M Ó Z E S - AZ ÖNKÉNTES TŰZOLTÓ - I M Á I
"(Akkor) fohászkodtam az Örökkévaló hoz és ezt mondtam: 'Uram, Istenem, ne irtsd ki népedet, örökségedet, amelyet hatalmas nagyságoddal kiváltottál és erős kézzel kihoztál Egyiptomból. Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra; ne fordulj e nép makacssága, rosszasága és vétke felé! Ne mondhassák abban az országban ahonnan kihoztál bennünket: "Nem volt képes az Örökkévaló bevinni őket arra a földre amit igért és mert meggyülölte őket, kihozta hogy megőlje őket a pusztában. Pedig ők mégis a néped és örökséged . . ." (5. Mózes, 9, 26-29).
Mi volt Mózes napirendje a pusztaságban az egyiptomi kiszabadulás után? Miután Jitró tanácsát magáévá tette és kinevezett birákat és rendőröket, akik a közigazgatás ügyes-bajos dolgait intézték - mivel foglalkozott a vezér, aki a Tórát lehozta a Szináj hegyről a zsidó népnek?
Úgy tünik, hogy mind a kérdést, mind a rá adandó választ, két részre kell osztani: Az első kb másfél évre és ezzel szemben a további 38 évre. Az első rész lázas előkészületekkel telt el az Ország meghóditására. Erre volt a Tóra-adás felemelő aktusa és az azt megelőző, Márában kapott egyes micvák (mint a szombattartás törvénye) begyökerezése és a Hajlék (Miskán) felállitása. Később, amikor a defetista kémjelentés és nyomában a kishitüek lázadása, megváltoztatta az isteni terveket és elhangzott a nép (a felnőtt férfiak) halálos itélete, amely 40 év alatt kerül kivitelezésre – Mózes a szóbeli Tórára oktatta a véneket, a vezetőket, a levitákat, majd az egész népet.
Ez a kép az, ami a Midrások nyomán alakul ki. A Szóbeli Tan nélkül az irottat nehéz volt megérteni, majdnem lehetetlen és az űrt Mózes volt hivatva betölteni. A Midrások leirják, hogyan űltek a vének és a leviták a pusztai Tanházban és Mózes előadásában hallották azokat a kódokat, amelyek alapján a Tóra magyarázható és érthető. Ott hallották először hogy a "Totafot" az a Töfillin ; a szemlélőszálak az a cicit és amit az ajtófélfára kell felirni – az a mezuza.
Sok volt a tanulnivaló: a Hajlék felállitásának utasitásaiból fejtették ki azon munkálatokat amelyeket szombaton tilos végezni. A tisztaság törvényeinek beiktatása és elsajátitása, a kóser étrend, a zsidó morál törvényei, valamint nem utolsó sorban az egyistenhit – szembeállitva az egyiptomi pogányság bikáival és buja istennővel - nem volt könnyü stúdium a tegnapi, félig-meddig aszimilált, rabszolgáknak. Itt-ott el is buktak látványosan és ilyenkor Mózesnek, a "dajkának", külön munkája volt. Ő volt az önkéntes "tűzoltó", aki ilyenkor megpróbálta a népet, ezt a gyülevész népséget, "tisztába tenni".
***
Mózes eszköze az ima volt. Amikor valami rendellenes történt… amikor a hálátlan nép zúgolódott, pörlekedett és követelőzött – Mózes imádkozott és ezzel legtöbbször kivédte a kapitális büntetést, enyhitette az isteni haragot és elháritotta annak következményeit. Fohásza gyakran az emberi logikára épül, ami – úgy látszik – az isteni szférákban is érvényes. Kétizben is arra épiti védőbeszédét, vagyis imáját, hogy "mit mondanak majd az egyiptomiak, ha látják, hogy Isten leszámol a vétkes zsidókkal és ahelyett hogy bevinné őket az Igéret Földjére – megsemmisiti őket a pusztában?" Kétségtelen hogy ezt azzal fogják magyarázni, hogy az Örökkévaló nem képes igéretét betartani! Ez pedig nagy chilul Hásém lenne , vagyis Isten nevének megszentségtelenitése a gójok szemében. Ezt az Örökkévaló nem engedheti meg magának!
Van hogy Mózes, imájában, az Őrökkévalót dicsőiti…; 13 jellemzőjét, Tulajdonságait (Midot) sorolja , hogy Ő " irgalmas, kegyelmes ...hosszantűrő, nagy a szeretete és igazsága, ezeriziglen megőrzi (fenntartja) a szeretetet, megbocsátja a bűnt...stb... (2. Mózes, 34, 6-7). Ez az imarészlet, amely ünnepi imarendünkben is jelen van, kétszer szerepel a Tórában,(egyszer az aranyborjú és másodszor a kémbotrány után), bizonyos változásokkal, amelyeket Nachmanidés magyaráz a kiváltó események különbözőségével.
Mózes csak egyszer imádkozott saját magáért, a multheti szidrában, amikor azért könyörög hogy megváltoztassa a reá rótt büntetést, hogy bemehessen az Igéret Földjére. Az eredmény negativ. A hű pásztor és jó ügyvéd, a saját perét elveszti. Mivel itt magán ügyéről van szó – érvei sokkal kevésbé meggyőzőek.
Szakaszunkban elmondja, hogy Áronra is megharagudott az Örökkévaló – az aranyborju készitésében találtatott bünrészesnek – és "imádkoztam Áronért is" (5. Mózes, 9.20). Ez az ima – mondja a Midrás – csak részben talált meghallgatásra: Áron négy fia közül kettő meghalt és a másik kettő életben maradt (Rási, Midrás Ágádá nevében).
A hagyomány szerint Mózs összesen 3x40 napig volt a Szináj hegyen, étlen szomjan. Az első 40 nap alatt átvette a Tórát, majd lement mert értesült arról, hogy közben a nép aranyborjut készitett, testvére, Áron, segitségével. Utána visszement, könyörgött további 40 napig, majd átvette az összetört kötáblák helyett az ujakat. A Midrás szerint Isten maga tanitotta meg Mózest hogy kell eredményesen imádkozni (Ros Hásáná, 17b).
Nővéréért, Mirjámért, is imádkozott Mózes, amikor az – büntetésből mert kibeszélte öccsét – poklos lett. Ez egy nevezetesen rövid ima volt – "Istenem, kérlek, gyógyitsd meg őt!" (4. Mózes,12, 13) mert Mózes nem akart tápot adni hogy a háta mögött kibeszéljék, mivel hosszasan fohászkodik Mirjámért.
***
A Talmudban osztályozzák és minősitik Mózes imáit. Van aki észrevette, hogy Mózes hosszas imái nem használtak, migcsak megemlitette a három ősapát. Abban a pillanatban hogy megemlitette őket – imája meghallgatásra talált (Sábbát, 30,a). Volt amikor Mózes nem átallotta "megfenyegetni" az Örökkévalót. Ma azt mondanánk, hogy "lemondással fenyegetett": "Ha nem bocsátasz meg nekik – törülj ki engem könyvedből (a Tórából) amit irtál" (2. Mózes, 32, 32) – vágta oda Mózes az , aranyborju botrány kapcsán, miután beismerte, hogy "a nép nagyot vétkezett". Azonban az Örökkévaló nem "ijedt meg", hanem azt mondta hogy "aki vétkezett, azt törlöm ki a könyvemből" (uo).
Ebben az esetben Mózes nem elégedett meg az imával, hanem azt gyakorlati intenziv intézkedéssel kombinálta: Egy levitákból összeállitott ad-hoc kommandó bejárta a népet és összeszedte a fökolomposokat, "és aznap 3000 ember esett el a nép közül" (uo.28). Csak ezek után érezte Mózes magát elég erősnek hogy felmenjen a hegyre és egy második, negyven napos, turnusban, a teljes megbocsátásért esedezzen.
Mózes imáinak szövege nagyrészt a Tórában és kisebbik részt a Midrásokban elszórva találhatók. A hagyomány szerint a zsoltárok könyvének 11 fejezetét szintén Mózes szerezte és ennélfogva a Talmud őt mint a Zsoltárok társszerzőjét emliti, Dáviddal és másokkal együtt (Bava Batra 14b). Egyik legismertebb Mózes zsoltár, amit a szombati és ünnepi imarendben is megtalálunk, "Mózes, Isten emberének imája" név alatt található a Zsoltárok könyvében (90. zsoltár). Ennek magyar forditását és magyarázatát lásd Naftali Kraus Az Ősi Forrás(9) Dávid Zsoltárai(2) 121 – 127 ol', Budapest, Göncöl kiadás, 2000).
Honnan került ez a mőzesi zsoltár Dávid kezébe, aki azt csatolta az általa szerzett zsoltárokhoz? Kimchi szerint Dávid talált egy ősrégi tekercset, amelyen 11 régi zsoltár volt (90 – 100). Erről úgy tudta hogy ezeket Mózes irta és beillesztette Zsoltáros könyvébe. Ez egy nagyon szép, szivhezszóló zsoltár, melynek taglalása túlfeszitené itteni kereteinket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése