EZ IS MAGYAR ZSIDÓ VALÓSÁG A 21. SZÁZADBAN!!
ROS HÁSÁNÁTÓL UJRA "JÁKOB HANGJA"
AZ ÓBUDAI ÖSI ZSIDÓ TEMPLOMBAN (LAJOS UTCA)
2010. áprilisában az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség szerződést kötött a Magyar Televízióval, és birtokba vette a Lajos utcai óbudai zsinagógát, hogy a gyönyörű és nagy múltú épület 60 év szünet után ismét a zsidó élet pezsgő színhelyévé váljon - jelenti a zsido.com
A történelmi múltú épület Budapest legrégebbi zsinagógája. Elődje 1767-69 között épült, Nepauer Máté tervei alapján. A jelenlegi épületet 1821-ben adták át, még abban az időben, amikor zsidóknak a fővárosban tilos volt állandó jelleggel letelepedni, így az óbudai Zichy birtokon éltek, a Lajos utca (akkoriban Zsidó utca) környékén kialakítva közösségi életüket.
Ay EMIH magánadakozók segítségével, a rendelkezésre álló öt hónapban elkezdte az épület rehabilitációját. Reményeik szerint 2010. szeptember 8-ra, az 5771-es zsidó új évre ismét megnyílnak a zsinagóga kapui, és a fohászokhoz szokott falak között ismét megszólal „Jákob hangja”.
Egy zsinagóga erejét és szépségét nem elsősorban épületének falai, hanem a beletöltött tartalom adja. Mi sem szimbolizálja ezt jobban annál, hogy a háláchá szerint egy zsinagógát szinte bárhol és bármikor létre lehet hozni, nem kell hozzá több, hogy meg legyen a tíz felnőtt férfi, a minjen, és a Tóra, ha az aznapi szertartásban sor kerül a Tóraolvasásra.
Az óbudai zsinagóga megújításának is két oldala van. Egyrészt történelmi feladat a falak rendbetétele, ám ennél is fontosabb a zsidó közösség újjáépítése. A feljegyzések szerint a héten július 20-án volt 190 éve, hogy átadták a Lajos utcai zsinagóga épületét. Mi sem alkalmasabb időpont, mint ez a hét, amely a zsidó naptár szerint egyben a legfontosabb templomunk, a Jeruzsálemi Szentély pusztulásának gyászidőszaka, arra hogy a közösség építését és a zsinagóga felújítását összekössük egymással. Vasárnap, július 18-án, hosszú évtizedek után Köves Slomó, az EMIH vezető rabbijának irányításával először tartottak imádkozást a zsinagógában. A reggeli sáchrisz után Lechájimot mondtak, Deutsch Robi édesapja, Tamás, Jiszráel ben Ávraham emlékére, mivel erre a napra esett a slojsim, a harminc napos gyász vége.
A társaság fiatalabb és lelkesebb tagjai, a rabbival egyetemben, az ima után munkaruhába öltöztek és a vasárnap is dolgozó munkásbrigádnak pár órán keresztül, igen csak jó hangulatban besegítettek a munkálatokba.
A tervek szerint ezen a héten befejeződnek a bontási munkák és elkezdődhet a festés és burkolás is.
Hétszer hét nap maradt a megnyitóig.
***
Eddig a zsido.com közleménye, amihez nincs mit hozzátenni egy skajachon kivül. Igy kell ezt csinálni, nem "bazilikázni" a zsidó életet. Mert az óra 12-t mutat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése