| ׂ MIRE VALÓ A PÓK Ugyancsak Ő, Ben Ázzáj, mondotta: "Ne nézz le senkit, és ne tarts lehetetlennek semmit, mert nincs olyan ember, akinek nem jönne el az ideje, és nincs olyan dolog, ami valahol ne lenne helyénvaló."
(Atyák, 4,3)
Ben Ázzáj azt tanítja, hogy a világon minden ember tiszteletet érdemel, és senkit nem szabad lebecsülni.
"Nehogy azt mondjad, mivel én megszégyenültem, szégyenüljön meg felebarátom is; mivel engem elátkoztak, legyen ő is átkozott. Ha így cselekszel - tudd, hogy kit szégyenítesz meg. Azt, aki embertársadat saját képmására teremtette" (Brésit Rábbá, 1,24) - mondja a Midrás.
"Ne nézz le senkit", vagy bárkit is. Bölcseink azt tanítják, hogy minden embert tisztelni kell, lett légyen az akárki is. Ha nem ismersz valakit, és nem tudod, kivel van dolgod, "láss minden emberben potenciális rablógyilkost, de úgy tiszteld őket, mintha Rábbán Gamliél volnának", vagyis ha gyanúsnak tűnik is neked, ezt ne mutasd ki, hanem viselkedj tiszteletteljesen, mintha egy nagy cádikról is volna szó...
Tiferet Jiszráél szerint: "Ne nézz Ie senkit, még a szellemileg visszamaradottakat sem, sőt még a gonoszakat sem, akiket tetteikért halálra ítéltek, hanem könyörülj rajtuk, és ne vesd meg őket, mert tulajdonképpen nem őket, hanem Teremtőjüket veted meg, s ha te nem is érted meg őket, de az Örökkévaló a szívekbe lát...".
"Ne tarts lehetetlennek semmit!"
Héberül többértelműen hangzik, minek következtében többféle magyarázata is van. Van, aki úgy értelmezi, hogy "ne hagyj figyelmen kívül semmit", és akként magyarázza, hogy ne gondold semmiről, hogy felesleges, hogy a világnak nincs rá szüksége, akár legyekről, bolhákról, kígyókról vagy skorpióról is van szó, mert a világot tökéletesre teremtette Isten, és mindenre szükség van.
A Midrás ezzel kapcsolatban Dávid királyt idézi, aki egyszer kijelentette, nem tudja, mi szükség van pókra. De amikor Saul elől menekülvén elbújt egy barlangban, egy gyorsan szőtt pókháló azt az illúziót keltette, hogy a barlang üres, nincs benne senki, és így megmenekült...
"Nincs olyan ember, akinek ne jönne el az ideje", azaz nincs olyan ember, akire -legalább egyszer az életben - ne lenne szükség.
Kháti Misna-magyarázata idézi a gileádbeli Jiftách (Jefte) esetét, akit testvérei kitúrtak jussából, mire egy kétes elemekből álló szabadcsapat élére állt. Amikor azonban az ellenség Izrael földjére támadt, Gileád vénei őt kérték fel, hogy álljon a nemzeti ellenállás élére. "Jiftách a maga idejében olyan volt, mint Sámuel próféta az ő idejében" - jellemezték őt a Bölcsek. (Ros Hásáná, 25) Így lehetséges tehát, hogy egy rablóvezér egyazon megítélés alá kerül, mint egy nagy tekintélyű próféta.
A Talmud Democletianus esetéveI példázza a fenti mondást. Gyerekkorában disznópásztorkodott egy Tibériás melletti Talmud-iskola közelében, s a növendékek folytonosan csúfolták, olykor meg is verték. Amikor később római császár lett, maga elé idézte a zsidó Bölcseket, s emlékeztette őket, miként bántak vele. Azok persze mentegetőztek, mondván, hogy a csúfolódás a disznópásztor gyereknek szólt, a császárt viszont tisztelik.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése