AKI MEGIJEDT A "KŐTÁBLÁK"-TÓL...
Jismáél rabbi (Joszéf fia) szokta mondani: "Aki kibújik az ítélkezés kötelezettsége alól (ha vannak nála hivatottabb bírák), az mentesül a gyűlölettől, az igaztalan haszontól és a hamis eskütől. Aki azonban elbizakodottságában felületesen és felelőtlenül ítélkezik - az buta, gonosz és faragatlan ember".(Atyák, 4, 7)
Jismáél volt a legnagyobb "cédrus", Joszi legidősebb fia. Tórát apjától tanult, leggyakrabban apja mondásait idézi. Szintén Cippóriban élt, bíróként is itt működött. Tagja volt annak a Felsőbíróságnak, ahol Jehuda, a Fejedelem volt az elnök.
A bírák nemigen szoktak az ítélkezés alól kibújni. Ha egy bíró mégsem tudna dönteni, akkor vagy felszólítja a feleket, próbáljanak kiegyezni, vagy pedig keres egy másik - esetleg tapasztaltabb, avatottabb - bírót, s így bújik ki az ítélkezés kötelezettsége alól.
Vannak viszont olyanok, akik elbizakodottak, nincsen rajtuk az "ítélet félelme" (Jirát háhoráá), ezek buták, mert a legokosabbnak hiszik magukat, de gonoszak is, mert nincsen bennük istenfélelem, végül faragatlanok, mert mindenkinek "meg akarják mutatni", milyen hatalom is van a kezükben (Rábbénu Jona).
Ha jól megfigyeljük, észre lehet venni, hogy amit Jismáél mond, azt jó tanácsként mondja, és nem utasításként. Mivel maga is bíró volt, nagyon jól tudhatta, hogy szerencsés, aki ki tud bújni a felelősség alól. A további Misnában már azoknak ad jó tanácsot, akik - hozzá hasonlóan - nem tudták, vagy nem is akarták a felelősséget maguktól elhárítani.
Jismáél mondását feltehetően a kor, melyben élt és működött, inspirálta. A Bar-Kochba lázadás leverése után ugyanis a rómaiak minden zsidó megnyilvánulást gyanúsnak tartottak, még a Fejedelem jogait is megnyirbálták. Voltak olyan - pénzzel vagy jó kapcsolattal rendelkező - bírák, akiket a hatalom nevezett ki, akik viszont nem a legmegfelelőbbek voltak erre a feladatra. Az igazán alkalmas lehetséges bírák kibújtak a feladat alól. Erre mondta Jismáél, hogy aki kiegyezik, ahelyett hogy pereskedne, sok bajtói és fejfájástói menekül meg (Lév Ávot).
Van a mondásnak egy olyan értelmezése, mely azt vallja, hogy Jismáél különösen ügyelt arra, nehogy bíró legyen egy olyan perben, melyben esetleg érdekelve lehet, vagy akár csak ismeri is az egyik felet. Nagyon vigyázott arra, hogy a részrehajlásnak (Isten őrizz, a megvesztegetésnek) még az árnyéka se vetődhessen rá.
A Talmud egyik - e témájú - története is róla szól. Jismáél gyümölcsöséből egyik bérese, aki felesben művelte meg a kertet, minden pénteken hozott egy kosár gyümölcsöt. Egyik héten péntek helyett már csütörtökön megjelent. Jismáél érdeklődésére, mi történt, a béres azt a magyarázatot adta, hogy azért jött, mert van egy peres ügye, amit el is mesélt - s szeretné megkérni Jismáélt, tárgyalná ő az ügyet.
Jismáél persze azonnal elutasította ezt a kérést, s a bérest egy másik bíróhoz küldte.
Jismáél később mégis azon kapta magát, hogy gondolataiban az üggyel foglalkozik, s egyre inkább magáévá teszi bérese követelését. Aztán egyszerre csak arra gondolt, hogy mennyire könnyű részrehajlónak lenni. "Én, aki nem fogadtam el a gyümölcsöt, és ha elfogadom, a magamét fogadom el, máris elfogulttá válok - morfondírozott -, és akkor mennyire részrehajló lenne az a bíró, akit tényleg megvesztegetnek!" (Ktubot, 105, b)
****
"...mentesül a hamis eskütől".
Az alábbi, megtörtént eset tanúskodik arról, hogy egy dájánnak mennyire a megérzéseire kell hallgatnia döntéseiben. Az esetet a neves bagdadi cádik, Joszéf Chájim, a "Ben Is Háj" szerzője, mesélte el.
"Egyszer Bagdadban szent életű nagyapámat felkereste két perben álló fél, akik vitás ügyükben nem tudtak megegyezni. Egyikük valami tartozást követelt a másiktól, aki viszont körömszakadtáig tagadta ezt. Nagyapám látta, hogy az adós akár hamisan is hajlandó esküdni, csak tartozását ne kelljen megfizetnie. Ekkor azt mondta neki: Te azt hiszed, hogy én a Tóra tekercsre foglak megesketni ? Tévedsz, én a két Kőtáblára esketlek.
Ezzel utasítást adott a bíróság titkárának, merüljön alá a rituális fürdőben, és utána hozza oda a Kőtáblákat.
Az adós persze nem tudhatta, hogy nem a mózesi kőtábláról, hanem egy könyvről van szó, melyet ezen a címen írt a szent S. L. H. Az adós borzasztóan megijedt, s kijelentette, inkább fizet, de nem esküszik... Végül, mikor a rabbi felvilágosította, hogy köteles megesküdni, töredelmesen bevallotta, hogy hazudott, és letagadta a tartozást. (Mimájnot Hénecách).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése