ügyelni kell, ne szakadjanak el a cicit szálai, stb.. Az egyik amorita megkérdezte kollegáját: az apád melyik micvával kapcsolatban volt különösen, odaadóan, elővigyázatos? Mondá neki: a cicit micvájában. Miben nyilvánult ez meg?ű
"Egyszer felment egy létrán és elszakad egy szál a cicitjén. Ott maradt a létra tetején és addig nem jött le, amit ki nem cserélték egy uj fonállal a szakadtat" (Sábbát, 118b). Annyira becsben tartották Bölcseink a tálit és a Cicit micváját, hogy azt mondták, hogy ennek odaadó betartása felér az összes többi micva betartásával. Kétségtelen hogy ez egy túlzás – ahogy volt aki ugyanezt mondta Erec Jiszráél betelepitésének (jisuv Erec Jiszráé vonatkozásában is ) de mindenesetre ez a micva fontosságára mutat a talmud-Bőlcsek szemében.
Akárcsak a Tfilinnel és a mezuzával kapcsolatosan, a Tálitot is egyfajta "villámháritó"nak tartották a Bölcsek, és azt mondták, hogy akinek van "az biztos nem vétkezik", valamint "megéri hogy fogadhassa az isteni dicsfényt" (Menáchot, 43b).
A kémek azt hitték amit láttak
"Ne menjetek se a szemetek sem a szivetek (vágyai) után" – mondja ki a Tóra a cicittel kapcsolatban Az exegéták nem egyikét foglalkoztatja a kérdés, miért következik a Tórában a cicit parancsolata közvetlenül a tragikus kémhistória után, amely 4o évvel meghosszabbitotta a sivatagi bolyongást és az egész nemzedék kihalásához vezetett? Mi az eszmei kapcsolat, a tanulság a kettő között?
A sok magyarázat közül ragadjuk ki egy modern bölcs, Jiszachár Jacobson rabbi, értelmezését ("Biná Bömikrá" cimü könyvében). Szerinte a kapcsolat abban a tilalomban rejlik, ami a zsidókat figyelmezteti hogy ne menjenek szivük és szemeik vágyalmai után, mivel a látszat csal és az ember gyakran azt "látja" amit látni akar. Az embernek, fizikai vágyai kielégitésére, két "eszköz" áll rendelkezésére: a szem és a sziv. Bölcseink fogalmazásában "a sziv és a szem a két nagy keritő, amelyek a vétkeket közvetitik: a szem meglátja, a sziv megkivánja és a test fut utána... erre mondták Bölcseink: ha a szived és a szemed az enyémek, akkor tudom hogy teljes egészedben az enyém vagy..." ( Jeruzsálemi Talmud, Bráchot, 1, 5). A sziv és a szem természetes hajlamainak kiegyensulyozására jön a cicit, amely Bölcseink szerint magában foglalja az egész Tiz Parancsolatot. Ha valaki, naponta, ima közben, kezébe veszi a cicit rojtjait és belemélyed a kérdésbe, miért adatott neki ez a micva és milyen mély eszmei tartalma van – akkor jók az esélyei hogy rossz ösztönét lebirja és ne vétkezzen.
Jacobson rabbi szerint a kémek vétke nem abból állott, hogy hazudtak. Ők "igazat beszéltek", azt az "igazat" amit kishitüségükből kifolyólag "láttak". Ők csak azt hitték amit láttak – mint napjainkban sokan a szekuláris zsidók között – és a csalólka látszat elvette valóságérzéküket, mi több, a hitüket. Igy megtévesztették a népet, aláásván hitüket az isteni Gondviselésben. Erre jött a cicit parancsolata – mondja Jacobson rabbi
A férfi akit a cicit mentett meg a vétektől...
Pikáns történetet mond ez ezzel kapcsolatban a Talmud , hogyan mentette meg a cicit egy bővérü férfit, attól hogy vétkezzen.. Volt egyszer egy ember, valószinüleg jómódu, aki nem tagadott meg magától semmit – többek között jólszituált prostituáltak szolgáltatásait sem. Egyszer hallott egy ilyen "szakmabeli"ről, valahol tengerentúl, akinek 400 tallér volt a tarifája. Elküldte a pénzt és kapott egy időpontot. Amikor megjelent és nekivetkőzött, egyszerre csak, mintha lebénult volna, egy szót nem tudott kinyögni, csak szótlanul maga elé meredt. A hölgy kérdezte, mi a baj, talán valami nem tetszik, valami hibát talált benne?
Az illető esküdözött, hogy nála szebb nőt még nem látott. Akkor meg mi a baj?
A kommentátorok nem bonyolódnak bele az eset sem halachikus, sem pszichológiai taglalásába. Elégedjünk mi is meg a tanmese tanulságával: még erre is jó, erre is használ, a cicit micvája...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése