A Báál Sém Tov tana kétségtelenül magasztos és lelkesítő volt, de csak rabbi Snéur Zálmán, a chábád mozgalom megalapítója ruházta fel "intellektuális" alappal. Fennkölt állítások önmagukban általában nem elegendők: egyöntetűségük és eredetük bizonyításra szorul. A chábád mozgalom a Báál Sém Tov alapelveit nem különálló, egymással kapcsolatban nem álló tételekként, hanem összefüggő rendszerként látja. Olyan távlatot nyit, amely szükségszerűen vezet ezekhez az alapelvekhez, s azok ésszerű láncolatként, és nem önkényes kijelentések formájában jelennek meg.
Nem nehéz ellenérveket felhozni a chaszidizmussal szemben. Hogyan lehet az imák iránt érzéketlen lelket felébreszteni? Miért kellene egy alantas embert szeretetre méltónak találni? Hogyan állhatok helyt egy keserves vagy akár veszélyes helyzetben teljes lelki nyugalommal, úgy, hogy megőrizhessem sértetlenségemet? Tegyük fel, hogy nem vagyok képes "örömöt" érezni, vagy akármily más érzelmet, amelyet a Tóra és a chaszidizmus oly nagyra becsül - vajon ez azt jelenti, hogy zsákutcába jutottam? Hogyan lehet legyűrni az eluralkodó ösztönt, vagy úrrá lenni egy jellemhibán, mely bukásomat okozhatja? Hogyan lehet összeegyeztetni a test követelődző élvvágyát a lélek vonakodásával, mely nem tűri a bilincset
A chábád chaszidizmus mindezeket a részletkérdéseket nem úgy veszi, mint amelyekkel egyenként kell megbirkózni (legfeljebb az ember fejlődésének egy-egy későbbi szakaszában), hanem mint az ember egészének összetevőit. Előbb fel kell ismerni a legbelsőbb lényeget, ami nem azonos külsődlegessel, a szembetűnővel. Akkor a rendszer alakot ölt, és a megoldások, az útmutatások közvetlenül a problémákból adódnak.
A kabalista chaszidizmus az ember tulajdonságait és azok párhuzamát, az isteni "kisugárzást" és attribútumokat tárgyalja. Ezek általában két csoportra oszlanak: az észbeli tulajdonságokra (chochmá - bölcsesség, biná - értelem, dáát - tudás) és hét érzelmi tulajdonságra, melyek legfontosabbja a kegyesség (cheszed - jólelkűség és annak származékai) és az erő (gvurá - a szigorúság és annak összes értelmezései). A tágabban vett chaszidizmus, amely Lengyelországban és Ukrajnában fejlődőtt ki (a chábád mozgalommal ellentétben, amely Fehér-Oroszországra szorítkozott, és a többi chászid szemében "litváknak" számított), továbbra is az érzelmekre építkezett. Nem akarunk ama kérdésnél időzni, hogy a Báál Sém Tov eredeti tanításához mérve az általános chaszidizmus-e az "igazi" chaszidizmus, vagy talán a chábád, amely szakadárnak tűnhet. Inkább arra mutatunk, hogy rabbi Snéur Zálmán felismerte azokat a korlátokat, melyek a chaszidizmust jellemezték, s ezért új megközelítést fejlesztett ki (vagy talán csak szövegezett meg) a chászid mozgalmon belül.
Rabbi Snéur Zálmán nem elégedett meg a rekeszekre osztott Isten-szolgálattal, vagyis egy chaszidizmussal, amely szerint a jámbor hívő szívével imádkozik és szolgálja Istent, míg a talmudista az eszével teszi ugyanazt, s még akkor sincs érintkezési pont a kettő között, ha valaki mindkét kötelességet egyaránt műveli. Egy másik ilyen rekesz lehet, mondjuk, a szívélyesség, a vendégszeretet és a jótékonyság mint energikus társadalmi tevékenység: ez a zsidóság egy másik, következetesen gyakorolt arculata lehet, amely a többi arculat mellett világosan megkülönböztethetően létezik.
A chábád még egy nehézséget fedett fel: a chaszidizmusnak, amely csak az érzelmekhez szól, korlátozott vonzóereje van. A tanult ember elhatárolhatja magát tőle, közömbösen vagy akár ellenségesen, lenézéssel viseltethet irányában. Ez "nem neki való". A chaszidizmus nemcsak az egyszerű emberekhez szól, éppen úgy, ahogy a Tóra nemcsak a fejlett észjárásúaké. Mindkettő az egész zsidóság tulajdona. Ahhoz, hogy a chaszidizmus az ellenfeleihez is utat találhasson, tanait olyan formában kell kinyilvánítania, amely intellektuálisan is vonzó. Ezt a feladatot vállalta magára a chábád mozgalom.
Ezúttal is egy bibliai idézetet választottak egy iskola alapelvéül: "Ismerd meg atyád Istenét, és szolgálj neki teljes szívvel..." (1Krónikák 28:9.). Ez a mondat több egyenes következtetést sugall: Istent meg lehet ismerni (legalábbis bizonyos mértékig); meg is kell ismerni; s e megismerés megelőzi "teljes szívvel" történő szolgálatát.
Hogyan juthat el az ember az ismeretlen "megismeréséhez"? A chaszidizmus úgy tartja (s megint nem mint egy lényegében új álláspontot, hanem mint egyfajta megközelítést, amely az adott rendszeren belül elkülöníthetetlen és szűntelenül ható), hogy a megismerés egy fajtája nyitva áll az emberi értelem előtt. Az olyan bibliai kifejezések, mint "testemből érzékelem az Örökkévalót" (Jób 19:26.), vagy hogy az ember "Isten képmására" lett teremtve, utat mutathatnak nekünk. Az ember tanulmányozása révén fogalmat nyerhetünk Istenről; Isten keresése érzékeltetheti az emberiség igazi lényegét. Aki ilyen módon ismeri meg önmagát, új perspektívát nyer, mélyebb ismeretet önmagáról és képességeiről - s így más emberré válik.
A megismerés tehát intellektuális gyakorlat, s nem felvillanásszerű megérzés vagy misztikus élmény. A megismerésnek megvannak a maga keretei, terminológiája és előfeltevései - mint az ismeretszerzés minden más területének -: az értelmet állítja a középpontba, megértést, elemzést, mérlegelést, megfogalmazást és kommunikációt követel, alapos és igényes tanulmányozást. A chábád irodalom imponáló terjedelme is ámulatba ejtő, és mélységeit csak elkötelezett tanulmányozás útján lehet kellőképpen értékelni.
Ezután a "teljes szív" következik, minthogy a chábád tannak egy másik alapelve szerint "az agy uralkodik a szíven": a spontán érzelmek, legyenek bár még oly magasztosak és fennköltek, nem az ember művei, nem az ő "munkájának" gyümölcsei. Ha eláraszt téged az Isten vagy ember iránt érzett szeretet hulláma, vagy ha Isten közellétének súlyával szemben a jelentéktelenség érzete lesz úrrá rajtad, ez nagyon dicséretes. De mi történik, ha az ember szíve csökönyös marad, meg se moccan? A chábád azt tanítja, hogy az ember hajlamaitól függetlenül végül is az "ismerd meg atyáid Istenét" a kulcs a "teljes szívvel" való szolgálathoz, . (A 25. fejezet bővebben tárgyalja ezt a témát).
A lényeg az, hogy az ész és az érzelem a valóságban nem különállóak. A köztük fennálló kapcsolat egyfajta szimbiózisra emlékeztet. Az ész érzelmet kelt, az érzés érvényt ad az ész gondolatainak. Mikor az ész igazán felismeri, "mily nagyok a Te műveid", az szeretetre vagy istenfélelemre lobbantja a szívet, máskülönben ez a fogalom hiányos marad. Ami pedig az érzelmet illeti, azt a mindennapi élet szintjén kell kifejezni, hogy ne maradjon csupán valami elvont, kellemes, de haszontalan dolog. Ez a chábád egyik fontos újítása: az ész, a szív és a tevékeny kéz folyamatos, kapcsolódó, egybefolyó tényezők. Nincs itt rekeszre osztás, csak az egész ember van, annak minden oldala: test és lélek, ész és szív, cselekvés, egyéni és társadalmi élet, vallásgyakorlat és "mindennapi" tevékenység - mind az ember egy-egy része, melyek erősítik egymást, és harmonikusan alakítják az ember egyéniségét.
A chábád filozófiája óriási intellektuális erőpróbát jelent minden gondolkodó agy számára, különösen ha ez az erőpróba fokozódik, és gondolatait átviszi az érzelem és az ima területére, onnan meg az emberi kapcsolatokra. A chaszidizmus a chábád megfogalmazásában képes volt gazdagítani a litván talmudisták gondolatvilágát is. Bár nem lehet mondani, hogy a mitnágdim, a chaszidizmus ellenfelei, feladták a harcot, mindenesetre egyre többen csatlakoztak a chaszidizmushoz, s annak sok fogalma és szokása irányadó lett az egész zsidó világban, még kimondott ellenfelei körében is.
Mikor rabbi Snéur Zálmánnak, az Öreg Rebbének fiatalkorában döntenie kellett, hol folytassa Tóra-tanulmányait, két lehetőség állt előtte: Vilna és Mezsdrics (Mezerics). Vilna a Talmud-tanulás világközpontja volt, Mezsdrics a chaszidizmus székhelye. "Vilnában az ember megtanul tanulni, Mezsdricsben imádkozni" - szokták mondani annakidején. A rebbe úgy érezte, hogy a tanuláshoz van már valami készsége, az imához még nincs; így Mezsdricset választotta. Mondhatnánk, hogy ez az új chászid iskola a fiatal Talmud-tudósok számára jött létre, hogy megtanítsa őket imádkozni, hogy egy gazdagabb érzelemvilággal ajándékozza meg őket, mikor a chaszidizmus útmutatása és eszméi szerint átadják magukat az Örökkévaló szolgálatának.
(* A KÖNYV MELYNEK SZERZŐJE AMERIKAI, A BUDAPESTI CHÁBÁD KIRENDELTSÉG FORDITÁSÁBAN ÉS KIADÁSÁBAN JELENT MEG
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése