2010. július 14., szerda

HETI HAFTARA – DVÁRIM - 2010

A GYÁSZ HAFTARÁJA

 

                                     Cházon J'sájáhu

 

" Országotok pusztaság, városaitokat fölperzselték, földeteket szemetek láttára idegenek tarolták le, pusztaság, mint ahol idegenek dúltak. Olyan maradt Cion leánya, mint kunyhó a szölőben, mint csőszház az uborkaföl­dön, vagy mint egy ostromlott város."  (Jesájáhu, 1:7-8.)

 

Jesájáhu ben Ámocnak ez az egyik legkifejezőbb próféciája, amelyben a vezetők romlottságát pellengérezi ki, utalva a csaknem elviselhetetlenül nehéz helyzet okaira. A király, Chizkijáhu, jóakaratú, istenfélő uralkodó, de gyenge ember, akit az események sodornak, és "tolvajok barátai" (uo. 23.) vezetnek az orránál fogva.

 

Ezt a fejezetet minden évben a Tisá Be Ávot, a nemzeti gyásznapot megelőző szombaton olvassák fel a templomban. Ezért nevezik ezt a szombatot Sábát Cházonnak, A Látomás Szombat jának. A próféta ecsete­li Júdea leírhatatlanul nehéz helyzetét. Szánchériv asszír uralkodó betört az országba, letarolta, elfoglalta negyvenhat városát, és bezárta Chizkijá­hut Jeruzsálembe, "mint madarat a kalitkába". Ezt a fennhéjázó felsoro­lást egy dicsekvő feliratban adta ország-világ tudtára az asszír agresszor, aki előzőleg már elfoglalta Izrael királyságát, és deportálta a tíz törzs tagjait.

 

A próféta, aki a király mellett élt a körülzárt városban, szem1é1etesen érzékelteti a magára maradt, (vélt) barátai által elhagyott zsidó ország helyzetét, amely - történelme során nem először, és nem is utoljára ­olyan egyedül van, .mínt "kunyhó a szőlőben".

* * *

Nem tartozik szorosan ide, de illik elmesélni, hogy mielőtt Jeruzsálem elesett volna, csodálatos módon járvány tört ki Peszách éjjelén Szánchériv katonái között, és egyetlen éjszaka alatt 180 OOO áldozatot szedett a pestis. A zsidó hagyomány nagy csodaként tartja számon ezt az eseményt, amely­ről A királyok könyve részletesen beszámol. A Midrás azt is tudja, hogy az asszír királyt egy áruló zsidó, Rávsáká figyelmeztette: Peszách éjszakáján csodák szoktak történni a zsidókkal, ezért jó lesz vigyáznia. "Rávsáká a város [az ostromlott Jeruzsálem] falán sétált, hallgatózott és bekukucskált a városba. Hallotta, hogy a zsidók, mint minden Peszách-éjszakán, a Hággádában szereplő Hállélt mondják. Legott figyelmeztette Szánchéri­vet, aki azonban leintette, és semmibe vette szavát ... " (Jálkut.)

* * *

A kommentátorok rámutatnak, hogy ebben a próféciában Jesájáhu két­szer is említi Szodomát és Gomorrát mint elrettentő példát, és a .Jejese­ket" , az arisztokratákat "Szodoma vezetőinek" titulálja. Érdekes módon nem annyira a vallástól való eltávolodásban, inkább a társadalom hanyat­lásában, a közerkölcsök megromlásában látja a rossz helyzet okát. Ezért hasonlítja a várost Szodomához, amelynek lakói közismerten "rosszak és gonoszak" voltak, és - egy másik próféta, Ezékiel tanúsága szerint ­"nem segítették a nélkűlőzőket" .

* * *

 

Miután leírta az ostromlott főváros siralmas helyzetét, a próféta - felada­tához híven - feltárja az okokat is. Nem elég a külső, felszínes vallásos­ság. Szavaiból kiderül, hogy a nép teljesíti ugyan a Szentély-szolgálatot, áldoz, imádkozik, megtartja az ünnepeket - de mindez nem változtatja meg Isten véleményét, amikor "vér tapad a kezetekhez!" (Uo. 15.)

A próféta éles szavakkal ostorozza a "parázna várost", amely valaha "jogossággal volt tele, igazság lakott benne, most pedig gyilkosok!" A vezetők rétege nemcsak elhanyagolja feladatait, hanem "példát is mutat":

 

"Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel keveredett. Vezéreid megátalko­dottak, tolvajok barátai. Mindegyik szereti a megvesztegetés t, ajándékot hajhász. Az árvák igazát nem védik, az özvegy peres ügye nem kerül eléjük." (Uo. 21-23.)

 

Ez a veszedelem oka. A megoldás kézenfekvő: olyan bírákat adok nektek, mint hajdan - mondja az Örökkévaló -; "olyan tanácsadókat, mint kezdetben. Akkor majd így neveznek: igaz város, hűséges város! eion ítélettel váltatik meg, megtérői igazság által." (Uo. 26-27.)

 

Az eredeti szövegben szereplő mispát és c'dáká héber szavak magyarul nem egyértel­műek. J. H. Hertz fordításában például a mispát "jogot" jelent. C'dáká alatt általában a "jótékonyságot" értik: az "igazság" kifejezésére inkább a cedek szót használják.

* * *

Nyilvánvaló, hogy miért került Jesája könyvének ez a fejezete a három "feddő" háftárá végére. A benne leírtak félelmetes en hasonlítanak ahhoz a helyzethez, amely mind az Első, mind a Második Szentély lerombolása előtt uralkodott az ostromlott Jeruzsálemben: a korrupt vezetés uralma, a közerkőlcsők hanyatlása, a felszínes vallásosság, amely alig vagy egyálta­lán nem leplezi az embertelenséget.

 

 A kivezető út csakis a megtérés, a Tóra újra megtalált útja lehet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése