Rabbi Efráim Osri:Mélységből kiáltok

 Rabbinikus kérdések a Holokausztból       

Gójok által meggyalázott Tóra-lapok,

amikbe a kovnói piacon halat csomagoltak...

 

 

     Kérdés: Korábban már említettem, hogy miután Isten felszabadította a megmaradt zsidókat a németek keze közül, döbbenten szembesültünk a litvániai zsidó közösségeket ért pusztítással. A világ zsidói számára Litvánia korábban számos Tóra-intézményéről volt híres. A háború utánra azonban Litvánia ebből a szempontból ugarrá változott. Mi, a pusztító tűzből az utolsó pillanatban megmentett lelkek, minél gyorsabban újjá kívántuk szervezni az életünket. Hamarosan kiderült számunkra, hogy a német hóhérok nem csak, hogy majdnem kiirtották a zsidó népet a rájuk jellemző módszerességgel, de a szent könyvek elpusztítását is dühödt következetességgel végezték el. A felszabadulást követően egyetlen kötet chumást, gemárát vagy szidurt sem lehetett találni egész Kovnóban.

    Néhány héttel a felszabadulásunkat követően egy raktárhelyiségben rábukkantam több rekesznyi zsidó könyvre. Ezek a könyvek valaha a hamburgi zsidók tulajdonában voltak. A németek elűzték a zsidókat Hamburgból, ahol már nemzedékek óta laktak. Azt mondták nekik, hogy keleten, Litvániában fogják letelepíteni őket. Utasították őket, hogy vigyék magukkal minden ingóságukat. Ezek a szerencsétlen zsidók, gyilkosaiktól félrevezettetve, összepakolták mindenüket, amijük csak volt, többek között különböző szent könyveiket is. Végül azonban rá kellett jönniük, hogy hazudtak nekik. A németek mindnyájukat a Kovnó melletti Kilencedik Erődbe szállítot-ták, ahol lemészárolták őket. A hamburgi zsidókat más városok és országok zsidóival együtt mind egy szálig kiirtották. Magukkal hozott ingóságaikra a németek tették rá a kezüket, s ezek között voltak azok a szent könyvek is, amelyeket az erőd raktárhelyiségében találtunk meg.

  Érthető módon nagyon megörültem, amikor rátaláltam a hamburgi zsidók könyveire. A Hoisman családi kloizba (egy kis zsinagógába) szállíttattam őket, hogy hozzáférhetőek legyenek bárki számára, aki Tórát akar tanulni. Amikor a könyvekkel együtt belép-tem a kloizba, a templomszolga, Reb Reuvén, könnyekben tört ki. Elmesélte, hogy látta, amint a piacon a nem-zsidók a vilnai Romm nyomda raktáraiból Kovnóba szállított gemárákból és mást szent könyvekből kitépett lapokba csomagolják a halat és más árukat. Felmerült a kérdés, hogy kötelesek vagyunk-e kimenteni ezeket a szent könyvekből származó lapokat a nem-zsidó kezek közül, hogy azok ne részesüljenek tiszteletlen bánásmódban? És amennyiben megmentjük ezeket a lapokat, mi tegyünk velük, hiszen már nincsenek olyan állapotban, hogy azokból tanulni lehessen?

Válasz: Úgy rendelkeztem, hogy mindenképpen meg kell mentenünk azokat a lapokat, hogy megelőzzük az Isteni Név véletlenszerű kitörlését. A mi szent zsidó testvéreink, tudomást szerezvén erről a kötelességről, minden fillérjüket összeadták, és az összes könyvoldalt, amit sikerült fellelniük, megmentették. Én ezt követően a Litvániában érvényben lévő – a kovnói bölcs, Ráv Jichák Elchánán Spector által bevezetett – szokást követve, az összes régi és szakadt lapot zsákokba helyeztem, a zsákokat elvittem a temetőbe, és ott egy speciális, fával kibélelt sírba eltemettem azokat.

 

A KÖNYVET A CHÁBÁD KIRENDELTSÉG ADTA KI BUDAPESTEN